Olivér
5 °C
8 °C

A buli színe

2013.04.19. 07:52
A nácik vallatódrogként használták volna az LSD-t, a CIA egész falvakon kísérletezett vele. A fogyasztók közül sokan megőrültek vagy öngyilkosok lettek, mások megtalálták a lelki békéjüket és csodálatos élményeket kaptak tőle. A hatvanas években számos művészt ihletett meg, ami felbecsülhetetlen kulturális hagyatékot eredményezett. A népszerűsége mára megkopott, de a jelentősége nem. Már hetven éve, hogy Albert Hofmann svájci vegyész először használta emberkísérletre – amelynek az alanya ő maga volt – az LSD-t.

„Az LSD mondani akart nekem valamit. Belső boldogságot, nyitottságot kaptam tőle, és hálás vagyok, amiért a tőle kapott belső érzékenységnek köszönhetően megismerhettem a teremtés csodáit” – mondta Albert Hofmann svájci vegyész, az LSD feltalálója. A fenti sorok Hofmann századik születésnapján hangzottak el a tiszteletére összegyűlt kétezres tömeg előtt, akik között művészek, történészek és tudósok is voltak. Hofmann 2008-ban, 102 éves korában halt meg; hagyatéka a téboly és a pszichózis, valamint a felbecsülhetetlen kulturális értékek és a csodálatos élmények. Esete válogatja, hogy ki mennyire volt szerencsés.

A leghíresebb bicikliút

A svájci vegyész 1938. november 16-án szintetizált először LSD-t. A bázeli Sandoz Laboratories munkatársai már korábban is foglalkoztak a gombamérgezés vizsgálatával, az LSD a vonatkozó kísérletek egyik mellékterméke volt. Az anyarozs gombájából szintetizált lizergsav-dietilamid 25 a huszonötödik variáns volt, amit Hofmann előállított a szerből. Az így előállított vegyületeket légzésstimulánsnak, illetve szülést segítő gyógyszernek szánták; ezekről már korábban bebizonyították, hogy összehúzzák a méhizmokat. Ez mentette meg egy nő életét is, aki kis híján elvérzett szülés után.

1943 áprilisáig Hofmannak fogalma sem volt róla, hogy az LSD-25 hallucinogén szer. A vegyész ismét elővette az anyagot, hogy kísérleteket folytasson vele, de röviddel ezután a vegyész azt hitte, megőrült: a tárgyak körvonalai eltorzultak, a színek vibrálni kezdtek, és Hofmann azt hitte, hogy a szomszédasszonya, aki tejet hozott neki, valójában rosszindulatú boszorkány. Amikor behunyta a szemét, fantasztikus arcokat látott, amelyek élénk színekben pompáztak, és kaleidoszkópszerűen váltakoztak előtte.

Két órával később a hatás megszűnt; Hofmann gyanakodni kezdett, hogy az LSD-25 okozhatta a hallucinációit. Amikor később megvizsgálta a kísérlethez használt berendezést, észrevett a tárolóedényen egy kis repedést. Ekkor jött rá, hogy az átkristályosítás során az LSD-25 borkősavas oldata az ujjára cseppenhetett, és a bőrén át felszívódott. Ez azt jelentette, hogy igen erős vegyületről van szó, ha már ez a csekély mennyiség is ilyen intenzív hatást váltott ki.

Hofmann kísérletezni kezdett a szerrel: először 1943. április 19-én vett be LSD-t, hogy dokumentálhassa a hatásait. Szédülés és izgatottság vett rajta erőt, a koncentrációs képessége megszűnt, látási zavarai támadtak, és visszafojthatatlan nevetési ingerrel küszködött. Próbált jegyzetelni, de az írása zavarossá vált; jobbnak látta, ha hazamegy, és megkérte egy munkatársát, hogy kísérje el. Kerékpárral mentek, mert a világháború idején nem lehetett autóhoz jutni. Bár Hofmann úgy érezte, alig haladnak, a kollégája szerint nagyon gyorsan tekerték a biciklit. A vegyész hallucinációi hat órán át tartottak; ekkor a hatás nagyrészt elmúlt, de a világ továbbra is hullámzott körülötte, érzékei is felborultak.

