![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
További Tudomány cikkek
-
Az Eiffel-toronynál is nagyobb aszteroida tart a Föld felé, péntek 13-án lehet a találkozó
- Felszín alatti barlangot találtak a Holdon
- Nem mindegy, mit használunk a kutyánk szobatisztaságra neveléséhez
- Így csavarják el a szívünket a kutyusaink
- Veszélyben a férfiak termékenysége, és ebben is a mikroműanyag a ludas
A Naphoz közeledve a Rosetta űrszonda célüstököse egyre aktívabb, így a szonda képfelvevői látványos felvételeket készítenek a magból induló porkiáramlásokról. Az Európai Űrügynökség (ESA) Rosetta űrszondájának célüstököse, a 67P/Churyumov-Gerasimenko (röviden 67P) magja egyre aktívabb, mind több gáz és por távozik a felszínéről, ahogyan az üstökös közeledik a Naphoz.
![A Rosetta űrszonda egyik napelemtáblájaval egy látómezőben látszik a 67P magja. A felvétel a Philae leszállóegység CIVA kamerájával 2014. október 7-én készült, az üstökösmagtól 16 kilométerre.](https://kep.cdn.index.hu/1/0/707/7076/70760/7076011_e9b96dcf247d93e884844bb51e5af74b_wm.jpg)
Az üstökösmag jegeinek szublimációja magával ragadja a porszemcséket is, amelyek közül a kis méretűek eltávoznak a magról, elsősorban porsugarakat, porjeteket alkotva. A mag felszínének jól behatárolható kisebb területei jelentik az üstökösmag aktivitási zónáit, a porjetek forrásvidékeit. A jetek porszemcséiről szórt napfény pedig megfigyelhető, így a szonda kamerái képesek is lefényképezni ezeket a látványos sugarakat. A magtól távolabb a por szétterül és kialakul a porkóma, illetve a porcsóva.
![A Rosetta OSIRIS képfelvevő rendszere által 2014. szeptember 10-én készült felvételén a 67P üstökös magját alkotó két összetevőt összekötő “nyaki” részről látványos porkiáramlások, porjetek törnek elő, miközben a mag többi részéről is gáz- és poranyag áramlik ki.](https://kep.cdn.index.hu/1/0/707/7076/70760/7076013_9f956460c46f7429d0d025e469e3b2a5_wm.jpg)
A Rosetta küldetésének egyik fő célja az üstökösaktivitás kezdetének és kifejlődésének végigkövetése közvetlen közelről hosszú időn keresztül. Még ez év áprilisában egy gáz- és porkitörést sikerült megfigyelni a Rosetta műszereivel, miközben a szonda 5 millió kilométerről mintegy 2 millió kilométeres közelségbe került a kis égitesthez, az üstökös naptávolsága pedig 4,28 CsE-ről 4,08 CsE-re csökkent.
Most október 7-én a Rosetta szonda 16 kilométerről készült felvételein az üstökösmag két összetevőjét összekötő nyak vagy gallér területéről por áramlik ki koncentrált porsugarak formájában. Egyébként a Philae leszállóegység CIVA panoráma-kamerájával készült felvételeken a szonda egyik, mintegy 14 méter hosszú napelemtáblája is látszik, ami ritka látvány. Emlékeztetőül: a CIVA kamera még szeptember 7-én 50 kilométerről készített hasonlóan különleges felvételt.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)