A dinoszauruszoknak esélyük sem volt
További Tudomány cikkek
- Úttörő long-Covid-tanulmány készült a Szegedi Tudományegyetemen
- Megtalálták az antibiotikum-rezisztens baktériumok „Achilles-sarkát”
- Már nem jelent előnyt a pályán a magyar válogatott szerelése
- Kemofóbok, szevasztok! Az alkimisták már a konyhában vannak, és rotyogtatnak
- Ünnepnapok a csillagászoknak, pénteken és szombaton is ritka jelenségek az égen
A Berkeley geológusai meggyőző bizonyítékot találtak rá, hogy a 66 millió éve a Földbe csapódott aszteroida olyan mértékben gyorsította fel az indiai vulkanikus tevékenységet, hogy az a becsapódást túlélő állatokat is kiirtotta. A két esemény kombinációja olyan, az egész bolygóra kiterjedő környezeti katasztrófához vezetett, ami a vízi és szárazföldi élőlények, köztük a dinoszauruszok kihalásához vezetett.
A paleontológusok és a geológusok évtizedek óta vitatkoznak rajta, hogy az eseményeknek mennyi közük lehetett az utolsó tömeges kihaláshoz. Egyesek szerint a vulkanikus tevékenység szerepe elhanyagolható lehetett, míg mások a meteoritbecsapódást kárhoztatják.
Az új bizonyítékok minden eddiginél pontosabban mutatják, hogy a becsapódás előtt és után milyen lehetett a Föld vulkánjainak aktivitása. Ezek szerint a lávafolyam a Dekkán-trappnál ötvenezer éven belül a duplájára növelte a becsapódás okozta pusztulás mértékét.
Mindkét esemény por- és füstfelhőbe burkolta a Földet; a légkörbe veszélyes gázok kerültek, és ez drasztikusan megváltoztatta az éghajlatot. Sok faj számára ez egyenlő volt a halálos ítélettel.
A láva kormeghatározásával meglehetős biztonsággal állíthatjuk, hogy a vulkanizmus és becsapódás a kihalást megelőző ötvenezer évben történt, tehát bizonyos szempontból erőltetettnek érzem ezek elkülönítését.
– mondta Paul Renne, a Berkeley bolygótudományi igazgatója. Szerinte lehetetlen szétválasztani, hogy melyik eset milyen mértékben befolyásolta a Föld klímáját; földtani szempontból alig telt el idő a két esemény között.
A geológusok úgy látják, a becsapódás megváltoztatta a vulkánok föld alatti hálózatát, ami a kitörések gyakoriságát, és a kitörő anyagok kémiai összetételét is megváltoztatta. A vulkanikus aktivitás a következő ötvenezer évben megakadályozta, hogy az élet visszatérjen a normális kerékvágásba.
Renne szerint az óceánok vegyi összetétele és a biodiverzitás csupán a becsapódás után félmillió évvel állt helyre, és ebben a vulkanizmusnak is nagy szerepe lehetett. A tanulmány társszerzője, Mark Richards – aki szintén a Berkeley professzora – nem biztos benne, hogy pontosan melyik esemény vezetett a Földet benépesítő fajok kipusztulásához, de a becsapódás és a vulkanikus tevékenység közti összefüggést egyre nehezebb tagadni.