Látni a hangokat, hallani a színeket

A szenzoros érzékek keveredése (sensory  mixing) a Texasi Egyetem kutatóinak egyik tanulmányával magyarázható. Michael  Eauchamp és Tony  Ro a szenzorális érzékelésért felelős agyterületeket MRI-vel vizsgálták, majd megállapították, hogy ezek az agyterületek eléggé összefonódtak ahhoz, hogy különböző érzékelési információkra is érzékenyek legyenek.

Az eredmények arra utalnak, hogy a szomatoszenzoros és a hallott információkat több, a szenzoriális adatfeldolgozásért felelős agyterület is értelmezheti. Ez valószínűleg része az agy önvédelmi mechanizmusának: a sérült agyterületek így baleset esetén másokkal helyettesíthetők. Ez az összefonódás eredményezheti a szinesztéziát, vagyis az egyik érzékszerv által közvetített ingert, amihez az agy egy másik érzetet is társít.

Miután Hofmann és munkatársai alaposan megvizsgálták a szert, megállapították, hogy az LSD-25 négyezerszer erősebb az akkori legerősebb hallucinogénnél, a mexikói peyotl kaktusznál. A Sandoz egy Delysid nevű pszichofarmakont gyártott az LSD-ből, amivel mesterséges úton lehetett skizofréniát előidézni; ezzel több kísérletet is folytattak a háború után.

Szerelemben, háborúban

A nácik már a második világháborúban is kísérleteztek pszichoaktív szerekkel, ugyanis igazságszérumként szerették volna használni őket – a dachaui koncentrációs tábor foglyainak vallatásához például meszkalint is használtak. A szer elterjedését 1951-től már a CIA segítette elő: a Kékmadár és az Articsóka fedőnevű programban ők is igazságszérumot kerestek.

A hírszerzés kutatói barbiturátokat, amfetamint, kokaint, prokaint, marihuánát, heroint és más pszichoaktív anyagokat is megvizsgáltak, de az LSD már akkor felkeltette az érdeklődésüket, amikor a negyvenes évek végén megjelentek a tudományos lapokban az első, a szerrel kapcsolatos információk. A hírszerzés úgy gondolta, ezt ők is tudnák hasznosítani, például ügynökök beszervezésénél, agymosásnál vagy vallatásnál. Az LSD amerikai gyártása 1954-től indult el – részben a CIA nyomására.

1951-ben egy egész francia falun vett erőt a tömegpszichózis. Egy 11 éves fiú kis híján megfojtotta a saját nagyanyját, legalább öten meghaltak, sokan elmegyógyintézetbe kerültek, és több száz embernek támadtak tudatzavarai. Utólag kiderült, hogy a CIA csempészett LSD-t a gyanútlan emberek ételébe, hogy azt vizsgálják, használható-e a szer agykontrollra. Más források szerint a CIA az Egyesült Államokban is kísérletezett az LSD-vel: főiskolai hallgatóknak, drogfüggőknek, veteránoknak, tengerészeknek, elmegyógyintézeti ápoltaknak is adtak a szerből, és az ügynökség munkatársai közül is többen kipróbálták.

Művészek kedvence

Az LSD akkor vált népszerűvé, amikor az ötvenes években a művészek is elkezdték használni. A regényíró Aldous Huxley, a pszichedelikus szubkultúra egyik ikonja rajongott érte, majd később Allen  Ginsberg, Tom  Wolfe és Ken Kesey is rákaptak. A szer talán leghíresebb prófétája  Timothy  Leary, a Harvard pszichológiaprofesszora volt, aki még a csapvízbe is LSD-t szánt, és a legkevésbé veszélyes kikapcsolódásnak tartotta a szert. Neves színészek és zenészek, például Jack  Nicholson, Roman  Polanski, Eric  Clapton, Cary  Grant, Paul McCartney és a teljes Rolling Stones is használtak LSD-t.


Steve Jobs, az Apple alapítója is azt állította, hogy az LSD egyike a két-három legfontosabb dolognak, ami életében történt vele.

A hatvanas évek közepére már San Francisco lett az LSD fővárosa; itt gyülekeztek a fiatalok, akik milliószám fogyasztották az LSD-t, és azt az ellenkultúrát képviselték, ami ironikus módon épp a CIA-nek köszönhetően jöhetett létre. A Johnson-kormány 1967-ben betiltotta a szert az Egyesült Államokban: mind a fogyasztása, mind a terjesztése szövetségi bűnténnyé vált.

