Durván odacsaptak a protonoknak az LHC-ban

Két évig állt a Nagy Hadronütköztető, vagyis az LHC, mert kicsit pimpeltek rajta a kutatók meg a fizikusok: a részecskegyorsító mostantól még erősebben tud részecskéket egymásnak csapni, 13 TeV lett az, ami eddig 8 TeV volt.

A lényeg, hogy erősebbre cserélték a gyorsító körpályát övező mágnesek egy részét, hogy az erősebb reakciókat is kontrollálni tudják. Elég bonyolult rendszer az LHC, a helyszíni riportunkban megszólaló magyar fizikusok szerint persze nem kell túldimenzionálni a dolgot, a detektorok egyenként nem sokkal bonyolultabbak, mint egy tengeralattjáró... flotta.

Az LHC működésének lényege, hogy protoncsomagokat eresztenek a 27 kilométeres gyorsítógyűrűbe, amiben ellentétes irányban pörgetik őket, míg a fénysebesség közelébe nem gyorsulnak a rájuk ható elektromágneses impulzusok miatt. Amikor már elég gyorsan mennek, a kutatók a keresztezik a nyalábok útját a hét nagyobb kísérletet, az ALICE-t, az ATLAS-t, a CMS-t, a TOTEM, az LHCb, az LHCf vagy a MOEDAL-t szolgáló detektorok belsejében. Ez kicsit olyanok, mintha baromi nagy fényképezőgépek lennének, csak nem a fényt fogják fel az érzékelők, hanem az ütközéskor keletkező és szétfröccsenő szubatomi részecskéket.

A bejelentés szerint az első 13 TeV-es menet (ami valójában az ütközés energiája, a két nyaláb egyenként 6500 GeV energiájú, ez adódik össze, mikor a protoncsomagok összecsapódnak) még csak próba volt, nem számítanak arra, hogy tudományos szempontból is fontos eredmény születik. Volt ugyan mostanában egy elég komoly felfedezés, amiben egy rendkívül ritka részecskét láttak a kutatók, de az valójában még 2012-ből, a 8 TeV-os korszakból származik, épp csak most jutottak el az elemzésben odáig, hogy a megfelelő bizonyossággal ki tudták mondani, hogy a látott jelenség nem adathiba vagy véletlen.

Persze azért a próbamenet ütközéseiről készült képeket is érdemes megnézni, még akkor is, ha valójában ötletünk sincs, mit is látunk az ábrákon. Az alap megértéshez azt is elég tudni, hogy az egyes vonalak az ütközésben született különböző részecskék útját jelölik, ahogy azok keresztülszáguldottak a műszerekben elhelyezett mérőeszközökön, a különböző színek pedig a különböző részecskéket jelzik.

Barnaföldi Gergely, az LHC-ben dolgozó magyar szakemberek egyike az Indexnek elmondta, hogy ráadásul a 13 TeV még csak nem is a vége: padlógázon 14 TeV-et tud majd a rendszer. Kössük be magunkat, a Higgs-bozon csak az út eleje volt!