Új típusú csillaghalálra utalhat a szokatlanul hosszú gammasugárzás
További Tudomány cikkek
Az első, órákon át tartó gammavillanást 2010 karácsonyán detektálták, a forrás távolságát azonban akkor nem sikerült meghatározni, így azt sem lehetett tisztázni, hogy mi okozta a jelenséget, melynek hossza messze felülmúlta a korábbi, legfeljebb egy perc alatt lezajló gammavillanások időtartamát. Magyarázatként két lehetőség merült fel. Az egyik szerint az esemény a Tejútrendszerben történt, és egy szétszakadt aszteroida neutroncsillagba hulló darabjai okozták. A másik szerint egy 3,5 milliárd fényévre lévő galaxisban bekövetkezett szupernóva-robbanásról van szó.
Andrew Levan (University of Warwick) és munkatársai azóta további hasonló eseményeket is detektáltak, illetve az északi Gemini teleszkóp adatai alapján kimutatták, hogy a 2010 karácsonyi robbanás sokkal messzebb történt, mint azt a két idézett teória állította, távolsága mintegy 7 milliárd fényév volt. Ezen adat birtokában Levan és kollégái egy új elméletet vázoltak fel a jelenség magyarázatára.
Szerintük ezt a fajta gammavillanást egy szuperóriás, a Napnál 20-szor nagyobb tömegű csillag okozta, melynek átmérője a fejlődése vége felé elérte a Napénak ezerszeresét, azaz körülbelül 1,5 milliárd kilométert. Levanék azt gondolják, hogy a 2010 karácsonyi és még két másik, hasonló kataklizma ultrahosszú időtartama egyszerűen a szupernóva-robbanást elszenvedő csillag nagy méretének köszönhető. Az eredményeket részletező előadás a GRB 2013 szimpóziumon hangzott Nashville-ben.
A sztenderd gammavillanások egyik, két másodpercnél rövidebb ideig tartó típusáról azt gondoljuk, hogy azokat viszonylag kicsi és sűrű objektumok okozzák. Az elképzelések szerint neutroncsillagok összeolvadásáról van szó, így méretük miatt a kataklizma másodpercnél rövidebb idő alatt ki tud terjedni az egész csillagra. A másik, szintén csak néhány másodpercig tartó, de megkülönböztető szándékkal hosszúnak nevezett típusról az az általánosan elfogadott nézet, hogy Wolf-Rayet csillagok okozzák, amikor fejlődésük végén a magjuk fekete lyukká roskad. A fekete lyukba azonban a csillag külső részeinek nem minden anyaga hullik be, ennek egy része két ellentétes irányú kifúvás (jet) formájában megmenekül, a detektált gamma sugárzás ezektől származik. A jeteknek nagyon gyorsan, közel fénysebességgel kell kidobódniuk, különben nem kerülhetnék el a fekete lyukat. Ez az oka, hogy a jelenség ebben az esetben is csak pár másodpercig tart.
Az új, órákon keresztül tartó gammavillanások esetében arról lehet szó, hogy – szintén a méret okán – itt sokkal tovább tart, míg a robbanás a csillag egész anyagára kiterjed. A kutatócsoport egyik tagja, Nial Tanvir (University of Leicester) szerint a robbanás hajtóerejét itt is egy, a csillag magjában kialakult fekete lyuk szolgáltathatja. Az ilyen körülmények között behulló anyag tulajdonságainak részletes előrejelzése ugyanakkor nagyon nehéz, és elméleti szempontból nézve robbanás egyáltalán nem is várható, ennek ellenére – szintén Tanvir szavaival – a természet valahogyan megtalálta annak módját, hogy a legkülönfélébb csillagok hasonlóan drámai és erőszakos módon fejezzék be életüket.