Mikor lesz Zrínyi-szobor Sztambulban?

A Török Köztársaság új minarettel emelné a szigetvári csata 450. évfordulójának fényét, a terveket a budapesti török nagykövet mutatta be karácsony előtt Szigetváron – minderről az Index írt először, majd hamarosan beindult a hisztéria: sokan már úgy tudták, hogy a vár belsejében lévő dzsámi múzeum helyett bő 300 év után újra iszlám vallási hely lenne, tömegével jönnének a muszlim zarándokok, és mindez Magyarország tervezett iszlamizációjának lenne nagyjából a kezdete.

Érthetően Szigetváron volt a legnagyobb vihar, de más helyeken is arról írtak, hogy szégyenteljes, ha a várvédők helyett az ostromlók kultuszát erősítjük, ez a keresztény Magyarország jelképes feladása, és ne felejtsük el, hogy Nagy Szulejmán porig rombolta a fél országot. Az egész kérdés pillanatok alatt került át a műemlékvédelem területéről a politika és az elképzelt civilizációs összecsapások problémakörébe, elválaszthatatlanul a gerjesztett muszlimellenességtől és a török befolyásépítési kísérletektől.

NEM LESZ MINARETEMELÉS

Az egész minaretpánik alaptalan volt – hangsúlyozták az Épüljön-e minaret Szigetváron? című szerdai beszélgetésen a Várkert Bazárban. Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet által szervezett szimpózium tanulsága, hogy akár szeretnénk új minaretet, akár nem, a kérdés már eldőlt, sőt, állítólag soha nem is merült fel komolyan.

„Mérvadó török részről nem merült fel, hogy itt bármilyen szakrális dolog legyen, tudják hogy ez nálunk nem menne, csak múzeum lesz” – mondta Hóvári János, a Zrínyi Miklós Emlékévet szervező Emlékbizottság elnöke. Szerinte felelőtlenül dobták be a köztudatba a szigetvári főépítész segítségével, hogy minaret épülne. „Van egy minaretcsonk, amit senki nem fog újjáépíteni, a kérdés annyi, hogy állagmegóvási céllal ráteszünk-e mondjuk egy bádoglemezt”.

Az említett főépítész, az egyébként az Együtt színeiben politizáló Berkecz Balázs azonban kétségbe vonja, hogy soha ne lett volna komoly terv a XVIII. században villámcsapás következtében leomlott minaret visszaépítésére, sőt, szerinte ezt decemberben még a magyar hatóságok is támogatták. „A törökök minaret-építési szándékáról december 17-én szereztem tudomást, amikor is a TIKA (a projektet irányító török alapítvány) magyarországi koordinátora jelezte nekem, hogy a tervtanácsi ülésünkre egy teljes minaret-rekonstrukció tervet is hoznak, mert L. SImon László államtitkár és Sárváry István Forster elnök támogatja ezt az elképzelésüket” – mondta Berkecz az Indexnek. A tervtanács előtt aztán Sakir Fakili török nagykövet valóban azt javasolta (pdf), hogy vizsgálják meg, hogy hogyan lehetne a szerinte gyárkéményre hasonlító csonkot rekonstruálni.

Ebből azonban végül nem lesz semmi. Mint a vitán a közönség első sorában ülő L. Simon László kulturális államtitkár mondta:

A szigetvári vár a magyar állam tulajdona, mi döntjük el, hogy mi épülhet oda. És a magyar kormány leszögezte, hogy se minaret, se semmiféle szakrális hely kialakításához nem járul hozzá.

Oszmán befolyási övezet

A Magyarországra, mint a keresztény Európa védőbástyájára mostanában előszeretettel utalgató Orbán-kabinetnek azért is vált politikailag fontossá Zrínyi és serege hősies helytállásának évfordulója, mert ennek apropóján szeptember 7-ére nagyszabású nemzetközi találkozót hívtak össze a városba. Egyszerre látogat Szigetvárra Áder János magyar, Recep Tayyip Erdogan török és Kolinda Grabar-Kitarovic horvát államfő.

Az Erdoğan-látogatás nem olyan, mint amikor Putyin jött Pestre, az EU-ban ugyanis máshol nem látnák szívesen?

„Egyáltalán nem” – válaszolta a Heti Válaszos Zsuppán András moderátor felvetésére Egresi Zoltán, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Törökország-szakértője, aki arról beszélt, hogy az utóbbi hónapokban a menekültválságban játszott kulcsszerepe miatt teljesen megváltozott Törökország helyzete a nemzetközi színtéren, most egymás után járkálnak a külföldi államfők Ankarába.

Törökország eközben évek óta intenzíven erősíti a pozícióit az egész volt oszmán térségben Afrikától a Balkánig. Ez része az Erdoğan-féle neo-oszmanizmusnak, egyik fontos eszköze pedig éppen a fejlesztési segélyezés, többek között az oszmánkori épületek felújítására. Mivel egy alapítványon keresztül most ugyanígy részt vesznek a szigetvári projektekben is, a tágabb külpolitikai motiváció is felmerül. A török támogatás azonban a konkrét esetben nem annyira a várterületet és a dzsámit érinti, hanem a közelmúltban megtalált, Szigetvár melletti Szulejmán-sír (a feltételezés szerint a szultán belső szerveit temették ide) feltárására, valamint a kilencvenes években létrehozott Török-Magyar Barátságpark felújítására vonatkozik.

