Galaxiskeletkezést vizsgálnak a Hubble-lel

Az úgynevezett gravitációs lencsehatás akkor tapasztalható, amikor egy nagy tömegű objektum (például egy fekete lyuk, galaxis, vagy galaxishalmaz) mellett elhaladva a fény terjedési iránya megváltozik. Egy távoli objektum képét ez a hatás torzítja, nagyítja, és a fényességét is felerősíti. A lencsehatás segítségével tanulmányozható a galaxisok kialakulása. Míg a közeli galaxisokban a csillagképződés a vége felé jár, addig távoli csillagvárosok esetén a keletkezés kezdeti szakaszait láthatjuk. A nagyon távoli objektumok, amellett, hogy halványak, látható méretük is kicsi, így az ottani folyamatok a gravitációs lencsehatás segítségével tanulmányozhatók.

Csillagászok egy csoportja a Hubble űrteleszkóp segítségével figyelte meg a gravitációs lencsehatás egyik legérdekesebb példáját. Az RCS2 032727-132623 jelű, mintegy ötmilliárd fényévre lévő galaxishalmaz körül, egy nagyjából kilencvenfokos körív mentén egy még távolabbi, mintegy tízmilliárd fényévre lévő galaxis torzított, felerősített képei helyezkednek el. 2006-ban a chilei VLT-vel már vizsgálták a jelenséget, és kiszámították, hogy a háttérgalaxis több mint háromszor olyan fényes és csaknem húszszor nagyobb, mint a korábban hasonló módon felfedezett objektumok.

2011-ben a Hubble űrteleszkóppal vizsgálták a galaxist. Az így kapott kép sokkal részletesebb volt, mint amilyen a gravitációs lencsehatás hiányában lehetett volna. Az érintett objektumban intenzív csillagképződés figyelhető meg; abban a korában látható a galaxis, amikor az univerzum életkora a jelenleginek alig egyharmada volt.

A háttérgalaxis torzult képe többször is megjelenik, ahogy az megszokott ilyen esetek alkalmával. A kihívás a galaxis valódi képének rekonstrukciója volt. A Hubble-nek köszönhetően a csillagászok képesek voltak a torzulások kiszűrésére és a galaxis valódi kinézetének meghatározására. Olyan csillagkeletkezési területeket fedeztek fel, amelyek sokkal fényesebbek, mint bármelyik hasonló terület a mi galaxisunkban. Az újonnan talált csillagkeletkezési régiókat spektroszkópiai módszerekkel tervezik megvizsgálni annak érdekében, hogy jobban megértsék az ott zajló folyamatokat.