Zavart okoz az erőben a telihold, így hat a balesetekre a magyar utakon
Éjszakai misztikum, vad változások, vérfarkasok. De ha mégsem, azért a telihold felkavarja az érzelmeket, bizarr viselkedést válthat ki, elindulnak a holdkórosok és hisszük, tudni véljük, hogy nemcsak az irodalmi klisékben, hanem a valóságban is nő a pszichiátriai esetek, a bűncselekmények, na és a balesetek száma.
Emberemlékezet óta él a Hold kultusza, mert nyilvánvalóan hatással van ránk a szokatlanul nagy égi kísérőnk, hogy csak az árapályt, vagy a menstruációs és a holdciklusok egybeesését említsük. Nos, utóbbit eddig nem sikerült alátámasztani. De legtöbben úgy véljük, hogy a telihold zavart okoz az erőben.
Egy máig sokat citált nagymintás kutatás alátámasztja ezt a vélekedést. 30 év 1482 – köztük 494 teliholdas – éjszakájának összes (13 ezer) motorbalesetét vizsgálták meg az USA-ban és határozott, 5 százalékos növekedést vettek észre holdtöltekor. Közöttük 65 szuperholdas éjszakai jelenség (amikor a telihold holdközelséggel jár együtt) is volt, amikor még nagyobbnak és fényesebbnek tűnik, mint egy átlagos telihold – a hatás pedig még nagyobbnak adódott: az átlagnál 32 százalékkal volt több a motoros baleset. Ugyanazzal a módszertannal hasonló eredményeket találtak az Egyesült Királyságban, Kanadában és Ausztráliában is.
A teliholdhatásra háromféle magyarázatot vetettek fel: a Hold által keltett fényhatásokat, amelyek miatt a motorosok rosszul mérhetik fel a sebességüket, a telihold motorozásra hívogató erejét, azaz totál ezüstfényben többen száguldoztak motorral az utakon, valamint a delejes égi látványosság tekintet- és figyelemelterelő hatását. Amikor a teliholdra pillantva a motoros könnyebben elveszítheti uralmát motorkerékpárja felett.
Nem mondanánk ellent első körben ezeknek az eredményeknek. De azért – biztos, ami biztos – megnéztük a magyarországi teliholdak hatását is. Ehhez az Országos Rendőr-főkapitányság adatait vettük figyelembe.
Eldőlt a vita arról, történelmi személy volt-e Jézus
Jézus minden decemberben megszületik a világ keresztényei számára. Ez a fény és az öröm ideje, amikor az ősi történet újra és újra megelevenedik az otthonokban, a dalokban, a templomokban, a betlehemes játékokban. Pedig az elfogadott, kanonizált négyből csak Máté és Lukács evangéliuma ad – ráadásul nem túl sok – támpontot arra, mi történhetett. Mindkét könyv más-más időpontban és helyen íródott, máshogy mutatja be Jézus születését, és a jól ismert történet más-más részeit emeli ki.
A nagy kérdés az, hogy mit mond nekünk a régészet az igazi Jézusról, akit a hívők Isten Fiának neveznek, de a legtöbben mindenképpen történelmi személynek tekintenek?
Jézus életéről talán a legkivételesebb régészeti felfedezés egy korából származó, 1. századi názáreti lakóház maradványa, amit már ismertek az 1800-as évek végén is, de tudományos feltárása csak 2006‑ban kezdődött. És amiről a Nazareth Archaeological Project vezetője, Kenneth Rainsbury Dark brit régész 2015-ben nem zárta ki, hogy a feltárt házban töltötte Jézus gyerekkori éveit. De arról nincs – és nem is lehet – tudományos konszenzus, hogy Jézus tényleg ott lakott családjával.
Azért kivételes ez a felfedezés, mert sokáig vitatták, hogy Názáret létezett már Jézus idejében.
Csak pár száz évvel később emlegetik ugyanis először nem Bibliára hivatkozó források. A földbe mélyített lakóházak, ciszternák, gabonatárolók, rituális zsidó fürdők (mikvék) feltárása, a disznócsontok feltűnő hiánya azonban igazolta, hogy egy kis Názáret nevű mezőgazdasági település valóban létezett már akkor is.
Az evangélisták beszámolója és a hagyomány szerint itt jövendölte meg Máriának Gábriel arkangyal a Megváltó megszületését. Mivel a Római Birodalomban Augustus császár ekkor népszámlálást rendelt el, Lukács evangéliuma szerint minden családfőnek születése helyére kellett mennie. Történelmileg nem teljesen érthető, miért kellett a szülőhelyére mennie bárkinek is, hiszen a népszámlálások akkoriban is az adott helyen éppen akkor ott élőket írta össze – adózási célokból. Ettől függetlenül József a várandós Máriával Betlehembe indult, ahol Jézus egy város határában álló, istállóként használt sziklaüregben megszületett.
Végzetes lehetett a hobbitok és a modern emberek találkozása
Vajon miként zajlott le a modern ember (Homo sapiens) és a „hobbit” emberek (Homo floresiensis) találkozása a 13 ezer négyzetkilométeres (körülbelül Bács-Kiskun és Szolnok vármegyék együtt) Flores trópusi szigetén, Indonéziában? Egy új kutatás szerint ugyanis összefuthattak, abból pedig a tapasztalatok szerint általában nem szokott sok jó kisülni...
Amióta 2004-ben bejelentették egy meglepően apró emberfaj, a Homo floresiensis felfedezését, a tudósok azóta próbálják kideríteni, hogyan élt ez a Liang Bua mészkőbarlangban (és csak ott) megtalált
mindössze 1,1 méter magas emberféle, aki azonnal megkapta a „hobbit” nevet.
