![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
Súlyos következményekkel járna a méhek kihalása az emberiségre: a növényeket szorgosan beporzó rovarok eltűnése évente 1,4 millió ember halálához vezethetne, mivel világszerte sokkal kevesebb gyümölcs, zöldség és gabona teremne – ismerteti az MTI a Harvard Egyetem kutatóinak tanulmányát.
A tudósok Samuel Myers vezetésével azt igyekeztek feltárni, milyen hatása lenne a méhek, a dongók és a növények beporzását végző más rovarok kihalásának. Becsléseik szerint az állatok eltűnése a gyümölcsök termését világszerte 23 százalékkal, a zöldségekét 16 százalékkal, a dió- és gabonafélékét pedig 22 százalékkal vetné vissza.
A kutatók úgy vélték, a kisebb mértékű zöldség- és gyümölcskínálat az A-vitamin és a folsavként ismert, vízben oldódó vitaminok hiányához vezetne. Ezek a tápanyagok különösen a terhes nők és a gyerekek számára fontosak, de a szakértők szerint hiányuk a szív- és érrendszeri panaszok és a rák bizonyos fajtáinak nagyobb mértékű elterjedéséhez is vezethetnek.
Az A-vitamin hiánya a szegényebb országokban súlyosbítaná a jelenlegi 2,2 milliárd érintett állapotát, és további 71 millió embert érintene. A folsavhiányban szenvedő 1,23 milliárdhoz pedig további 173 millióan csatlakoznának. A tudósok becslései szerint
Az emberiség által fogyasztott élelmiszerek 30-40 százalékához beporzás szükséges, amelynek a gazdasági értékét 2005-ben egy francia-német kutatócsoport 153 milliárd euróra becsülte. A méhpopuláció nagymértékű csökkenése emiatt is évek óta aggodalomra ad okot.
Egyelőre nem sikerült fényt deríteni a méhek pusztulásának okára. Néhányan a rovarok természetes életterének szűkülésével, mások a rovarirtók használatával magyarázták a jelenséget.
A tanulmány a The Lancet című orvosi folyóiratban jelent meg.