A globális klímaváltozás ugyanúgy hat az óceánokra, mint a hőmérő higanyszálára. Melegben a víz kitágul, és magasabban lesz a tengerek szintje. Az elmúlt két évtizedben, amióta az Egyesült Államok űrszondái folyamatosan figyelemmel kísérik a tengerszint változását, nagyjából egyenletes volt a növekedés, a tengerszint évről évre nagyjából 3 milliméterrel lett magasabb.
Bár a grönlandi gleccserek és az antarktiszi jégtakaró olvadása friss vízzel látja el az óceánokat, a növekedési folyamat néha megtorpan. Tavaly egészen látványos fordulat következett be, fél centiméterrel visszaesett a tengerszint.
Josh Willis, a NASA klímakutatója azt mondja, a Csendes-óceánon tapasztalható El Nino és El Nina jelenségek állnak a változás mögött. Az El Nino meleget hoz, míg az El Nina hidegebb időjárást. 2010 elején az El Nino volt az uralkodó, ám az év végére átvette a helyét az elmúlt idők legerősebb El Nina-ja. A hirtelen jött változás megváltoztatta a világ csapadékeloszlását, hatalmas árvizeket okozott Ausztráliában és az Amazonas medencéjében, ugyanakkor szárazságot az Egyesült Államok déli régiójában.
A NASA és a Német Űrkutatási Központ által közösen használt klímakutató Grace műholdak adatai pontosan megmutatták, hogy 2011 elején hová került extra csapadék. Az Ausztráliát és Brazliát eláztató eső az óceánból ered. Minden évben jelentős mennyiségű víz párolog el az óceánokból, és ennek a nagy része általában oda is kerül vissza. Idén a kontinensek extra dózist kaptak az esőből, olyan sokat, hogy az már a globális tengerszintre is hatással volt - mondta Carmen Boening, a JPL óceán- és klímakutató munkatársa.
A most tapasztalt hatás a tudósok szerint nem lesz tartós, hosszú távon tovább emelkedik a tengerszintje. Végül a szárazföldet ért eső is lecsorog az óceánig, ismét megemelve a szintet.