Hallgassa meg az univerzum szívverését!

Csütörtök délután egy nemzetközi fizikuscsoport bejelentette, hogy közvetlen bizonyítékot találtak az Einstein által megjósolt gravitációs hullámok létezésére. A bejelentésről és arról, hogy mik ezek a gravitációs hullámok, mi a jelentőségük, ebben a cikkünkben olvashat részletesen.

A bejelentés után a kutatók azt is megmutatták, hogy milyen a hangja ezeknek a hullámoknak. Ahogyan sokan fogalmaztak, ilyen az univerzum szívverése, ahogy a téridő egyik hulláma áthaladt a LIGO-n.

A videó első felében hallható hang pontosan a gravitációs hullámok frekvenciájában van. A második felében ugyanazt a hullámot magasabb frekvenciára helyezik, hogy az emberi fül számára is értelmezhető legyen. A videó végén az eredeti hangot halljuk megint.

Mit is hallunk pontosan? Egyszerűen szólva, két fekete lyuk összeolvadását. A detektorok által érzékelt gravitációs hullámok forrása ugyanis két fekete lyuk összeütközése és összeolvadása volt egy a Földtől 1,2 milliárd fényévnyire lévő galaxisban. Az eredeti fekete lyukak tömege 29, illetve 36 naptömeg volt, az összeolvadásukkal keletkezett objektumé azonban csak 62 naptömeg.

Ez azt jelenti, hogy 3 naptömegnyi anyag alakult energiává, méghozzá a másodperc törtrésze alatt. Az eseményben felszabadult energia háromezer tipikus szupernóva-robbanás energiájával egyenlő, vagy egy másik hasonlattal: 4500-szor több, mint amit a Nap egész élete során (nagyjából tízmilliárd év alatt) kisugároz. Ezzel ez a legnagyobb energiájú észlelt esemény a csillagászat történetében.

Az esemény alaposan megrázta a téridőt, és a gigantikus mennyiségű energiát gravitációs hullámok szállították el (a forrásnak nincs elektromágneses sugárzást kibocsátó párja). Az észlelt hullámok jellemzőiből az is kiolvasható, hogy a két fekete lyuk összeolvadása drámaian gyors folyamat volt.

Miután évmilliókig kerülgették egymást, az utolsó nyolc keringést mindössze 0,2 másodperc alatt tették meg, a legutolsó keringésre pedig már csak 1/150 másodperc kellett. Az összeolvadás pillanata előtt, az eseményhorizontok találkozásánál a két objektum távolsága 210 kilométer volt.