Vészhelyzetben nem a csoportszellem, hanem az életösztön vezérli a birkanyáj tagjainak viselkedését: az állatok egyszerűen megpróbálnak a csapat közepébe kerülni. Ha a birkanyáj veszélyt észlel, az állatok szoros csoportformációt alakít ki, ami sikeresen visszaveri a kívülről érkező támadásokat. Ez úgy tűnik, mintha a birkák kölcsönösen védenék egymást, brit kutatók szerint azonban ez a nyájdinamika tiszta egoizmuson alapszik: minden birka megpróbál minél előbb kikerülni a veszélyzónából.
Azt, hogy a csordaszellem mögött több önös érdek húzódik meg, korábban is sejtették már. Andrew King, a Londoni Egyetem kutatója és munkatársai utánajártak a dolognak: egy birkanyáj mind a 46 tagját és az őrzőkutyát is GPS-szel szerelték fel. A GPS-jelek segítségével a kutatók pontosan követni tudták az egyes állatok mozgását, majd számítógép segítségével modellezték a csoportdinamikát.
King szerint a kutya közeledésére az állatok a nyáj közepe felé mozdultak el, és a teljes csoport bezárult a támadó előtt. A szakértők abból indultak ki, hogy minden birka a szomszéd állathoz képest határozza meg pozícióját és ehhez képest mozdul a nyáj közepe felé, ahol a legnagyobb biztonságban érezheti magát. King csapata folytatja kutatásait, hogy kiderítsék, mennyire befolyásolja ezt a viselkedést a csoport mérete, a támadás ideje vagy módja.