Lekváros fánk alakú űrködöt fotóz a Hubble

C. Robert O'Dell, a Vanderbilt Egyetem kutatója szerint a Gyűrűs-köd a jól ismert képpel ellentétben nem olyan, mint egy vaníliás karika; inkább egy lekváros fánkra hasonlít, mivel a közepén is anyag tölti ki. O'Dell vezeti azt a csoportot, amelyik a Hubble űrtávcső és több földi teleszkóp felvételei alapján elkészítette az ikonikus objektum minden eddiginél jobb képét. Ez a korábban gondoltnál sokkal összetettebb szerkezeteket mutat, így lehetségessé vált a köd pontos 3D-s modelljének előállítása.

A Messier-katalógusban az 57-es sorszámot viselő, a Lant csillagképben megfigyelhető, mintegy 2 ezer fényévre található és körülbelül 1 fényév átmérőjű Gyűrűs-köd kompozit képe a Hubble űrtávcső látható tartománybeli és az LBT infravörös felvételei alapján.

Fotó: NASA

A Hubble által feltárt részletek alapján az objektumnak teljesen más alakja van, mint amit korábban feltételeztek. Ez viszont jelentősen bonyolítja a ködről kialakult elképzelést.  Már korábbi, különböző teleszkópokkal végzett megfigyelések is mutattak gázanyagot a köd centrális régiójában, de a WFC3 (Wide Field Camera 3) kamerával rögzített, sokkal részletesebb felvételek alapján O'Dell és munkatársai feltételezik, hogy a gyűrű egy kék, amerikaifutball-labda alakú struktúrát ölel körül, amelynek mindkét vége túlnyúlik rajta.

Az M57 és a látóirányunk kölcsönös helyzete olyan, hogy a ködöt lapjáról láthatjuk. A Hubble felvételén a kék struktúrát a hélium rajzolja ki, amit a központi fehér törpe, a gyűrű közepén látható fehér pont sugárzása gerjeszt. A csillag a gyűrű gázanyagát körülbelül négyezer éve dobta le. Eredetileg a Napnál párszor nagyobb tömegű objektumként élt, amíg néhány milliárd évnyi magfúzió után el nem fogyott a magjában a hidrogén. Ekkor vörös óriássá fúvódott; ebben a fázisban a külső rétegeit ledobta, a maradék rész pedig kompakt objektummá roskadt össze.

O'Dellt és kollégáit meglepték a Hubble felvételein a gyűrű belső pereme mentén látható sötét, szabálytalan alakú csomók, melyek elrendeződése egy biciklikerék küllőire emlékeztet. Ezek a gázcsápok akkor alakultak ki, amikor a táguló forró gázburok beleütközött a csillagról korábban ledobott hidegebb gázba. A csomók többé-kevésbé ellenállók a csillag romboló ultraibolya sugárzásával szemben. A Hubble részletgazdag felvételei lehetővé tették a fényes főgyűrű fénypászmáival fennálló kapcsolatuk, valójában egy árnyékhatás felismerését is.

Hasonló csomók más planetáris ködökben is megfigyelhetők. 1998-as Hubble-felvételekkel összehasonlítva az újakat, O'Dell és csapata úgy találta, hogy a köd körülbelül 70 ezer km/h sebességgel tágul, a közepe azonban gyorsabban mozog, mint ahogyan a főgyűrű expandál. A tágulás mintegy 10 ezer évig lesz nyomon követhető: eközben a köd egyre halványul, végül teljesen beleolvad majd a környező intersztelláris anyagba.

A Gyűrűs-köd tanulmányozása bepillantást enged a Nap jövendő sorsába is. Hatmilliárd év múlva csillagunk is hasonló véget ér, bár a kisebb tömege miatt ez kevésbé lesz látványos, mint az M57 központi objektuma esetében. A külső gázrétegek ledobódása után a Napból keletkező fehér törpe sokkal lassabban fog melegedni, így az anyag messzebbre juthat, mielőtt a csillag ultraibolya sugárzása gerjeszteni tudná. Ez viszont azt is jelenti, hogy a köd a nagyobb kiterjedése miatt sokkal halványabb is lesz.

Gothard Jenő felvétele a Gyűrűs-ködről. A közepén jól látható a központi csillag.

Fotó: Gothard jenő / Csillagaszat.hu

A Gyűrűs-köd magyar vonatkozású érdekessége, hogy központi csillagát a világon elsőként Gothard Jenő örökítette meg üveglemezen 1886 őszén. A fotografikus felfedezést egy ideig kétkedés övezte – Gothard már-már szakmai hitelét is féltette –, ám végül egy év múlva, a bécsi csillagvizsgáló 27 hüvelykes teleszkópjával vizuálisan is sikerült detektálni a csillagot.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!