Még ha J. R. R. Tolkien hagyatékát őrző leszármazottak azóta is tűzzel-vassal tiltani próbálják a hobbit név használatát. De a helyzet az, hogy az írói képzelet szülte félszerzetek és a különc Homo floresiensis zavarba ejtő hasonlóságot mutatnak. Nemcsak termetre, hanem az aránytalanul nagy lábfeje miatt is. Akárcsak Frodóéknál.
Történt azonban egy fontos korrekció: kezdetben 18 ezer évesre tették a csontmaradványok (koponya, kar, lábszár, medence) korát, amit azóta 60-100 ezer év közöttire változtattak. A legutolsó megtalált használt kőeszközeik (pengék, kaparók, hegyek) korát pedig 50 ezer évesre.
Azaz – a jelenlegi konszenzus szerint – a „hobbit” emberek 50 ezer évvel ezelőtt eltűntek.
Egy pár hete közzétett, minden korábbinál nagyobb, közel 2500 genomot felölelő DNS-vizsgálat kiderítette azt is, hogy az első modern emberek nem 40, nem 50, hanem 60 ezer évvel ezelőtt érkeztek Ausztráliába (és a mai Indonézia szigeteire). Pontot téve végre a több évtizedes vita végére, hogy mikor tette be a lábát a Homo sapiens Ausztráliába, ami csak vízi járművekkel volt lehetséges.
Tehát az új adatokat figyelembe véve találkozhatott egymással az apró termetű és a modern ember.
Még azt sem zárják ki, hogy akár kereszteződhetett a Homo sapiens más itt talált archaikus emberekkel, például a „hobbitokkal”. Igaz, egyelőre ezt semmilyen genetikai bizonyíték nem támasztja alá (nem úgy, mint a Neander-völgyi rokonokkal).
Hitler összebalhézott a Mikulással, aki alaposan bemosott a Führernek
Legendás alak a Mikulás (Télapó, Gyed Moroz, Joulupukki), aki december 5-én éjjel bemászik a kandalló kéményén, és titokban ajándékot helyez el tisztára suvickolt lábbelikben. Vagy ha nincs kandalló, akkor másnap nyíltan bekopog és az első kérdése, hogy „vannak-e itt jó gyerekek?”. Már ahol – például mifelénk –, mert sok keresztény országban csak szolgálatba helyezi magát advent idején és karácsonykor sürgölődik a karácsonyfa körül.
Ki gondolná erről a jóságos, pocakos, pirospozsgás, fehér szakállas öregemberről, hogy egy politikailag megosztó, zűrös figura?
A hitleri Németországban nem nézték jó szemmel Szent Miklós XX. századi reinkarnációjának népszerűségét. De nem csak a Mikulással, hanem úgy általában az egész kereszténységgel hadilábon álltak. Ezért ahol csak lehetséges volt, náci jelképekkel váltották fel a keresztény szimbólumokat. Mivel valakinek ajándékokat kellett vinnie a jó nemzetiszocialista gyerekeknek, ezért nem diszkvalifikálhatták teljesen a Mikulást, továbbra is engedélyezték létezését, de náci formában. Szent Miklós püspököt
a skandináv–ógermán Odin főistennel. „minden isten atyjával” próbálták felváltani, aki a téli napforduló eljövetelét hirdetve, nyolclábú fehér lován vágtatja körbe a bolygót, ajándékokkal teli zsákkal a kezében, egyszerű köpenyben.
Az „árja” Mikulás, az ősz szakállas Odin (Wotan) azonban nem keresztény jóságból, hanem nevelési célzattal jutalmazta a „jó német gyerekeket”. De nemcsak a Mikulást, hanem a karácsonyt is germanizálni akarták. Miután 1933-ban hatalomra kerültek, a náci ideológusok Julfestre nevezték át a karácsonyi ünnepeket és a téli napforduló ünnepeként hirdették, mondván: a szenteste eredetileg nem Jézus születéséhez, hanem a „Nap újjászületéséhez” kapcsolódott, a horogkeresztet pedig a nap ősi szimbólumának szánták, ami beragyogja a családi otthonokat.
A karácsonyfa fényfa vagy júliusfa lett, amikre horogkeresztes függőket és napkorongokat tettek, de még a hagyományos karácsonyi énekeket is átírták. Joseph Goebbels náci propagandaminiszter pedig személyesen jelent meg és osztogatott ajándékokat a gyerekeknek, hogy jelenlétével is erősítse az 1000 éves Birodalom új mitológiáját.
Az év, amikor Párizs tele lett zsiráfnőkkel
1826-ban érkezett Franciaországba Zarafa, a zsiráf, Mehmet Ali egyiptomi alkirály ajándéka X. Károly királynak. Neve arabul azt jelenti, a legszebb, nem csoda, hogy lenyűgözte egész Franciaországot, és igazi zsiráfőrületet indított el, hiszen nincs is nemesebb, különlegesebb állat a foltos nyakorjánnál – ahogy a nyelvújítók nevezték.
A zsiráfok mindig rajongást váltottak ki még a történelem nagy alakjaiból is. Hatsepszut egyiptomi királynő (Kr. e. 1508-1478) is tartott egy zsiráfot privát állatkertjében, amit annyira szeretett, hogy sziluettjét luxori halotti templomában is megörökítette. Julius Caesar magával vitt egy zsiráfot Rómába, 1000-ben Cseng Ho, egy kínai hajós hármat szállított haza, hogy honfitársai varázserejű állatként csodálják. 1486-ban az egyiptomi szultán Lorenzo de' Medicinek ajándékozott egyet, Olaszországban egy sienai sugárút, a Contrada della Giraffa ma is őrzi emlékét.
Nevetséges és bolond okai vannak, miért rettegünk a kísértetházakban
Mindenki járt már (vagy könnyen el tudja képzelni) elhagyatott, kísérteties helyeken, épületekben, ahol a régi, hideg falak között átsüvít a szél, a huzatban megmozdulnak a rongyos függönyök, miközben zörgő, nyikorgó hangok hallatszanak az emeletről, és a félhomályban elfog a balsejtelem. Szinte természetesnek vesszük, hogy az elhagyatott helyek vészjóslóak, pedig ha belegondolunk, valójában nem kellene tartani tőlük, nincs közvetlen veszély csak azért, mert kietlenek. Akkor hát miért borzongunk tőlük mégis, miért tartjuk rémisztőnek, sőt lidércesnek, kísértetiesnek a lakatlan épületeket?
