Egyelőre úgy tűnik, mi nyertük meg az evolúciós versenyt, és a magas lóról könnyű lenézni a már kihalt három-négy rokon emberfajra, akik 40 ezer éve még a Földet járták, hiszen biztos azért haltak ki, mert alig voltak jobbak, mint az állatok. Ennek ellenére vannak régészek, akik védelmükbe veszik az egyik ilyen fajt, amelyik már nem tud kiállni magáért: a Homo neanderthalensist, azaz a neandervölgyi embert.

1844. április 13-án bombasztikus hírekről számolt be a New York Sun napilap. A cikk szerint Monck Mason hőlégballonja Franciaországból indulva Anglián keresztül haladva 3 nap alatt átszelte az Atlanti-óceánt, és sikeresen landolt Dél-Karolina Charleston nevű városában.

Poe akkoriban költözött New Yorkba, és újságíróként akart elhelyezkedni. Gondolta, ha bedob egy átütő sikerű sztorit, amire mindenki felkapja a fejét, akkor egészen biztos kap rendes munkát.

Nemrég kidurrant a kriptobuborék, de előtte volt már dotcomőrület is, meg néhány másik globális vagy regionális hóbort, ami gazdasági válsághoz vezetett. Ilyennek tartják az 1636-37-es nagy holland tulipánmániát is, ami miatt elvileg családok mentek tönkre, emberek a csatornákba ugrottak kétségbeesésükben, és végül már csak majmok árulták a tulipánokat.

Stede Bonnetnek látszólag mindene megvolt, ami a boldog élethez szükséges. Tehetős szülők gyermekeként született 1688-ban az akkor brit uralom alatt álló Barbadoson, és ennek megfelelő neveltetésben is részesült. Rövid ideig katonaként is szolgált, majd a szülei halála után megörökölt hatalmas cukorültetvényből élt feleségével és négy gyerekükkel. 1717-ben mégis gondolt egyet, és vagyont, földet, családot hátrahagyva kalóznak állt.

Bonnet eleinte csapnivaló kalózkapitány volt, ami nem csoda, hiszen addig csak egyszerű utasként hajózott még. Rövid, ám annál intenzívebb kalózpályafutása végére azonban így is sikerült beírnia magát a kalóztörténelem nagykönyvébe, ahol előkelő hátterének köszönhetően megkapta az Úriember Kalóz becenevet. Csak azt nem tudja senki biztosan, hogy miért döntött úgy, hogy a nyugodt és biztos élet helyett a tengert és a törvényen kívüliséget választja.

Az időzítése mindenesetre jó volt: az 1715 és 1720 közötti néhány év a kalózkodás aranykorának számított, és nagyrészt a Karib-tenger akkoriban tevékenykedő kalózainak köszönhetjük azt a popkultúrát megtermékenyítő romantikus kalózképet, amely ma is rendszeresen visszaköszön a könyvek lapjain és a filmvásznon – például A Karib-tenger kalózai-sorozatban.

1849 májusában, miközben itthon még javában tartott a dicsőséges tavaszi hadjárat, és futott Bécs felé Jellacsics, a gyáva (seregének seregünk nyomába'), az Atlanti-óceán túlsó oldalán, New Yorkban egészen más tartotta lázban az embereket: a klasszikus Shakespeare-dráma, a Macbeth bemutatója az Astor Place Operaházban, egy Angliából érkezett sztárszínésszel a főszerepben. Mielőtt még bárki azt a következtetést vonná le, hogy a 19. századi amerikaiak sokkal kifinomultabb kultúremberek voltak, mint a szabadságharccal elfoglalt korabeli magyarok, szögezzük le, az előadáson olyan tömegverekedés tört ki, hogy a végén 31 halott és több mint 100 sebesült maradt a vérben úszó manhattani utcákon. (Ami egyébként alig kevesebb, mint a pákozdi csatában elesett és megsebesült katonák száma.)

