Feleség = halfism? Kapufa, de kifelé pattant a labda

Kedd óta mindenki tudja, még Sinéad O'Connor is, hogy „Magyarországon nagy hagyományai vannak az egyenjogútlanságnak,  you know , például a házasságban a nőket úgy hívjuk, hogy feleség, you know, like half-ism”.

A házasság, újságírói szlengben halfizmus, megint divatba jött. Mit gondolnak, tavaly hány százalékkal több házasságot kötöttek, mint 2013-ban? Eltalálták, 4,6 százalékos volt az emelkedés.

Három éve még más volt a helyzet, a Nyest.hu is azt írta, hogy az olyan fogalmak, mint az eljegyzés, az esküvő és a házasság, egyre kevésbé népszerűek. Mi most a férj és a feleség szó etimológiáját ragadjuk ki ebből a cikkből.

A férj ősi finnugor eredetű összetett szó. Az elhomályosult összetétel első eleme a fiú, fi, a második elem pedig az önállóan elő nem forduló er(j) tő. A férj eredeti jelentése valószínűleg „férfi” volt, mely később a ma is használt „férfi házastárs”-ra szűkült le. A XVIII. században átmenetileg azonban a férjet „női házastárs” jelentésben is használták.

És most jön a lényeg

A feleség szó a fél főnévből jött létre szóképzéssel, és persze semmi köze az évezredes magyar egyenjogútlansághoz. Épp ellenkezőleg. 

A fél ősi örökség az ugor korból. Azt jelenti, „embertárs, valaminek az oldala”. Az „embertárs” jelentés már az 1190-es évekből származó Halotti beszéd és könyörgésben is megjelenik:

 Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk? 

Valószínűleg „az ember, aki az ő felén áll” jelentésből alakult ki a szónak az embertársakra vonatkoztatott használata.