Megvan a tananyaggá vált agy tulajdonosa

A kutatók beazonosították azt az embert, aki segített a tudósoknak megtalálni a nyelvtanulásért felelős agyterületet. (A nyelvtanulás agyi folyamatairól bővebben itt olvashat.) A Journal of the History of the Neurosciences januári számában megjelent eredmények szerint a tudóskörökben hires páciens egy francia iparos, Louis Leborgne volt, aki egész életében epilepsziával küzdött.

1840-ben egy szótlan pácienst vettek fel a Párizs külső területein található Bicêtre Kórházban beszédzavarral, beszédképtelenséggel. Egyszerűen csak ott tartották, állapota lassan romlott. Helyzete 1861-ben változott, amikor az egyetlen általa kimondott szó alapján Tannak is hívott férfi Paul Broca nevű orvoshoz került. Nem sokkal a találkozásuk után Leborgne meghalt, Broca pedig felboncolta. Egy helyen elváltozást talált.

Részletes elemzés után Broca megállapította, hogy Tan beszédzavarát az agy általa leírt területének sérülése okozta, amely a gyakorlatban a beszédért felelős. A beszédközpontot később az orvos után Broca-területnek nevezték el.

Broca korában még azon vitáztak a tudósok, hogy az agy egyes részeinek speciális feladata van-e, vagy pedig nem differenciált és egy feladatra koncentrál, mint például a máj.

„Tan volt az első páciens, akinek esete bizonyította, hogy adott agyterületek sérülése specifikus beszédzavarokhoz vezet” – mondta el a Live Science-nek Cezary Domanski, a tanulmány szerzője, Maria Curie-Sklodowska University orvostörténésze.

Agyával ellentétben Tan személyazonossága idáig rejtély volt. A legtöbb történész úgy gondolta, hogy szegény, írástudatlan munkás volt, mások szerint pedig a szifilisztől megőrült, ez okozta beszédképtelenségét. Annak megállapításához, hogy ki is volt valójában, elkezdte visszakövetni az ember életét.

Kihívás volt, 150 év távlatából még az ember nevét sem tudta megállapítani senki. Azét az emberét, akinek az agya ki van állítva egy múzeumban, és rengeteg könyvben szerepel. A régi orvosi jelentésekből Domanski végül kihámozta a halotti bizonyítványt, melyből kiderült, hogy Tan valódi neve Louis Victor Leborgne, és a franciaországi Moret-ban született 1809-ben. Az archív iratokból kiderült, hogy Louis Leborgne hetedik gyereke volt tanár apjának, mindegyiküket taníttatták. Gyerekként Párizsba költözött.

Leborgne gyerekkorától kezdve epilepsziában szenvedett. Betegsége ellenére azonban munkásként és templomi alkalmazottként dolgozott harmincéves koráig. Ekkor került kórházba. Valószínűleg epilepsziája okozta azokat az agysérüléseket, amitől később nem tudott beszélni.