Vannak emberek, akik gyakran dühösek, akár a legapróbb semmiségen is képesek felhúzni magukat. Ők gyakran vitatkoznak is, roppant lelkesen. A Varsói Egyetem egyik pszichológusa kíváncsi volt, hogy van- e kapcsolat a magabiztosságuk és a temperamentumuk között. Arra jutott, hogy van:

Marcin Zajenkowski azt vette észre, hogy a többi negatív érzelemmel ellentétben (szomorúság, szorongás, depresszió) a harag kifejezetten magabiztossá teszi az embert. Korábbi kutatások már utaltak arra, hogy a harag hasonlít ebben az optimizmusra, de azt nem vizsgálták, hogy a saját intelligenciánk megítélését mennyire befolyásolja a vérmérsékletünk.

A második világháború alatt a Mississippi államban található 5 ezer fős kisváros, Pascagoula lakossága rövid idő alatt megháromszorozódott, köszönhetően a hadihajók gyártásának. A helyi vállalkozásoknak persze jót tett a nagyobb vásárlóerő, de a rendőrségnek sok gondot okozott, hogy hirtelen háromszor annyi embert kell kordában tartani. Arra felkészültek, hogy a növekvő lélekszám több ittas vandált és hangoskodót, esetleg több betörést jelent majd, a fodrászfantomra viszont ők sem számítottak – igaz ez a fajta bűncselekmény olyan, amire valószínűleg senki sincs felkészülve. 

A méztermelő méhek remekül érzik magukat az amerikai Louisiana államban, ahol tengernyi virágos növényt találnak maguknak, hogy nektárt gyűjtsenek a mézhez – de minden tavasszal megjelennek emberek villástargoncákkal, hogy teherautókra pakolják fel a kaptáraikat, és elvigyék őket a napsütötte Kaliforniába. 

Ha nem így lenne, akkor a nyugati államban nem teremne annyi mandula, áfonya és eper, ám ez csak az érem egyik oldala, a méhészek jövedelmének is tetemes hányadát teszi ki a bérbeporzás. Egyedül a mandulatermesztés több mint 5 milliárd dolláros üzlet Kaliforniában.

Ma már hiába tűnik bájos hóbortnak a bölcsek köve vadászata, meglepően fontos dolgokat köszönhetünk azoknak a tudósoknak (alkimistáknak), akik az örök élet elixírjét és a minden fémet arannyá változtató követ keresték. Így jutott el az emberiséghez a tudományos módszer (Roger Bacon), ők jöttek rá, hogy a levegő nem egy elemből áll (Michał Sędziwój), de még Sir Isaac Newton is írt könyvet a témában.

Az örök, de legalábbis gazdag élet titkát kutatta Henning Brand is. 1630-ban született Hamburgban, de ezen kívül nem sokat tudunk róla. A harminc éves háború vége felé belépett a seregbe, majd miután leszerelt, felcsapott üvegfújó inasnak. Dolgozni nem sokat szeretett, de szerencséje volt, mert jól házasodott: felesége mellé akkora hozomány járt, hogy Brand felmondhatott, és az igazán fontos dolgoknak szentelhette az életét: a bölcsek kövének és az alkímiának.

Hiába képes már 117 éve az ember a levegőnél nehezebb repülőgépekkel is a magasba emelkedni, az ebben kulcsszerepet játszó felhajtóerőt még mindig nem vagyunk képesek egzakt módon, matematikai eszközökkel leírni. Két rivális elmélet is próbálja magyarázni az aerodinamikai felhajtóerőt, de egyiknek sem igazán sikerül, és a tudományterület kutatói között sincs róla egyetértés. Ez nem kis frusztrációt okoz némely aerodinamikával foglalkozó mérnököknek, de még inkább a fizikusoknak.

Természetesen mindezt nem úgy kell érteni, hogy a megtervezett, majd megépített repülőkről nem jogosan gondolják azt, hogy repülni fognak. A felhajtóerő “értésének” mérnöki és matematikai szintje ugyanis az elmúlt száz évben meglehetősen elvált egymástól. Míg a mérnöki megoldások (amelyeket fizikailag is létező prototípusokon tesztelnek) működnek,

A felhajtóerőt magyarázó elméletek közül a legnépszerűbb Daniel Bernoulli 18. századi svájci matematikus nevéhez fűződik. Bernoulli (akinek felmenői között a legnagyobb matematikusokat találjuk, többen is közreműködtek az analízis kidolgozásában, egyikük alkotta meg az integrál kifejezést), nagyon leegyszerűsítve azt fedezte fel, hogy ha az áramlási sebesség nő, akkor a nyomás csökken.

