További Tudomány cikkek
-
Tényleg egy lapos korongon élünk, és 46 méteres jégfal vesz minket körbe? - Megtalálták a másnaposság felelősét, de nem az, amire eddig gyanakodtak
- Ha nincs vérfrissítés, jönnek a bajok
- Magas rangú katonatiszt tűnt fel a világ legnagyobb hadseregében, de még mindig rejtély, ki irányítja őket
- Végre tényleg megoldódhatott Stonehenge rejtélye
Bár a Mars-kutatás legtöbb aktualitását a Curiosity adja, a bolygó feltérképezésére indított küldetéseknek négy évtizedes múltja van. Erre emlékeztethet minket az a fénykép, amit a NASA Mars körül keringő, Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) készített a közelmúltban, és amin a szakértők szerint az 1971-ben a bolygóra ért szovjet szonda, a Marsz–3 látható.
A felvétel 2007-ben, az MRO HiRISE nevű, 1,8 milliárd pixel felbontású kamerájával készült. Az elemzők ezen a kivételesen jó minőségű, teljes méretében 2500 átlagos monitornyi helyet betöltő képen szúrták ki azt a három pöttyöt, amiből kettő a Marsz–3 ejtőernyője és hőpajzsa, egy pedig maga a szonda lehet. A képen dolgozó szakértők 2012 decemberében fedezték fel a szonda nyomait.
Az eredmény azért is érdekes, mert a szovjet szondával a sikeres landolás után mindössze 14,5 másodpercen keresztül tudták tartani a kapcsolatot. Hasznos adat egyáltalán nem érkezett tőle, és bár az első, a Mars felszínén készített fotóból átjött az első 70 sor, még a szovjet mérnökök is elismerték, hogy a kép használhatatlan. Bár látszólag a világos és sötét területek kirajzolják a marsi horizontot, a speciális kameratípus miatt a képet 90 fokkal elforgatva kellene nézni, vagyis a „horizont” függőlegesen áll.
A szonda meghibásodásának okát máig nem sikerült azonosítani. A szakértők szerint a leszállási területen dúló hatalmas homokvihar közrejátszhatott abban, hogy a gép megsemmisült, de pontos eredmények valószínűleg csak akkor lesznek, ha egyszer egy másik küldetés a Marsz–3 közelébe tud férkőzni.
A kép elemzését végzők szakértők amúgy külön kiemelik, hogy a pöttyök azonosítása még nem végleges, ezért ők is csak „jelöltekként” emlegetik a tárgyakat. Az ejtőernyőjelölt például egy a környezetből valóban kiemelkedő, a talajtól elütő részlet, valós átmérőjét 7,5 méterre teszik. Az ernyő valós mérete 11 méter körül volt, így ez nem mond ellent a kutatóknak. A HiRISE 2013. március 10-én egy újabb képet készített a feltételezett szondáról. Az ejtőernyőnek gondolt részlet ezen még fényesebbnek látszik, aminek több magyarázata is lehet. Az egyik az, hogy a második kép készítésekor jobb volt a terület megvilágítása, a másik, hogy a közben eltelt idő alatt a marsi szél lefújta az ernyőről az ott lerakódott homokot.
Ennél nagyobb képzelőerőre van szükség akkor, ha a leszállóegységet és a hővédőpajzsot akarjuk meglátni a képen, de az elemzők szerint ebben is sokat segít az, hogy az egyes hardverek pont megfelelő formájúak. A védőpajzs akkor ismerhető fel, ha elfogadjuk, hogy az amúgy kerek formájú alkatrész egy része a homokba fúródott.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
