Gének állnak a hirtelen szívhalál hátterében?
Dan E. Arking és munkatársai pontosan dokumentált szívhaláleseteket elemeztek, amelyekben rendelkezésre álltak genetikai vizsgálatra alkalmas szövetek is. A kutatók öt nagy vizsgálat eredményeit összegezték.
Az öt tanulmányban 1283, hirtelen szívhalál következtében elhunyt személy genetikai adatait hasonlíthatták össze húszezer más okból elhalálozott ember génállományával. A munkacsoport a BAZ2B jelű géncsoportra bukkant a hirtelen szívhalálban elhunytak szöveteiben.
Korábban nem volt olyan adat, amely arra utalt volna, hogy ezeknek a géneknek bármilyen kapcsolata lenne a szív biológiájával, ám további tizenegy, örökléssel foglalkozó európai tanulmány sokezer halálesetre vonatkozó eredményei is megerősítették ezt a megfigyelést. A kutatók hangsúlyozták, hogy a korábbi öt vizsgálat is európai származású emberekre vonatkozott.
Ezek a gének szerencsére ritkán, 1,4 százalékban fordulnak elő a populációban, de jelenlétük a hirtelen szívhalál kockázatát kétszeresére növeli. Egy egyszerű génteszttel azonban kiszűrhetők a veszélyeztetett csoportba tartozók, és például defibrillátor pacemaker beültetésével a haláleset nagy valószinűséggel kivédhető.