Édesvízi szörny élt hazánk területén
További Tudomány cikkek
-
Legyőzi az iszlám a kereszténységet? Vallási átrendeződések várnak ránk - 90 éve kimúlt művészeti mozgalmat támadott meg a német szélsőjobb
- Tíz év után először halt meg gyermek kanyaróban az Egyesült Államokban
- Forradalmi áttörést értek el a szegedi orvosok a prosztatarák kezelésében
- Kritikusan veszélyeztetett az erdők őrzője, és a kínai gyógyítók tehetnek róla
A 85 millió évvel ezelőtt, a mai Iharkút területén élt egyik legkülönlegesebb élőlényről, az édesvízi életmódhoz alkalmazkodott pikkelyes gyíkról, a moszaszauruszról írtak tanulmányt magyar és kanadai paleontológusok a PLoS ONE folyóiratban. Az őslénnyel kapcsolatos kutatások az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) és a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja támogatásával valósultak meg.
A moszaszauruszok valószínűleg a ma élő varánuszok közeli rokonai voltak, és a hüllők Squamata (pikkelyes hüllők) rendjéhez tartoztak. A késő-kréta kor legelején jelentek meg és nagyon gyorsan elterjedtek. "A késő-kréta tengereinek csúcsragadozói voltak, legnagyobb fajaik testhossza elérte a 14-15 métert" – mondta Makádi László, az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport és az MTM Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa, a tanulmány első szerzője.
Az iharkúti moszaszaurusz igen ősinek mondható a Mosasauroidea főcsaládon belül. "A főcsaládot a klasszikus felosztás szerint két család, a fejlettebb Mosasauridae és a primitívebb Aigialosauridae alkotja. Eszerint az utóbbi csoportba tartoznának az iharkúti moszaszauruszok is" – fejtegette a paleontológus. A klasszikus felosztást az utóbbi években egyre több kutató veti el, a csoport rendszertana változáson megy át. Ennek a folyamatnak a részeként a Pannoniasaurusból és közeli rokonaiból egy új alcsaládot hoztak létre, ez volt a tanulmány megírásának egyik apropója. Az ide tartozó négy állat közül az eddig is ismert hármat már korábban is külön kládként tartották számon.
"A Pannoniasaurust belevéve a filogenetikai analízisbe megerősítettük, hogy ezek a fajok önálló kládot alkotnak, és ez indokolttá tette, hogy új alcsaládként leírjuk őket" – mondta Makádi. A magyar kutatók azt valószínűsítik, hogy az iharkúti moszaszaurusznak még nem voltak uszonyai, a szárazföldi gyíkokhoz valamiképp hasonlatos végtagjai voltak. A Pannoniasaurus másik érdekessége, hogy a moszaszauruszok első olyan ismert alakja, amely az édesvízi életmódhoz alkalmazkodott.
"Esetükben olyan evolúciós mintázatot látunk, amely később a cetféléknél megismétlődött: egy szárazföldi gerinces csoport bizonyos tagjai alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz, majd egy csoportjuk valamiért az édesvizekhez adaptálódik, például mert képes kihasználni az ottani forrásokat" - fogalmazott Makádi László, aki az Amazonasban, a Gangeszben, a Jangcéban élő édesvízi delfineket hozta fel példaként.
"Gyakorlatilag ez az első olyan moszaszaurusz, amelyről valószínűsíteni lehet, hogy édesvízi életmódot folytatott, nem pedig esetlegesen úsztak fel a terület folyóiba. Nagyon sok egyed maradványait találtuk meg, a kis, 70 centis újszülöttektől kezdve a legnagyobb, 6 méteres példányokig. A legtöbb egyed 3-4 méteres volt. A fosszíliák nagy száma arra utal, hogy valóban itt éltek, egy egész populáció létezett ezekben a vizekben" - hangsúlyozta az őslénykutató. A koponyacsontokból ítélve a Pannoniasaurus feje laposabb és szélesebb lehetett, mint a tengeri.
A moszaszaurusz kis fogaiból ítélve kevéssé valószínű, hogy páncélos dinoszauruszokra, az Iharkúton élő Hungarosaurusra vadászott volna, sokkal inkább nagytestű halakkal táplálkozhatott. Étrendjében szerepelhettek a Pycnodontiformes rendhez tartozó, oldalról lapított, diszkosz alakú halak, amelyek átmérője elérte az 1-1,5 métert. Vadászhatott a Pannoniasaurus a 2-2,5 méteres csukaszerű ragadozókra is, amelyek ugyanahhoz a nemhez tartoztak, mint a ma Észak- és Közép-Amerikában, valamint a karibi térségben élő kajmánhalak. Valószínűleg a teknősökre is vadászhattak, amelyekből a fosszíliák sokaságából ítélve, rengeteg élt a területen, alkalmanként azonban a vízbe kerülő dögöket sem vetették meg.
Az iharkúti lelőhelyet vizsgáló csoport vezetője, Ősi Attila, irányításával a kutatások 2000 óta zajlanak az egykori bakonyi bauxitbányában. A csoportban több terület szakértői dolgoznak, vannak gerinces paleontológusok, paleobotanikusok, tafonómusok, borostyánba zárt rovarokat tanulmányozók, és fosszilis ürüléket vizsgáló fiatal kutatók is. A kutatásokat a Lendület program és az OTKA mellett támogatta többek közt az MTM, az ELTE, a National Geographic Society, a Jurassic Foundation és a Hantken Alapítvány.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
