Annak az állatnak a DNS-ét, amelyből vért szívtak, négy hónapig is képesek tárolni a piócák, ez pedig segítheti a veszélyeztetett állatfajok felkutatását. A Koppenhágai és a Cambridge-i Egyetem munkatársai szerint az összes emlősfaj mintegy negyedét kitevő veszélyeztetett fajok élőhelyének és eloszlásának feltérképezése elengedhetetlen a biológiai sokszínűség megóvásához. Ebben segíthetnek közvetítőként a vérrel táplálkozó piócák. Különösen a nehezen elérhető területeken, például a sűrű trópusi őserdőkben jöhet jól a DNS-elemzésen alapuló módszer.
A dán és a brit kutatók a Current Biology című szakfolyóiratban ismertették az általuk használt eljárást. Vizsgálataikban először azt derítették ki, hogy a pióca által megtámadott emlősök vére mennyi ideig marad a gyűrűsféreg emésztőrendszerében. Kiderült, hogy akár négy hónap elteltével is található azonosításra alkalmas emlős-DNS a pióca szervezetében. A kutatók ezután 25, a vietnami dzsungelben összegyűjtött piócát elemeztek, a DNS-vizsgálat pedig hat különböző emlősfaj jelenlétét bizonyította. Ezek közül az egyik fajt, az annami üregi nyulat (Nesolagus timminsi) 1996-ban írták le először a környéken, ám azóta nem bukkantak rá újra.
A kutatók szerint a piócás technika nagy előnye olcsósága mellett az is, hogy könnyű betanítani rá a környéken élő embereket, és rengeteg fontos, egyúttal pontos információ nyerhető vele egy-egy régió biodiverzitásáról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