A hírekből és városi legendákból úgy tűnhet, hogy végtelen mennyiségű olyan történetet lehetne felsorolni, hogy egy autóbalesetben az ittas sofőr egy karcolás nélkül száll ki a totálkárosra tört autójából, miközben a vétlen autóban utazókat súlyos állapotban szállítják kórházba, vagy akár a helyszínen életüket vesztik. Vagy hogy valaki részegen akkorát esik, amiben más eltörte volna az összes végtagját, az illetőnek pedig csak kiszakad a nadrágja. A következtetés sokszor az, hogy az ittas embereknek valamiféle univerzális mázlija, vagy egyenesen védőszentje van, és a legsúlyosabb baleseteket és traumákat is kisebb sérülésekkel ússzák meg mint aki józan.

A matrózblúzról mindenkinek vannak emlékei, aki a hatvanas években volt iskolás lány. Akkoriban teljesen általános volt a kék csíkos gallérú fehér ing, mint a lányok kötelező iskolai ünneplője. A későbbi évtizedekben kissé visszaszorult, de az utóbbi években megint terjedőben van. A patinás iskolák hagyományaikhoz ragaszkodva követelik meg a viseletet tanulóiktól, míg a többi intézmény külsőségeiben a patina látszatát igyekszik kelteni az előkelőnek tartott matrózblúz kötelezővé tételével.

Japán iskolás lányok

Fotó: Wikipedia

Magyarország viszonylag csekély tengerhajózási hagyományokkal rendelkezik, ennek ellenére a modern matrózblúz (távolról) a brit tengeri flotta tengerészeinek 19. századi díszegyenruhájára hajaz. Ráadásul női tengerészek nem is léteztek abban a korban. Magyarországon kívül csak Japánban, illetve kisebb mértékben a többi délkelet-ázsiai országban elterjedt a matrózblúz iskolai használata, és ez csak még rejtélyesebbé teszi a szokást.

A klasszikus felfogás szerint (amit, meg kell hagyni, mind a mai napig a kutatók többsége magáénak vall), a kognitív képességekhez, vagyis a gondolkodáshoz, emlékezéshez idegrendszerre van szükség. Minthogy a növényeknek nincs idegrendszerük, nem is képesek gondolkodásra. De valóban így van ez? Néhány botanikus erősen vitatja ezt az álláspontot. Szerintük a növények úgy reagálnak a külső környezetben történő bizonyos változásokra, hogy ha állatok lennének, simán elfogadnánk, hogy gondolkodnak.

A Római Birodalom i.sz. 43-ban 40 ezer katonát küldött Britanniába, hogy helyretegyék a barbár keltákat. Sikerrel is jártak, de ezt nem csak tűzzel és vassal érték el. Néhány törzsnek felajánlottak két választási lehetőséget is: vagy harcolnak és meghalnak, vagy lehetnek a Birodalom új barátai, és élvezhetnek egyfajta látszatszabadságot. Prasutagus, az icenusok királya utóbbi lehetőséggel élt, és uralkodása alatt sikeresen fenntartotta a törékeny békét.

Az icenusok a mai Norfolk környékén éltek Kelet-Angliában, viszonylag egyszerű körülmények között. Kis településekbe tömörültek, földet műveltek, és nem vakította el őket a római luxus csillogása – bár a régészeti leletek alapján egészen tehetős nép voltak, gazdagok ékszerben és díszes anyagokban. Az icenus királyok még pénzt is vertek, és Prasutagus pénzein jól látható a kor dualitása: az egyik oldalon Néró császár szerepelt, a másikon viszont egy, a kelta törzsekre jellemző ló volt.