Feltették a kérdést persze a kutatók is, és első körben – pszichológiai szempontból – kijelentették: a kísértetjárta házak azért váltanak ki rettegést, mert olyan gombokat nyomnak meg az agyunkban, amelyek még jóval a házak létezése előtt, távoli emberősöknél fejlődtek ki. Ezek a riasztógombok a lehetséges veszedelemre figyelmeztetnek minket, és óvatosságra ösztönöznek. Viszont nem azért keltenek bennünk borzongást, mert egyértelmű fenyegetést jelentenek ránk, hanem azért, mert nem világos, hogy fenyegetést jelentenek-e, vagy sem.
Ez az ambivalencia pedig nyugtalansággal tölt el, és megbénít.
Már maga az elhagyatottság puszta ténye is szorongató. A kísértetházak prototípusa elszigetelt helyen áll, távol az emberektől, mint Stephen King Ragyogásában a szezonon kívüli üdülőszálloda. Azonnal átfut bennünk, ha rossz dolgok történnek, segítség csak nagy sokára érkezne, még akkor is, ha lehetséges lenne a kommunikáció a külvilággal. De a horrorfilmekben többnyire a telefonok sem működnek.
Orbán Viktor firkál, Macron sminkmániás, Trump viszont kóla nélkül nem is létezik
Felkavarta kicsit az itthoni politikai kedélyeket Orbán Viktor magyar miniszterelnök firkálgatása az ATV Mérleg című műsorában adott interjúja közben, mert mindenkit meglepett, milyen grafikus ambíciói vannak, de nem csak ő rejteget érdekes titkokat. Emmanuel Macron sminkmániás, Francois Hollande hobbija a fodrászhoz járás, Benjamin Netanjahu pedig az államkincstártól kért kölcsön, ha ki akarta elégíteni fagyiszenvedélyét.
A politikusok is emberek jeligére gyűjtöttük össze a világ néhány egykori és mostani vezetőjének furcsaságait. Sajnos a vezetők sem hibátlanok, pedig milyen jó lenne, ha némelyiküket nem jellemezné kapzsiság, harácsolás, mohóság és önbizalomhiány. De a humán anyag mindig tökéletlen, és most nem csak Boris Johnson frizurájára gondolunk.
Rasszista lett a DNS Nobel-díjas megfejtője, bőrszínből vezette le az IQ-t és a libidót
A hetekben halt meg 97 korában James D. Watson amerikai biológus, aki társával, Francis Crickkel elsőként jött rá, hogyan épül fel a DNS (kettős hélix, dupla csavar). Korszakalkotó eredményüket 1953 áprilisában publikálta a Nature folyóirat, és váltak rövidesen a tudománytörténet ikonjaivá, akik fényt gyújtottak. Előttük senki sem értette igazán az öröklődést, a DNS szerkezetének megértése azonban forradalmat indított el az orvostudományban (is), kezdetét vette a 21. századot meghatározó molekuláris biológia és a genetika tudománya – minden következményével együtt.
Az élet titkának felfedezése egyben az emberi civilizáció központi eszméjét is új alapokra helyezte. Az emberi genom 2003-ban elkészült 92 százalékos, majd a 2022-es teljes leírása (humángenom-projekt) ahhoz az eddig is sejtett, de most már igazolt felismeréshez vezetett, hogy
- az emberek (Homo sapiens) genetikailag 99,9 százalékban azonosak. Ez azt jelenti, hogy a genetikai variáció rendkívül kicsi a teljes genomhoz képest.
- A genetikai variáció nagyobb lehet csoportokon belül, mint csoportok között. Például egy afrikai származású egyén gyakran genetikailag közelebb állhat egy európai vagy ázsiai emberhez, mint egy másik afrikaihoz. Tehát a genetikai különbségek nem csoportosíthatók „nagyrasszokba” (europid, mongoloid, negrid stb.), mint ahogy a rasszizmus feltételezte – „rassz” mint biológiai kategória nem létezik. Nincsenek olyan öröklött biológiai tulajdonságok, amelyek „rasszokat” definiálnának.
- A „rasszok közti” különbségek túlnyomórészt gyorsan végbement éghajlati-környezeti adaptációk, például a bőrszín az UV-sugárzáshoz való alkalmazkodás, a haj színe és struktúrája a hőszabályozáshoz való alkalmazkodás, bizonyos vércsoportok vagy enzimek gyakorisága a helyi kórokozókhoz való alkalmazkodás következményei. Ezek csak felszíni, nem lényegi (biológiai) különbségek.
A DNS megismeréséből kifejlődő genetika tudománya tehát alapjaiban cáfolta meg a még a közelmúlt történelmét is megmételyező, „felsőbbrendű” és „alsóbbrendű” rasszokat látni vélő tévképzeteket.
Beverte nem csak az utolsó, hanem az összes szeget a rasszizmus koporsójába.
Ennek fényében igencsak mellbevágó James Watson nyíltan vállalt, szexista, kirekesztő, rasszista megnyilvánulásokban tobzódó pályafutása.
