
Elmélete szerint a holdak a bolygó körüli gyűrűk külső peremén kezdenek kialakulni, ahol a bolygó vonzása kevésbé befolyásolja a kialakuló égitestet. A formálódó hold magába gyűjti a gyűrűből az anyagot és egyre nagyobb lesz.
Az eddig elmélet szerint a holdak ugyanakkor és ugyanabból az anyagból alakultak ki, mint maga a bolygó, amely körül keringenek. Ez akár igaz is lehet a nagyobb holdakra, például a Jupiter négy legnagyobb holdjára, de a kisebb holdak valószínűleg később alakultak ki.
Az új teória magyarázatot adhat a Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz távolabbi holdjaira és azok egymáshoz való hasonlóságára. Mindhárom bolygó távolabb lévő holdjára igaz, hogy masszívabbak, és nagyobb tömegűek, mint a bolygókhoz közelebb keringő holdak. Mindhárom bolygóra jellemző, hogy a belső pályákon csak kevés kisebb hold kering, távolabb pedig néhány nagyobb hold van.