Míg régen a narancssárga mellény volt a közutakon dolgozó munkások megszokott öltözete, az utóbbi évtizedben inkább a neonzöld (ízlés szerint: -sárga) hódít azok körében, akiknek fontos, hogy a járművek, munkagépek vezetői már messziről kiszúrják őket tarka háttér előtt is. De miért pont a rikító zöld színre figyel fel az emberi szem elsőként?

Háborúban sok gyermeknek kell egyik napról a másikra felnőnie. Kevesen vannak azonban olyanok, akik szinte ösztönös elkötelezettségből olyan tettekre válnak képessé, miután az ellenség lerohanja a hazájukat, mint a II. világháború idején az Oversteegen-nővérek, Freddie és Truus.

Az anyjukkal élő Oversteegen lányok már Hollandia 1940-es lerohanása előtt is kivették részüket az antifasiszta harcból, hiszen a kommunista kötődésű család gyakran szállásolt el Németországból menekült zsidó és egyéb üldözötteket, illetve a spanyol polgárháború köztársaságpárti menekültjeit. Hogy legyen a menekülteknek hely, a lányoknak egy ágyban kellett aludniuk.

Nem egészen egy hónapja írtuk meg azt a nagyszerű hírt, hogy bakelit lemezen is megjelennek a kultikus Studio Ghibli filmzenéi, azonban hiába tűnik elsőre teljesen ártalmatlannak a sztori, így is volt, akit mélységesen felháborított. Persze nem azért, mert az illető gyűlöli a japán animációs filmeket, vagy a zenéjüket, hanem azért, mert bakelitnek hívtuk a hanglemezt. Most bizonyára sokan nem értik, hogy mi ezzel a probléma, pedig a felháborodás indokolt, a hanglemezeket ugyanis soha nem gyártották bakelitből. De akkor miért hívja Magyarországon mindenki bakelitnek őket?

Eddig valahogy úgy alakult az életem, hogy még soha nem kérdezte meg tőlem senki, szerintem a gyufát találták-e fel előbb vagy az öngyújtót. Ha megkérdezték volna, biztosan rávágtam volna, hogy nyilván a gyufát, hiszen az csak egy trükkös fapálcika, miközben az öngyújtó mégiscsak egy rendes masina. Pedig valójában az emberiség a tűzcsiholás előremozdításáért tett kreatív erőfeszítései sorában előbb jutott el valamiféle öngyújtószerűségig, minthogy megalkotta volna a mai fogalmaink szerint értelmezhető gyufát.

Sokak kedvenc pipázó, félszemű tengerésze, Popeye 1929-ben jelent meg először egy New York-i újság képregényében. A karaktert, valamint kedvesét, Olivia Oylt Elzie Segar alkotta meg, méghozzá szülővárosa lakóiból. Popeye-t egy valós tengerészről, Frank „Rocky” Fiegalról, aki szintén szeretett pipázni és verekedni (nem feltétlenül ebben a sorrendben), Olive-ot pedig valószínűleg Dora Paskelről. Fiegal 1947-ben halt meg, és sírján az olvasható, hogy „Popeye-t inspirálta.”

Fotó: IMDB

Eredetileg nem is Popeye lett volna a főhős, hanem Olivia, de a tengerész olyan népszerű lett mellékszereplőként, hogy Segar kénytelen volt őt a középpontba helyezni. Nem ez volt az egyetlen különbség az eredeti, és a későbbi képregények és rajzfilmek között: ugyan ma már mindenki tudja, hogy Popeye egy konzerv spenóttól válik legyőzhetetlenné, de eredetileg egy varázstyúkja volt, Bernice, akinek ha valaki a tollait simogatta, jó szerencsét hozott. Az egyik korai epizódban Popeye-t szitává lövik egy kaszinóban, de Bernice varázsereje meggyógyítja.

A minap kisebb politikai botrány lett abból, hogy Donald Trump elnök Kansas államnak gratulált, miután a Kansas City Chiefs csapata megnyerte a legfontosabb amerikai sporteseménynek számító Super Bowlt.