Extrém és abszurd választási csalások, amik ma már fapadosnak tűnnek
Egészen az ősközösségekig nyúlik vissza a Homo sapiens alapvető igénye és vágya, hogy olyan lényegi kérdést, mint hogy ki (kik) vezessék az együtt élő emberek kisebb-nagyobb csoportjait, csakis az érintett közösség tagjai dönthetnek el, méghozzá közmegegyezéssel. Aztán a letelepedés, mezőgazdaság, felhalmozás, a magántulajdon megjelenése és koncentrálódása és a differenciálódó, népes települések, társadalmak létrejötte évezredekre lehetetlenné tette a konszenzusos választásokat. Legközelebb 2500 évvel ezelőtt Athénban és a római köztársaságban bukkant fel újra, pont azért, hogy korlátozzák a despoták, zsarnokok, türannoszok egyeduralmát. Majd a felvilágosodás eszméi filozófiai és jogi alapokra helyezte a szabad választások elvét és a 20. századra elérkezett a tömegdemokráciák kora.
A hatalom ellenállhatatlanul csábító mákonya azonban mind a mai napig rendszeresen kikezdi, próbára teszi a politikai választásokat Csalások fantáziadús, színes tárháza tarkítja a voksolások történetét. Mind közül kiemelkedik az 1927-es, Guinness rekorder libériai választás, ahol a hivatalban lévő elnök, Charles D. B. King, hivatalosan 243 ezer szavazatot kapott, míg ellenfele csak 9 ezret. Hatalmas diadalként kerülhetne be az elsöprő győzelem a történelemkönyvekbe,
ha a regisztrált választásra jogosultak száma nem 19 ezer lett volna mindössze.
Ámulatba ejtő dolgok állnak szemünk színe mögött
Tudta, hogy amikor valakinek a szemébe nézünk, az elsők között annak színét regisztráljuk? Legyen az óceánkék, smaragdzöld vagy a barna valamelyik árnyalata, a szemszín évezredek óta a költészet, a vonzalom és a genetika lenyűgöző témája. De gondolkodott már azon, hogy a Föld közel nyolcmilliárd lakója között melyik szín a legelterjedtebb? A válasz lehet, hogy nem is annyira meglepő: a barna. De miért pont ez a szín dominálja bolygónkat, és milyen biológiai és evolúciós titkok rejlenek e dominancia mögött? Azok után, hogy nemrégiben megvizsgáltuk, teoretikusan hány megapixeles lehet szemünk, és mekkora lehet látásunk felbontása, ezt a kérdést is körüljártuk.
Ha egy globális statisztikát készítenénk, azt látnánk, hogy a barna szemszín toronymagasan vezet, becslések szerint az emberiség közel 80 százaléka ebbe a csoportba sorolható. A barna szemszín minden kontinensen és etnikumban elterjedt, de különösen domináns Afrikában, Ázsiában, Dél-Európában, Amerikában és Óceániában.
A skála másik végén a zöld szem áll, amely az egyik legritkább, a világ népességének mindösszesen két százalékát teszi ki, így ha ilyen szemszínnel rendelkezik, akkor gratulálunk: ön egészen egyedi. Érdekesség, hogy a legtöbb zöld szemű Észak- és Közép-Európában koncentrálódik, Izlandon és Írországban például kifejezetten gyakoriak az ilyen szemszínnel rendelkező emberek. A kék szem körülbelül 8-10 százalékos arányt képvisel, és szintén Európában, különösen Észak-Európában (például Finnországban, Észtországban és Svédországban) a legjellemzőbb. Ezek mellett pedig léteznek még mogyoróbarna és szürke árnyalatok is, amelyek aránya még a zöldnél is elenyészőbb lehet.
De mire fel ez a hatalmas egyenlőtlenség? A válasz egyetlen apró pigmentben és az evolúció több tízezer éves történetében rejlik.
Óegyiptomi ereklyéket követel vissza a sztárrégész, köztük Nofertiti szobrát és a rosette-i követ
November 1-jén nyitotta meg kapuit a Grand Egyptian Museum (GEM), a világ legnagyobb, egyetlen kultúrának szentelt múzeuma, a gízai piramisok szomszédságában (az ünnepélyes megnyitón Orbán Viktor miniszterelnököt is részt vett), ami a pénzügyi válságok, a 2011-es egyiptomi forradalom (arab tavasz) és a Covid-járvány miatt annyi ideig épült, mint a 4500 éves gízai nagy piramis (20 év) és 1,2 milliárd dollárba (körülbelül 427 milliárd forint) került. Mérete grandiózus (500 ezer négyzetméter) és a tervek is csillagászatiak: 8 millió látogatót várnak évente. Átkerült már a régi, Tahrir téri Kairói Egyiptomi Múzeumból II. Ramszesz király 3200 éves, 11,36 méter magas szobra, és Tutanhamon kincseinek teljes gyűjteménye. Egy másik múzeumból pedig a világ egyik legrégebbi épen maradt hajója, a gízai nagy piramis építtetője, Hufu fáraó 42 méteres napbárkája is.
Egyiptom egykori főrégésze, a National Geographic és a Discovery csatornákról világszerte jól ismert Zahi Hawass pedig nem szalasztotta el az alkalmat és újfent határozottan felszólította a British Museumot, a Louvre-t és a Neues Museumot, hogy haladéktalanul szolgáltassák vissza:
- a rosette-i követ Londonból,
- a Denderai zodiákust Párizsból
- és Nofertiti (Nefertiti) mellszobrát Berlinből.
„Ezek páratlan jelentőségű műkincsek az egyiptomi történelemben, ezért Egyiptomban lenne a helyük... Bizonyítékokat gyűjtöttünk össze, hogy ezt a három tárgyat Egyiptomból ellopták” – hangoztatta már többször Zahi Hawass, aki elmaradhatatlan Indiana Jones-kalapjában, öntörvényű, önimádó, ellentmondást nem tűrő, teátrális szenvedélyével kétségtelenül a 21. századi egyiptológia globális arca.
A sztárrégész nem tágít, és petíciót tett közzé a szerinte illegálisan elvitt régiségek visszaszerzéséért, amit már eddig 240 ezren írtak alá.
„Szükségünk van arra, hogy a három tárgy jó érzéssel, ajándékként érkezzen ettől a három országtól, ahogyan Egyiptom is sok ajándékot adott a világnak.”
