Üstökös ütközhet a Marsnak

Phil Plait, a népszerű Bad Astronomy blog szerzője szerint a 2014-ben esetleges ütközés pillanatában 192 000 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó jeges szikla mozgási energiája 25 milliószor nagyobb robbanást eredményezne, mint a legerősebb nukleáris fegyver, amit az emberiség eddigi történelme során kipróbált. Az ütközéskor keletkező kráter több száz kilométer széles lenne, és ez lenne az egyik legkomolyabb ütközés, amit a Mars valaha is átélt.

A feltételes mód azonban nagyon is helytálló, ugyanis pillanatnyilag csak annyi biztos, hogy az üstökös nagyon közel halad majd el a Mars mellett. A pályaadatok szerint 37 000 kilométer körül alakul majd a legközelebbi pont, vagyis a hatalmas szikla szinte súrolja a bolygót, nagyjából úgy, ahogy azt a februárban a Föld mellett elszáguldó, jóval kisebb méretű 2012 DA14 kódjelű aszteroida tette velünk. A marsi üstökös esetében azonban nem csupán azért kérdéses a számítások pontossága, mert jó 20 hónapot kell előre kikalkulálni, hanem mert az üstökös pályáját nagy mértékben módosíthatja a felszínén a napsütés hatására kialakuló, gejzírszerűen kitörő gázok ereje.

Ha nem ütközik, akkor is ütközik

Az üstökösök magjának számottevő részét alkotó, megfagyott víz, gázok és más illékony anyagok ugyanis a pálya Naphoz közelebb eső részén megolvadnak, és egy része gáz formájában távozik. A Siding Spring egyelőre még egymilliárd kilométerre van a Naptól, így a pontos számításokra még annak ellenére sincs lehetőség, hogy az üstökösről készült képeken már látszik valamekkora csóva. Ahogy egyre közelebb ér a Naphoz, úgy növekszik a távozó gázok mennyisége, és ennek megfelelően alakul a pályája is. Előfordulhat, hogy közelebb kerül a Marshoz, de az sem kizárt, hogy távolabb – ez legkorábban idén nyár végén derül majd ki. Most ugyanis pont a Nap az, ami akadályozza a földi megfigyelést, az üstökös csak augusztus körül ér olyan helyzetbe, ahol már a földi teleszkópok is kényelmesen rálátnak.

Az, hogy az üstökös nem találja el a Marsot, még nem jelenti, hogy kisebb szikladarabok ne lépnének be bolygó légkörébe. Az üstökösök nagyobb darabjait a közéjük fagyott jég tartja össze, és ha az megolvad, a leszakadó, de az eredeti haladási iránnyal megegyező pályán mozgó, homokszem és kisebb szikla méretű darabok a mag eredeti méreténél jóval nagyobb átmérőjű, kóma nevű, rendkívül ritka légkört alakíthatnak ki. A kóma, illetve az ebből kialakuló csóva hatalmas méretű lehet, az előbbi a Napnál is nagyobb lehet, az utóbbi esetében pedig már 150 millió kilométer hosszút is figyeltek már meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Mars fejest ugrik egy komoly meteorviharba, ami fantasztikus tűzijátékot ígér, amit sajnos a Földről elég körülményes lesz megfigyelni. Azonban a Mars körül, illetve a bolygón szolgálatot teljesítő szondák méréseit érdemes lesz figyelni, Plait szerint akár még a bolygó holdjait is érintheti az esemény.

Innen nézve

Azt, hogy az átlagember mit lát majd ebből az egészből, nehéz megjósolni. Ideális körülmények között egy felhőhöz hasonló, fényes pöttyöt láthatunk majd egyre közelebb érni a Mars vöröses, csillagszerű pontjához, egészen addig, hogy már távcső kell majd ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni őket. Ha nem lesz ütközés, akkor ugyanez játszódik majd a távolodáskor is.

Az esetleges ütközés egyébként azon túl, hogy jó eséllyel kiütné az összes, a bolygóra eddig eljuttatott emberi eszközt kiütné, jó alkalom lenne arra, hogy a szakértők speciális méréseket végezzenek a marsi élet nyomat keresve. Ezek fő célpontja a Mars régóta kérdéses metántartalma, de a krátert vizsgálva a Mars történelmének számos érdekes pontja válik szokatlanul vizsgálhatóvá.