Szétrágódjuk, túlgondoljuk az életünket, de hol az ellenszer?

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

Mi a közös Hamletben, Newtonban és Woody Allenben? Azon kívül, hogy mindenki ismeri a nevüket, hát az, hogy mindegyikük nehézsúlyú rágódó, túlagyaló, túlgondoló (volt). Ahogyan mi magunk is szenvedünk elménk szűnni nem akaró kattogásától, amikor akaratlanul is végtelenített gondolatköröket futunk múltbéli eseményeken, vagy a kiszámíthatatlan jövőn, vélt vagy valós helyzeteken, túlelemezzük, túlbonyolítjuk a szituációkat, és mint valami elakadt hanglemez, képtelenek vagyunk kilépni a gyötrő gondolatspirálból.

Mi lenne, ha…? Mi lett volna, ha…? Miért mondta azt, hogy…? Miért nem veszi fel a telefont, csak nem történt valami baj? Ha befészkelik magukat fejünkbe ezek a nem eldöntendő kérdések, akkor bizony biztosak lehetünk benne, hogy egy túlgondolt világ labirintusába tévedtünk, és mivel a lehetséges magyarázatok száma rengeteg, könnyen belebonyolódhatunk az önmarcangolásba.

Nem elszigetelt mániáról van szó, az emberek nagy része érintett, felmérések szerint a 25 és 35 év közötti korosztály majdnem háromnegyede, a 45 és 55 év közöttieknek pedig a fele túlgondolja magát. Na de mi okozza az agy megállíthatatlan kattogását, az önmagukba visszatérő negatív gondolatcsavarokat és azt, hogy a legjelentéktelenebb apró dolgokat is képesek vagyunk elefánttá dagasztani?

Elindult a Ma is tanultam valamit podcast 2. évada, az első adásban pedig Tapasztó Orsi és Jocó bácsi gondol bele és bogozza ki a problémát, és tudományos eredményekkel felvértezve keresi a választ arra, hogy:

mi okozza ezeket a kellemetlen, stresszes gondolatköröket;
miért tesszük ezt, van-e a túlagyalásnak valamiféle evolúciós haszna;
és milyen ellenszert érdemes bevetni ellene.

Ne agyaljon túl sokat, inkább hallgassa meg a műsort, már csak azért is, hogy ma is tanuljon valamit!

És persze ne hagyja ki a péntekenként jelentkező Ma is tanultam valamit podcast legutóbbi adásait sem a generációk harcáról, a titokról, a monogámiáról, a sziesztáról, tudja meg, miért érzékeljük másképpen az időt gyermekkorban, mint felnőttként, és leplezze le a notórius későket is!