Na de mit tud ez a három óegyiptomi ereklye, hogy ekkora indulatokat képesek kiváltani?
„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”
„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval” – erős mondat, és alaposan beletrafál az aktuális magyar közállapotokba, amikor a kampányüzemmódba kapcsolt ellenséges pártok szűnni nem akaró hergelései törzsi marakodásba süllyesztették a társadalom jó részét. Elégedetten nyugtázhatjuk, hogy az irodalmi Nobel-díjas Winston Churchill brit államférfi ezzel a bonmot-jával is mennyire fején találta a szöget, ahogy a másik idevágó, szintén sokszor idézett mondása is: „A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk.”
Utóbbi frappáns mondás eredete nem tisztázott, de Churchill többször használta. Viszont az előbbi szállóigét a demokrácia elleni legjobb érvről nem mondta el soha. Winston Churchill a történelem egyik legtöbbet idézett embere, s mint ilyen, rengeteg szellemes mondás fűződik nevéhez. Ám az emlékét és hagyatékát ápoló társaság, az International Churchill Society határozottan állítja, hogy
sok neki tulajdonított közkeletű idézet csak kamu, amiket egyszer sem említett élete során.
Ráadásul „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval” gondolatot nem is osztotta. „Bár néha kétségbeesett amiatt, hogy saját maga megőrzéséért milyen lassan cselekszik a demokrácia, Churchill pozitívabban viszonyult az átlagszavazóhoz” – teszi rendbe az idézet valóságtartalmát a Társaság.
Már az gyanús volt, hogy ez az idézet csak az 1990-es évek közepén bukkant fel először, és jelent meg újságokban és könyvekben. A 2000-es évek elején pedig olyan antológiákban, mint a The Quotable Winston Churchill (Az idézhető Winston Churchill), ami neki tulajdonította a mondatot, de sehol sem említették, hogy mikor vagy hol mondta.
Farkaséhes behemót módjára kebelezi majd be a Földet a Nap
Amikor egy tiszta napon felnézünk az égre, a Napot egy fényes, meleg korongnak láthatjuk. Mérete lenyűgözőnek tűnhet például a Holdhoz képest, a végtelen kékségben mégis szinte szerényen helyezkedik el. Ez a perspektíva azonban a távolság hatalmas illúziója. A valóságban központi csillagunk egy olyan monumentális, tomboló plazmagömb, amelynek méreteit szinte lehetetlen emberi ésszel felfogni. Így hát könnyen feltehetjük a kérdést: mégis hányszor férne bele a mi kis kék bolygónk, a Föld ebbe a gigantikus égi kemencébe?
A rövid és egyben döbbenetes válasz az, hogy körülbelül 1,3 milliószor. De ez a szám önmagában csak egy adat. Ahhoz, hogy valóban megértsük, mit jelent, mélyebbre kell ásnunk a kozmikus arányokban, és szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy hatalmas védelmezőnk egy napon a végzetünk is lesz. Ahhoz, hogy megértsük az 1,3 milliós számot, először a dimenziókat kell tisztáznunk. Amikor azt kérdezzük, „hányszor fér bele?”, valójában a térfogat arányára vagyunk kíváncsiak – kezdjük az átmérővel. A Föld egyenlítői átmérője körülbelül 12 742 kilométer, a Nap átmérője ezzel szemben azonban már nagyjából 1,39 millió kilométer. Ez azt jelenti, hogy ha fel tudnánk sorakoztatni Föld-bolygókat egymás mellé, 109 darabra lenne szükségünk ahhoz, hogy áthidaljuk a Nap átmérőjét.
Ez már önmagában is lenyűgöző adat, de képzeljük el a Földet egyetlen áfonyaszemnek. Ebben a léptékben a Nap egy hatalmas, 1,5 méter átmérőjű óriáslabda lenne. Ha pedig a Nap egy kolosszális, üreges tartály lenne, és mi apró üveggolyókként dobálhatnánk bele a Földeket, 1,3 millió darabra lenne szükségünk, hogy csurig töltsük. Ha másodpercenként egy Földet tudnánk beleejteni, a művelet több mint 15 napig tartana megállás nélkül. A történet azonban még bonyolultabb, ha a tömeget is bevonjuk.
Csúnyán átvertek minket, csak színlelték a kivonulást és csapdát állítottak az oroszok 1956-ban
Volt egy pillanat az 1956-os forradalom villámgyorsan változó eseményei között, ami valóban felszabadító lehetett: a szovjet vezetés október 30-án bejelentette, hogy a magyar kormány kérésének megfelelően hajlandóak kivonni a Budapesten lévő szovjet alakulatokat, valamint tárgyalni a Magyarország területén állomásozó haderejük teljes visszavonásáról. Alig lehetett elhinni ezt a pálfordulást, hiszen 1944-es bevonulásuk óta – amikor a Vörös Hadsereg elfoglalta Magyarországot a náci Németországtól – már 13 éve megszálló (hivatalosan „felszabadító”) hadseregként állomásoztak itt.
Eleinte megtehették, a második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés ugyanis engedélyezte a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását, méghozzá „a szövetséges utánpótlási vonalak biztosítása céljából”, amíg a szovjet hadsereg Ausztriában is állomásozik. Ausztriát ugyanis, Németországhoz és külön Berlinhez hasonlóan, négy (amerikai, angol, francia és szovjet) megszállási övezetre osztották 1945-ben a szövetségesek. 1955. május 15-én azonban aláírták az osztrák államszerződést, Ausztria visszanyerte függetlenségét és a szovjet hadsereg kivonult onnan (azóta minden évben megkondulnak a harangok ezen a jeles napon Ausztriában). Evileg tehát Magyarország sem lehetett volna többé logisztikai „utánpótlási útvonal”.
