Kólaivás helyett pacsirtákat is menthetnénk

2002-ben egy kongresszuson a kormányzatok megállapodtak abban, hogy 2010-re jelentős mértékben visszafogják a biodiverzitás csökkenését. A határidő azóta lejárt, de a biodiverzitás azóta is folyamatosan csökken. A kutatók szerint ez a folyamat megfordítható lenne, ráadásul a védett fajok védelmére fordított összeg csupán egyötöde lenne annak, amennyit a világban évente üdítőitalokra költenek, és csak 1 százaléka annak az összegnek, amennyit az ökoszisztéma éves veszteségével jár.

A Nagoyában megrendezett Convention of Biological Diversity konferencián a tárgyaló felek megállapodtak arról, hogy új határidőt tűznek ki: a biodiverzitás csökkenése megállításának céldátuma ezúttal 2020. Arról azonban eddig nem voltak adatok, hogy a veszélyeztetett fajok és természetvédelmi területek védelmére és fenntartására mekkora összeget kellene fordítani. Egyes szakértők szerint épp ez a bizonytalanság tette lehetővé, hogy a kormányok elhárítsák a támogatást.

A természetvédelmi szervezetek és az egyetemi kutatóintézetek szakértői mostanra kidolgozták az új program részleteit, és nagyjából pontosan megbecsülték, hogy mennyibe kerülne megvédeni a veszélyeztetett fajokat, valamint megalapítani és megvédeni az új és meglévő természetvédelmi területeket. A témával foglalkozó tanulmány vezető szerzője, Donal McCarthy, az RSPB kutatója a BBC-nek elmondta, hogy a veszélyeztetett fajok kihalási kockázatának csökkentése fajonként ötmilliárd dollárba kerülne évente, a környezetvédelmi területek kialakítása viszont 76 milliárd dollárt is felemészthet minden évben.

Kevesebb üdítő, több pacsirta

A kutatók kiindulópontja az volt, hogy a veszélyeztetett madárfajok költsége mekkora lenne; a további számításokat erre alapozták. Világszerte számos szakértőt kértek fel, hogy segítsenek felbecsülni a természetvédelmi intézkedések költségeit. Megállapították, hogy a leginkább veszélyeztetett fajok megmentési költsége lenne a legalacsonyabb, mivel ezek nincsenek sokan: a Zöld-foki szigeteken élő Razo-pacsirta megmentése a következő tíz évben néhány százezer dollárból is finanszírozható lenne.

A földterületek védelmi költségének kiszámításához a kutatók olyan tényezőket is figyelembe vettek, mint az orvvadászat, az erdőirtások, a vetés és aratás, valamint a meglévő természetvédelmi területek karbantartása. McCarthy szerint ez 76 milliárd dollárból finanszírozható lenne. Ez látszólag soknak tűnik, de ahogy McCarthy megjegyezte. az emberek közel félbillió dollárt költenek évente szénsavas üdítőkre, és a 76 milliárd dollár körülbelül a fele annak az összegnek, amennyit a Wall Street leggazdagabb befektetési bankárjai között bónuszként kapnak minden évben.

A természetben nincs recesszió

A kutatók bizonytalanok abban a kérdésben, hogy ekkora kiadást megengedhetnek-e maguknak a kormányok a gazdasági válság idején. Tim Benton a Leeds Egyetem professzora úgy véli, néha nehéz döntéseket kell hozni: mivel néhány faj megmentése kulcsfontosságú lenne az ökoszisztéma fönntartásához, elképzelhető, hogy érdemes lenne ezekre koncentrálni. A védelmi célok optimalizálásával ez könnyebben kivitelezhető, mint a biodiverzitás maximalizálása világszerte.

Dr. Andy Jarvis, a kolumbiai Nemzetközi Trópusi Mezőgazdasági Intézet kutatója nem túl derűlátó: szerinte a növekvő populáció és a változó fogyasztási szokások hatalmas nyomás alá helyezik az élelmiszerellátást, és a földeken ez a nyomás csak növekedni fog a jövőben. McCarthy szerint azonban már az is pozitív fejlemény, hogy megbecsülték a védelem költségeit, így talán rá tudják venni a kormányokat, hogy párbeszédet folytassanak a szükséges lépésekről. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a természet a nem vonulhat recesszióba; ha az egyedülálló fajok elvesznének, az a több millió éves evolúciós történelem pótolhatatlan veszteségét is jelentené.