Kansas City ugyanis – mint az közismert –, nem Kansas államban van, hanem Missouriban. Vagyis a két állam határán. Vagyis mind a kettőben. Vagyis valójában két város. De a stadion a missouri oldalon van. De ez nem számít, elvégre a New York Giants stadionja is New Jersey államban van, mégsem gondolja őket senki jersey-i csapatnak – és így tovább, rendkívül magas színvonalú vita kerekedett a dologból.

Az Egyesült Államokban egy nőnek statisztikailag még mindig akkor van a legnagyobb esélye, hogy bekerüljön a kongresszusba, ha megözvegyül, és a férje  szenátor  volt: 1916 és 1993 között azoknak a nőknek a 84 százalékát választották meg, akik először jelöltették ugyan magukat, de a néhai férjük szenátor volt. Ezzel szemben mindössze 16 százalék volt sikeres azok közül a nők közül, akik először jelöltették magukat, de nem özvegy szenátornék voltak. 

70 évvel a holokauszt után az egyik túlélő, Joseph Harmatz egy interjúban azt mondta, hogy a legjobban azt sajnálja, hogy végül nem sikerült egy nácit sem megölnie bosszúból. Harmatz volt az egyik tagja a koncentrációs táborok túlélőiből szerveződött zsidó bosszúálló mozgalomnak.

A filmtörténelem egyik legemlékezetesebb főgonosza Palpatine császár figurája a Star Warsból, Ian McDiarmid alakítása a klasszikus trilógiában mindenkire garantáltan a frászt hozta, amikor először látta, aztán az előzményfilmekben gátlástalan politikusként és titkos Sith lovagként mutatta be a figura hátterét (az új részekre most ne is térjünk ki, hátha valaki extrém spoilerérzékeny). Palpatine karaktere egyértelműen és határozottan férfi szerep, a legelvetemültebb extrém feministák sem igazán tudják elképzelni másképp.

1979 augusztusában az idahói Clark megye egyik barlangjában egy amatőr régészettel foglalkozó család indián nyílhegyek után kutatott, de valami komolyabb leletre bukkantak. Egy lefejezett és végtagok nélküli torzóra, amelyet zsákba csavarva ástak el a barlangba.

A helyi rendőrség gyilkossági ügyben indított nyomozást, de akkor még messze nem állt rendelkezésre a technológia a holttest örökítőanyagának azonosításához, de még azt sem tudták megmondani, hogy mikor temethették el a holttestet, és mikor hunyt el.

Ha valakit halálra ítélnek, akkor a szokás azt diktálja, hogy az utolsó vacsorája sokkal jobb legyen, mint amit évek óta a börtönben fogyaszt. Hogy megértsük, honnan indul ez a hagyomány, bőven vissza kell menni az időben. Sokan úgy gondolják, hogy Jézus utolsó vacsorájához van köze, de erre semmilyen bizonyíték nincs. 

A történelemben elég sok az olyan kultúra, ahol a halálhoz köthető ünnepek megjelennek. A feljegyzések szerint a gladiátorok az élet-halál viadalok előtt hatalmas lakomákat tartottak, de az csak a modernebb időkben kezdett elterjedni, hogy az elítéltek utolsó vacsorát rendelhettek maguknak. Persze az korábban is előfordult, hogy a gazdag elítéltek azt rendeltek maguknak a kivégzésük előtt, amit csak szerettek volna, sőt olyan esetekről is van feljegyzés, hogy a kivégzés előtt egy szolgájuk is meglátogathatta őket, és természetesen vihetett némi finomságot. De ilyenkor a szegényeknek is járt némi alkoholos ital.

Mister 880 néven híresült el Emerich Juettner osztrák-amerikai pénzhamisító, aki leginkább a visszafogottságról vált ismertté, majd többet keresett a róla készült filmen, mint magán a csaláson.

A világ legnagyobb temploma? Hát, nyilván a keresztény világ szívében, a Vatikánban található Szent Péter-bazilika, gondolja az ember. Főleg ha már járt is arrafelé, akár odabenn, akár a bazilika előtti téren, és tapasztalatból tudja, hogy az a templom bizony tényleg iszonyú nagy.