Élni és álmodni

Azt már Hofmann LSD-tripje is bebizonyította, hogy az LSD nagyon erős drog, a halálos adagja körülbelül 0,1 gramm. A vegyészek, akik a szer betiltása után gyártották a szert, sokáig dolgoztak azon, hogy az LSD adagolható lehessen. Először kockacukorral, tablettával, mikrokapszulákkal, illetve zselés anyagokkal próbálták keverni, majd később kialakult a ma is ismerős elterjedési formája, az LSD-vel átáztatott itatóspapír. A hatóanyagtartalom a hatvanas évek óta jelentősen csökkent: akkoriban egy LSD bélyeg 150-250 mikrogrammnyi szert tartalmazott, ma ez az érték 20 és 80 mikrogramm között mozog.

Az LSD gyorsan szívódik fel, és gyorsan ki is ürül a szervezetből. Két óra múlva a hatóanyag kevesebb mint 10 százaléka marad aktív, a maradékot a máj inaktív melléktermékké bontja le. Bár csak egy kis része marad biológiailag aktív, és még kevesebb, 0,01 százalék jut el az agyba, ez bőven elég ahhoz, hogy a szer kifejtse a hatását.

Zacher Gábor toxikológus kérdésünkre elmondta: annak ellenére, hogy hetven éve vizsgálják a szert, a pontos hatásmechanizmusát még ma sem ismerik. Az valószínűnek látszik, hogy a szerotonintermelésre is hatással van: az egyik szerkezeti eleme az indolil-etil-amin, ami a szerotoninban is megtalálható. Az érszűkítő hatású neurotranszmitter egyes hormonális folyamatok, a szexuális magatartás és a bioritmus szabályozásában is közrejátszik, a szerotonin anyagcserezavara pedig pszichiátriai tüneteket, például szorongást vagy depressziót okozat.

A kutatók úgy vélik, az LSD használata megnöveli a szerotoninszintet, márpedig a szerotonin-receptorok egy csoportjához az LSD nagy affinitással kapcsolódik. Az LSD-ben más neurotranszmitterek többgyűrűs szerkezeti elemei is megtalálhatók: a fenil-etil-amin váz például a dopaminban, az adrenalinban és a noradrenalinban is megtalálható.

Keveredő ingerek

Az LSD a szenzorális érzékelést befolyásolja, átmenetileg túlterhelve a központi idegrendszert, ami teljesen felborítja az érzékeket. A szer 30-90 perc alatt fejti ki a hatását, ami 6-9 órán át tarthat. A kezdeti tünetei az izomgyengeség, a kitágult pupillák, a gyors reflexek, a csökkenő étvágy, illetve a növekvő testhőmérséklet és vérnyomás.

A vizuális, hallási és tapintási érzékszervek összekeverednek, gyakorivá válik a szinesztézia, a használó pedig egy álomszerű állapotba kerül. Az LSD hatása alatt szinte lehetetlen elaludni; egyesek szerint ez azért lehet, mert a trip nagyon hasonlít az agy aktív REM (rapid eye movement) fázisához, vagyis az álomhoz, így tulajdonképpen elhiteti az aggyal, hogy már álmodik. Ezt támasztja alá, hogy míg a szerotonin-termosztát a REM-fázisban szünetel, az LSD valószínűleg egyfajta éber REM-állapotot vált ki.

Menny és pokol

Zacher szerint semmi nem támasztja alá, hogy az LSD addiktív lenne. A szernek nincsenek elvonási tünetei, így legfeljebb pszichikai függőséget alakíthat ki, de ez inkább az élmény utáni sóvárgás lehet, mivel a szervezetnek nagyon magas a toleranciája az LSD-vel szemben. Az LSD utáni vágy azért lehet erős, mert fantasztikus, spirituális jellegű élménnyel ajándékozhatja meg a fogyasztót.

Ugyanakkor az is gyakran előfordul, hogy az LSD trip rémálommá válik. A túl nagy adag LSD, a nem megfelelő körülmények, vagy egy teljesen kiszámíthatatlan hatás miatt a fogyasztó olyan sokkoló élményt élhet át, amiből akár ki sem tud keveredni.