Viszont pár nappal korábban, 1955. május 9-én felvették a NATO-ba a Német Szövetségi Köztársaságot (NSZK), válaszul a Szovjetunió 1955. május 14-én létrehozta a Varsói Szerződést és „baráti szövetségesként” indokolta az állandó katonai jelenlétet. Nem egy cserkészcsapat állomásozott hazánkban már a forradalom kitörése előtt sem, hanem egy 30-35 ezres létszámú hadsereg több gépesített és páncélos hadosztállyal, komplett légierővel.
Dühöt és felháborodást váltottak ki a megtalált 1956-os amatőr filmfelvételek
Megszállott amatőrfilmesek filmtekercseire bukkant rá véletlenül Kassai Zoltán a budapesti ecseri piacon. Egy fiatal házaspár, Molnár Anna és Molnár Bálint készítette a felvételeket egy budapesti lakásban 1956 októberében és november első napjaiban, ahová barátaik is feljártak, beszélgettek, szervezkedtek, majd onnan indultak fegyverrel harcolni az orosz megszállók ellen.
Ezeken a ritka képsorokon a forradalom napjainak magántörténete elevenedik meg – úgy, ahogy eddig még nem láthattuk.
A 16 mm-es, szemcsés, fekete-fehér filmtekercsek vágatlanok, és meglepően jó állapotban maradtak fenn. Néhány jelenethez egy orsós magnetofonnal hangot is felvettek.
Dokumentumfilm készült a páratlan kortörténeti leletből Ecseri tekercsek címmel (rendező: Czigány Zoltán). ’56-os budapesti események, utcai harcok, menekülés, személyes drámák, eltűnés, árulás, félelem és tragédia. Kassai Zoltán és az egyetlen még élő szereplő, Vincze András, azonosítja a szereplőket és kommentálják a filmrészleteket, a kérdező pedig Baló György televíziós műsorvezető.
Amikor először vetítették a 2005-ös Magyar Filmszemlén, majd a Magyar Televízióban és a Duna TV-n, sokakat megérintettek az őszinte, szerkesztetlen képsorok. A tekercsek megtalálása, a történelmi eseményeket megélő és alakító hétköznapi szereplők, a narráció és a szemtanú visszaemlékezései már-már dokumentumtörténeti jelentőséget kölcsönöztek az eddig ismeretlen amatőr filmanyagnak. Többen csak napokkal később, médiakritikákból tudták meg, hogy a felvételek valójában megrendezettek,
a felismerés pedig sokakból dühöt és felháborodást váltott ki, úgy érezték, a film „becsapta” őket.
Pedig már az 50 perces dokumentumfilm utolsó harmadában zavaró, ellentmondásos apróságok, részletek bizonytalanítják el az éberebb nézőket. Miután Bálintot halálos lövés éri az ablakban, magára maradt fiatal felesége, Anna, kamerába nézve tépelődik: „Nem tudom, melyik a nagyobb zsarnok: a Szovjetunió, vagy a szerelem”, majd gyertyafények között csellózni kezd. Na ennél a jelenetnél már könnyen lehullhatott a lepel, hogy az autentikusnak tetsző felvételek mindvégig csak utánozták az archív stílust, és valójában egy áldokumentumfilmet lehetett végig izgulni. Ennek ellenére az Ecseri tekercsek elnyerte a Kamera Hungária Fesztivál legjobb magyar dokumentumfilmnek járó fődíját 2007-ben. Nyilván azért, mert áldokumentumfilm kategória nem létezik.
Sötét múlt vetül az öltönykirály Hugo Bossra, aki a nácikat öltöztette
A 20. század elején a a Hugo Boss márka még nem az volt, ami ma, a szűk, elegáns öltönyök szinonimája. Hugo Ferdinand Boss bajszos, kopaszodó textilkereskedő volt Délnyugat-Németországban, és az 1924-ben Metzingenben (Baden-Württemberg) alapított cége mindenféle ruházati termék gyártásával foglalkozott: dzsekik, sport- és munkaruházat, ingek, nem válogatott a műfajok között. A húszas évek Weimari Köztársaságának gazdasági környezete azonban nem volt túl kedvező az üzletnek, 1930-ban a csőd szélére került, ekkor azonban megjött a felmentő sereg: a nácik.
A Boss cég 1931-ben a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hivatalos beszállítójává vált – egy közvetítőnek, a müncheni textilforgalmazónak, Rudolf Bornnak köszönhetően, aki barna ingeket rendelt tőle. De a rendőrséget és a postát is sikerült ügyfélkörébe csábítania, a nagy kérdés csak az, tudta-e Boss, hogy varrónői öltöztetik a Harmadik Birodalom leendő vezetőit, és miért is baj ez.
Kocsmában tartotta a táskányi pénzt az 1956-os forradalom legendás totónyertese
Kora legnagyobb főnyereményét ütötte meg totón Radspiller Béla, az Illatos úti Hungária Vegyi Művek cellatermi égetője Pesterzsébetről. Nem kevesebb mint 644 ezer forintnyi pénzköteget vehetett kézbe 1956. október 23-án, az üzem ebédlőjében tartott ünnepélyes átadáson, ahol feleségével és legkisebb gyermekével meg is örökítette az MTI fotósa. Aztán snitt. Az események innentől különös irányokban kezdenek haladni, fordulni, kanyarogni.
Budapest utcáin már javában tüntetnek az egyetemisták és a Műegyetemtől induló sokezres tömeg – lyukas nemzeti zászlókat lobogtatva – pár óra múlva már 100 ezressé duzzadt, és követelt Szovjetuniótól független nemzeti politikát, szabad parlamenti választásokat és úgy általában: változásokat.
Az izgatott nyertest két ávós ülteti be egy Pobedába (a rettegett fekete autóba, ami máskülönben éjszaka szokott megjelenni akkoriban a házak előtt, és az nem sok jót ígért) és vinné a bankba, de a bankok időközben már bezártak, ezért magára hagyják. Mivel Béla fél, hogy elrabolják tőle a temérdek pénzt, elássa azt egy játszótéren.