Tudta ezt Félix Houphouët-Boigny, Elefántcsontpart elnöke is, amikor 1985-ben, 80 évesen kiadta a parancsot: építsünk ennél nagyobbat. Nem is akárhol, Yamoussoukro városában, ami egyrészt az elnök szülőfaluja, másrészt akkor már két éve az ország hivatalos fővárosa is volt, nagyjából 15 ezer lakossal. Tehát egészen logikus ötletnek tűnt egy 18 ezer embert befogadó szupertemplom helyszínéül választani. (A rosszindulatú Felcsút-párhuzamok elkerülése végett: az elnök születésekor még csak pár száz fős falu a fővárossá kinevezés után rohamos fejlődésnek indult, és ma már 200 ezren lakják. Persze a régi főváros, a 4,5 milliós Abidjan mellett így is eltörpül.)

Az angyaltrombitát szinte mindenki ismeri, hiszen rengeteg kertben ültetik, viszonylag igénytelen, mégis tetszetős, karakteresen lefelé lógó virágokat hoz. Van azonban egy kellemetlen (vagy kellemes, ezt a felhasználó céljai döntik el) tulajdonsága is:

Ha kis mennyiséget fogyasztunk belőle, a hatására egészen félelmetes hallucinációkat fogunk átélni – ha véletlenül túl nem adagoljuk, mert akkor meghalunk. Érdemes meggondolni, hogy kisgyermekes háztartásban angyaltrombitát (vagy a számtalan másik mérgező dísznövény valamelyikét) akarjuk-e tartani.

Ugyan Sigmund Freud a mai napig fontos szerepet tölt be a pszichológiai kánonban, számos vitatott elméletéhez – például ahhoz, hogy minden férfi le akar feküdni a saját anyjával – ma már erős szkepticizmussal viszonyul a szakma. A munkásságának azért így is vannak máig érvényes, és az emberi viselkedés megértésének szempontjából kulcsfontosságú elemei, például az is, hogy az embereket nagyrészt a tudatalatti impulzusaik irányítják.

Ezt ön is könnyen beláthatja, ha arra gondol, hogy hányszor vett már meg olyasmit, amire az égvilágon semmi szüksége nem volt. A átfedés nem véletlen: a modern kori kapitalizmusra jellemző ész nélküli vásárlás alapjait pont Freud elméletei alapján fektette le a pszichológus unokaöccse. Edward Bernays bámulatos hatékonysággal manipulálta a közvéleményt, és nemcsak a kapitalizmust adta el Amerikának, hanem a ma zajló populista forradalmat is megalapozta.

Vietnámban nagyjából 100 millióan élnek, és ebből kb. 40 millió ember ugyanazzal a vezetéknévvel: Nguyen. (Gyorsan tegyük is meg a kötelező kört a kiejtésről, itt egy videó részletes illusztrációval külön észak- és dél-vietnámi dialektusokra is.)

Ez a 40%-os arány már első ránézésre is elég súlyos, akkor meg főleg, ha összehasonlítjuk a magyar tucat-vezetéknevek elterjedtségével: itthon az öt leggyakoribb családnév viselői, azaz a Nagyok, a Horváthok, a Kovácsok, a Szabók, és a Tóthok összesen teszik ki a népesség kb 11%-át. De a Nguyen névhez fogható dominanciát egyetlen helyen sem találunk a világban, a legközelebb hozzá a Silva családnév áll portugál nyelvterületen, illetve a Kim Koreában, 10-15% közti arányokkal. (Ha arányban nem is, puszta létszámban persze a kínaiak vezetnek, a népesség kb. 7-7%-át kitevő Lee és Wong és Zhang nevekkel.)

Vietnámban ráadásul amellett, hogy szó szerint minden sarkon Nguyenekbe botlunk, amúgy sincs túl nagy változatosság a családnevekben. A második legelterjedtebb nevet, a Trant a vietnámiak 11%-a viseli, ami, mint láttuk, még mindig rekordközeli lenne, ha nem lennének a Nguyenek. A 14 leggyakoribb név az ország lakosságának több mint 90%-át lefedi.