Képünk illusztráció
Képünk illusztráció

A rosszul sikerült LSD-fogyasztást, a bad tripet felfokozott paranoia és halálos rettegés jellemzi: a szerhasználó ilyenkor úgy érzi, hogy sosem fog elmúlni a szer hatása, és minél erősebben küzd ellene, annál jobban eluralkodnak rajta a pszichotikus tünetek.

A mentális betegségekre az LSD igen rossz hatással lehet. Akinek skizofrén rokona van, annak egyáltalán nem tanácsos használnia a szert, mivel az LSD indikátorként felszínre hozhatja a lappangó pszichés betegségeket. Zacher szerint azonban a szer nemcsak őket veszélyezteti, hanem a mentálisan egészséges embereket is: az LSD-től még ők is beleragadhatnak a pszichózisba.

Arról nem tudni, hogy az LSD-nek toxikus hatásai lennének. Egy 1967-es tanulmányban LSD-fogyasztóktól vett sejtmintákat használva a kutatók megállapították, hogy az LSD károsítja az öröklésért felelős kromoszómákat, és a szer a kémcsőbe helyezett kromoszómákat is roncsolta. A későbbi vizsgálatok azonban cáfolták, hogy így lenne.

Zacher szerint az LSD-hez kapcsolható konkrét haláleset nagyon kevés van, inkább az önveszélyes fogyasztó jelenthet kockázatot. Mivel az LSD-fogyasztóknak szinte teljesen eltűnik a józan ítélőképessége, elképzelhető, hogy a szerhasználó azt képzeli, hogy tud repülni, és leugrik egy háztetőről, vagy öngyilkos lesz, mert képtelen kikeveredni az LSD-pszichózisból. Az LSD-t épp ezért sokan csoportban fogyasztják, és egy józan ember is van velük, aki vigyáz a többiekre.

Az LSD-nek roppant kellemetlen, kiszámíthatatlan mellékhatása lehet a fogyasztás után bevillanó tudatzavar, a flashback. Ez akár a fogyasztás után évekkel is megjelenhet: ilyenkor az LSD hatása anélkül érvényesül, hogy a fogyasztó használná a szert. Sokáig azt hitték, hogy ezt a szervezetben, például az agy-gerincvelő folyadékban lerakódott LSD okozza, de ezt semmi nem támasztja alá; valószínűbb, hogy az agy egyszerűen visszaemlékszik a drog hatására, és reprodukálja az élményt.

Alkonyat

Az elmúlt évtizedben az LSD folyamatosan veszített a népszerűségéből. Elképzelhető, hogy ehhez a kínálati piacnak is köze van: az Egyesült Államokban a hatvanas évektől kezdve a fogyasztók száma évente 600 ezer és egymillió között mozgott. Az ezredfordulón volt egy nagy kiugrás, majd a szer népszerűsége mélypontjára zuhant, amikor az amerikai hatóságok felszámolták William Leonard Pikard és Clyde Apperson LSD-laborjait – ekkor a fogyasztók száma egymillióról 200 ezerre csökkent.

Zacher szerint Magyarországon az LSD sosem volt túl népszerű, a szerrel kapcsolatos balesetek és betegségek száma elenyésző. A toxikológus elmondta, hogy jelenleg csupán egy-két beteget kezelnek LSD-pszichózissal, és a bűnügyi statisztikák és felmérések is hasonló képet festenek. A 2011-es adatok szerint a drogfogyasztóknak csupán 2-3 százaléka használta a szert. Ugyanebben az évben a rendőrség csupán 11 alkalommal foglalt le LSD-t, összesen 274 adagot, míg a népszerűségi listát vezető marihuánából 208,7 kilogrammot, a kannabiszból pedig 14121 tő növényt gyűjtöttek be.

A fenti adatok természetesen nem reprezentatívak: mivel nem tudni, hányan fogyasztanak kábítószert Magyarországon, csak a bűnügyi statisztikák, az orvosi szakvélemények és a hivatalos felmérések adataiból lehet erre következtetni. Az LSD csekély népszerűségét ugyanakkor több statisztika is alátámasztja, és ezek is többnyire csökkenő tendenciát mutatnak.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?