Nyilván nem maradhat ott a mesés vagyon, ezért hallgat sógorára, hogy ezekben a zavaros, bizonytalan időkben jobb, ha a pénzt aranyra és valutára váltja. El is indulnak az uzsoráshoz, de mielőtt megérkeznének, sógorát eltalálja egy eltévedt golyó. Két forradalmár segítségével egy barikádra viszik a sebesültet, de már nem tudnak segíteni rajta, sógora meghal.
Nyilvánosan „közbiztonságba” helyezte
Béla egy kis méretű bérlakásban élt feleségével, két gyermekével és anyósával. Szobabérlőként velük lakott még a táncdalénekesnőnek készülő Rózsika is. Mikor hazaér, tőle tudja meg, hogy családja elutazott a szülőfalujába. Ezért gondol egyet és a pénzzel együtt beköltözik a helyi kocsmába, ahol gavallérként meghívja az egész lakóközösséget, cigányzenészeket hozat és a betérő forradalmárokkal (vagy éppen a forradalom elől bujkálókkal) napokon keresztül mulatoznak, Rózsikával pedig egymásba szeretnek. Az emelkedett forradalmi hangulatban senki nem mer a pénzhez nyúlni. Tabunak tekintik, a nyertessel együtt.
Hány megapixeles a szemünk? Eldobtuk az agyunkat a választól
A technológia rohamos fejlődésének korában szinte naponta szembesülünk a legújabb okostelefonok kameráinak megapixelversenyével. A gyártók büszkén hirdetik a 48, 108, sőt akár 200 megapixeles szenzorokat, és még a laikus felhasználók is tudják, hogy a több megapixel általában (de még véletlenül sem mindig!) részletgazdagabb fotót jelent. Ezek után óhatatlanul is felmerülhet bennünk a kérdés: ha egy apró, zsebünkben lapuló eszköz ilyen elképesztő felbontásra képes, vajon a természet csúcsalkotása, az emberi szem hány megapixeles lehet? A válasz nem egy egyszerű szám, hanem egy lenyűgöző utazás a biológia, az optika és az agykutatás határterületeire.
Az első és legfontosabb dolog, amit tisztáznunk kell, hogy az emberi szem és a digitális fényképezőgépek közötti párhuzam alapjaiban hibás. Míg egy kamera egyetlen gombnyomásra rögzít egy statikus, fix felbontású képet, addig a látásunk egy folyamatos, dinamikus és hihetetlenül összetett folyamat.
A látásra tehát nem állóképként, hanem videófolyamként érdemes gondolni. A szemünk nem egyetlen képet készít, hanem másodpercenként többször is „letapogatja” a környezetünket, és ezt az információáradatot továbbítja az agynak. Ezt a gyors, akaratlan szemmozgást szakkádoknak nevezzük. Az agyunk pedig valós időben dolgozza fel ezeket a képtöredékeket, és egy koherens, stabil és folyamatos vizuális élménnyé fűzi össze őket.
Amint elindult a vonat, bizarr őrület szállta meg az embereket
Egy férfi őrült nevetése és kiszámíthatatlan hadonászása törte meg a Carnforthból Liverpoolba tartó rendszeres vonatjárat békéjét. Pisztollyal a kezében bámult ki az ablakon, miközben az utasok rémült döbbenettel figyelték a jelenetet. A következő lancasteri megállónál a férfi hirtelen megnyugodott, visszaült a helyére, de amint újra elindult a vonat, az őrjöngés folytatódott. És ez egy így ment megállóról megállóra. Egy másik vonaton egy skót arisztokrata ledobta a ruháit, meztelenül kihajolt az ablakon, és dühöngött. Miután leszállt a vonatról, hirtelen visszanyerte önuralmát, és mintha mi sem történt volna, diszkréten távozott. Ruhában.
Tele volt a brit sajtó ilyen és ezekhez hasonló történetekkel több évtizeden keresztül, a vonatozás elterjedésével az 1860-as és 1870-es évektől kezdődően. Egy közös volt bennük: látszólag nyugodt, konszolidált polgárok felszálltak a vonatra, és amint zakatolni kezdett a szerelvény, egyszeriben átváltoztak, és bizarr módon kezdtek viselkedni. Akárcsak a skót Robert Louis Stevenson író akkoriban megjelent népszerű regényhőse(i): Dr. Jekyll és Mr. Hyde.
Az alaposan dokumentált jelenség a „railway neurosis”, azaz „vasúti idegállapot” vagy „vasúti őrület” nevet kapta az orvosoktól, akik úgy vélték, hogy a szédületes sebesség és a vonatkocsik zaja, rázkódásai megzavarhatják az idegeket, károsítják az agyat, és még az épelméjű embereket is mentálisan megviselik. De a legnagyobb félelem abból eredt, hogy a vonatozás stimulál, és erőszakos dühkitöréseket vált ki a „lappangó őrültekből”.
Megszakította a futballmérkőzést egy ufó, tízezer szurkoló nézett az égre
Minden idők legtömegesebb, dokumentált ufóészlelése történt Firenzében 1954. október 27-én a Artemi Franchi Stadion felett. A Fiorentina a Pistoiese ellen játszott tízezer szurkoló előtt, amikor közvetlenül a félidő után a stadion egyik pillanatról a másikra hátborzongató csendbe borult – majd a tömeg felüvöltött. A nézők már nem a meccset nézték, hanem az eget bámulták, ujjal mutogatva felfelé. A játékosok is abbahagyták a játékot, a labda pedig felügyelet nélkül elgurult.
Az egyik futballista a pályán Ardico Magnini volt – a Fiorentina igazi legendája, aki abban az évben (az 1954-es világbajnokságon, amelyiken az Aranycsapat kis híján elvitte az aranytrófeát) Olaszország színeiben is játszott. „Mindenre emlékszem A-tól Z-ig” – mondta később a BBC-nek.
