Régen a sarki jég is jobb volt
Amikor nyáron az Északi-sarkon megolvad a jég, előbukkan alóla az óceán sötétebb vize, ami hozzájárulhat a globális felmelegedéshez. Az óceán felszíne ugyanis kevésbé hatékonyan veri vissza a fényt az űrbe, mint a világos jégréteg. Egy kutatócsoport azonban azt is megfigyelte, hogy a megmaradt jégréteg is sötétebb lesz, és kevésbé veri vissza a napfényt.
A kutatók a vizsgálathoz azokat a műholdfelvételeket használták, amiket harminc éven át készítettek a Jeges-tengerről. Ennek során sikerült számszerűsíteni, hogy mennyivel csökkent a sarkvidék albedója, vagyis fényvisszaverő képessége. Aku Riihela, a Finn Meteorológiai Intézet kutatója elmondta, hogy a sötétebb jég miatt a sarkvidék albedója nyár végén 15 százalékkal gyengébb, mint harminc évvel ezelőtt volt.
Riihela azt is elmondta, hogy a jég sötétedéséről a jégréteg elvékonyodása és a nagyobb repedések tehetnek. A fényvisszaverő képesség a jégen kialakuló sekély tavak miatt is romlik, így a napsugárzást ez a jég nem veri vissza, hanem felszívja. Riihela szerint ez arra utal, hogy a nagyobb olvadás az Északi-sarkvidék tengereit is érinti.
Öngerjesztő folyamat
Egy, az év elején végzett német kutatás is beszámolt róla, hogy a sarkvidéken igencsak elterjedt az olvadékvíz, és a jégréteg több mint 50 százaléka igen elvékonyodott. Tavaly nyár végére a sarkvidéki jég mennyisége negatív rekordot döntött; ennek alapján egyesek úgy vélték, 2030 végére már nem is maradhat jég az Északi-sarkon.
Az olvadó, egyre sötétebbé váló sarkvidék jelentős szerepet játszik a klímaváltozásban. Ez ráadásul öngerjesztő folyamat: minél sötétebb lesz az Északi-sark, annál nagyobb lesz a felmelegedés, ami felgyorsítja az olvadást. A mostani klímamodellek ezt a folyamatot valószínűleg nem vették figyelembe, mert az olvadás mértéke még a legpesszimistább becslést is túlteljesítette. A mostani tanulmány szerzői nem számították ki, hogy a megfigyeléseik milyen mértékben befolyásolhatják az éghajlatváltozást.