A magyar állam eközben Zrínyi-emlékévet csinál konferenciákkal és kiadványokkal, a szigetvári várrekonstrukció pedig bekerült az EU-s forrásokból is gazdálkodó Nemzeti Várprogramba. Ezekre azonban idáig nem különítettek el itthon költségvetési forrásokat. Az Index információi szerint a jövő héten várható a kormánydöntés, mellyel összesen nagyságrendileg 1 milliárd forintot adnak, de most már a várrekonstrukcióval nyilvánvalóan nem lehet elkészülni az idei emlékévben.

Nem dzsámi jellegű dzsámi

A szigetvári várrekonstrukciókra valószínűleg jóval többet is el lehetne költeni a várhatóan erre szánt 580 millió forintnál. A tervek szerint most a várfalakat fogják felújítani, de komplex rekonstrukció ebből az összegből nem fog kijönni. A várudvaron lévő dzsámit azonban török pénzből megcsinálhatják, ennek tervei információink szerint már engedélyeztetési fázisban vannak. A tervekben nincs szó minaretépítésről, így erről az esetleges elképzelésről valóban lemondtak mára a törökök is.

A fő probléma, hogy a dzsámi épületét körbeveszi a századfordulón ráépült Andrássy-kastély; a jelek szerint még nincsenek végleges tervek, hogy abból mennyire bontanák ki. Igazán mecset jellege azonban semmiképpen nem lesz – hangzott el a beszélgetésen – ezt a dzsámi XIX. századi, eklektikus tetőszerkezete sem engedi. „Maga a dzsámi építészetileg egyébként nem olyan nagy durranás, inkább csak attól az, hogy megmaradt” – fordította közérthetőre a beszélgetést Sudár Balázs, az MTA történésze.

A dzsámihoz, talán a föld alá építenének egy új kiállítóteret, itt egy új Zrínyi-kiállítás lenne. Ez feltehetően így is sérteni fogja többek nemzeti önérzetét, de a Vár jellégéből, a megmaradt építészeti örökségből (a most látható várfalak jóval későbbiek Szigetvár ostrománál) is adódik, hogy a dzsámival a középpontban jóval egyértelműbben látható a török múlt, mint a magyar emlékezetben meghatározó Zrínyi-hőstett.

Bronzhősöket akarunk és török borturistákat

A szerdai vitán is felemlegették, hogy míg a Barátságparkban Szulejmánnak bronzszobra van, Zrínyinek csak műgyantából készült el egy ideiglenes emlékműve. Most, szintén török pénzből Zrínyi is kap egy hasonló bronzszobrot.

Ez az igazi nemzetgyalázás

– horkant fel erre valaki a közönségben. „Kegyeleti gesztusról van csak szó” – mondta ugyanerre Hóvári János, de ezután is nagy tapsot kapott az a felszólaló, aki azt reklamálta, hogy miért nincs akkor legalább Zrínyinek is szobra mondjuk Isztambulban.

Törökországban nem lehet leérettségizni, ha valaki nem tudja, hol van Szigetvár - próbálta érzékeltetni a különbségeket Hóvári János. Nekik Nagy Szulejmán valami olyasmi, mint a franciáknak Napóleon, vagy az oroszoknak Nagy Péter cár. Az új Szulejmán-sorozat, ami egyébként nagyjából olyan, mint egy nagyon profin megcsinált brazil szappanopera, az egyszerű emberekhez is közel hozza a figurát, de a szultánnak egyébként is hatalmas kultusza van.

„A szerbeknél valószínűleg nem gondolkodnának ennyit egy hasonló problematikán, de nálunk azért az van a mélyrétegekben, hogy nekünk összetett viszonyunk van a törökökhöz” – mondta Sudár Balázs. A történész azt hangsúlyozta, hogy a három évszázadig tartó háborúskodás után három évszázada békében élünk, és az őstörténet is összekapcsolja a népeket. Hóvári János is valami hasonlót emelt ki, csak a másik oldalról, és arról beszélt, hogy a XIX. század óta az van a török köztudatban, hogy a magyarok a török népek legnyugatibb ága. Emiatt is nagyon pozitívan tekintenek ránk, nekik az a 300 év kevésbé fontos.

„Bár jó lenne, ha megindulna valamiféle török turizmus a Dél-Dunántúl felé, a török idegenforgalom egyelőre teljesen Budapest-orientált. Nagy félreértés zarándoktömegekről vizionálni, a török középosztályt legalább annyira bortúrákkal lehet megpróbálni bevonzani, mint szakrális célpontokkal” – zárta a volt diplomata. „Ezektől az emberektől nem kellene félni.”