Valami olyasmi volt, ami úgy nézett ki, mint egy tojás, ami lassan, lassan, lassan mozgott. Mindenki felnézett, és közben csillogás jött az égből, ezüstös csillogás. Megdöbbentünk, még soha nem láttunk ehhez hasonlót. Teljesen sokkolt minket.
Mások arról számoltak be, hogy azok a fényes, fehéres-ezüstös „valamik” először nagyon gyorsan mozogtak, csak aztán lassultak le, majd megálltak és eltűntek. Az égi jelenség néhány percig tartott. A szemtanúk megdöbbenve konstatálták, ahogy beborítja a firenzei házak tetejét, majd a fehér anyag egy óra alatt eltűnik. „Üvegszálak hullanak toszkán városokra, miután gömbök és repülő csészealjak elszállnak mellettük” – harsogta a La Nazione újság főcíme. És a szerkesztőt ez esetben nem lehetett hóbortosnak nevezni, mert az azt követő napokon is számos ufóészlelés történt Toszkána városaiban.
Ami teljesen megfelelt a korszellemnek, mert azokban az években mindenki ufókról és földönkívüliekről beszélt Európában és Amerikában.
Ezek az évek az ufóhívők hőskorszaka (a nevezetes roswelli incidenssel, amikor nem egy meteorológiai léggömb, hanem egy idegen űrhajó zuhant le az új-mexikói Roswell közelében, de a hatóságok máig titkolóznak, és a titkos katonai bázison, a nevadai 53-as körzetben tárolják a tömeghisztériát kiváltani képes „bizonyítékokat”).
Egyszer biztosan megvizsgálták az angyalhajat
Giorgio Batin, a La Nazione újságírója „fényes golyókat" látott gyorsan mozogni a firenzei dóm reneszánsz kupolája felé, ezért nyomozásba kezdett. Rábukkant egy város melletti erdőre, amit sok helyen fehér vattához, pókhálóhoz hasonló anyag borított. Nehéz volt gyűjteni belőle, mivel mihelyt hozzáértek, többnyire szétesett.
Sikerült azonban gyufaszálakra tekerve pár mintát összeszednie, amiket azonnal elvitt a Firenzei Egyetem Kémiai Analitikai Intézetébe.
Mások is vittek oda a furcsa, ragacsos anyagból, amely az angyalhaj nevet kapta a firenzeiektől.
Addiktívak és gyilkolnak, de még most sem ismerjük az ultrafeldolgozott élelmiszereket
Nincs ember, aki ne hallott volna még „ultrafeldolgozott élelmiszerekről” és azok „rettenetes” hatásairól. Miközben reklámok tukmálják éjjel-nappal, és roskadoznak tőlük a boltok, cikkek százai állítják, akik tartósan rájuk kapnak, a pokol bugyrába kerülnek, de legalábbis elhíznak / szívproblémáik keletkeznek / drasztikusan megnő a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, és még gyorsabban is öregszenek.
És tényleg: nagyszabású kutatások igazolják a változatos adalékanyagokkal gazdagított magas zsír-, cukor- és sótartalom lelombozó kilátásait. De azt is, hogy a többségnek nem sok fogalma van arról, melyek is azok az ultrafeldolgozott élelmiszerek.
Egy nemrégiben közzétett nagymintás, reprezentatív vizsgálat eredményei szerint nemcsak hogy nem ismerik fel azokat, de még egészségtelen mivoltukban is erősen bizonytalanok. Arról, hogy fokozottan növelik az egyre súlyosabb globális közegészségügyi problémának számító 2-es típusú cukorbetegség kockázatát,
csak elenyésző arányban volt tudomásuk.
Pedig egy mindeddig példa nélküli, 312 ezer főn végzett, 11 évig tartó kutatás egyértelmű összefüggést talált a kettő között 8 európai országban. Azok között, akik 10 százalékkal több ultrafeldolgozott élelmiszereket kezdtek enni/inni, 17 százalékkal többen lettek cukorbetegek, egy másik vizsgálatban pedig 15 százalékkal növelte a szív- és érrendszeri halálozás (infarktus, stroke) kockázatát.
Durva eredmények. De hogy mennyire is károsak ezek az ételek, azt egy fiatalos brit orvos és tévés műsorvezető saját magán demonstrálta.
Hátborzongató és sötét titkot rejt a föld legmélyebb tava
Délkelet-Szibéria zord vidékén terül el a föld legősibb és legmélyebb tava, a Bajkál. Ez a 25 millió éves víztömeg önmagában is lenyűgöző: helyenként 1700 méteres mélységével bolygónk fagymentes édesvízkészletének mintegy 20 százalékát rejti magában. A méret azonban nem minden; a tó igazi csodái a felszín alatt rejtőznek. A tavat egyedülálló biológiai sokfélesége miatt gyakran nevezik „Oroszország Galápagosának”, az itt kialakult ökoszisztéma ugyanis szinte semmihez sem fogható a világon.
Annak ellenére, hogy évente körülbelül öt hónapon át vastag jégpáncél borítja, a tóban élő növény- és állatfajok 80 százaléka a bolygón sehol máshol nem található meg. Ez a rendkívüli elszigeteltség tette lehetővé különleges és furcsa élőlények evolúcióját. Ezen egyedi fajok közül is kiemelkedik a golomyanka, más néven bajkáli olajhal. Ez a nagyjából 20 centiméteresre megnövő, pikkelytelen, szinte teljesen áttetsző testű hal a tó teljes egészét benépesíti, ezzel kiérdemelve a világ legmélyebben élő édesvízi hala címet. Különös megjelenésénél azonban jóval megdöbbentőbb annak sötét és hátborzongató táplálkozási szokása – írja az IFL Science.
A golomyanka ugyanis kannibál: étrendjének részét képezi – a planktonok és lárvák mellett – saját utódainak elfogyasztása is.
Érdekesség, hogy a legtöbb hallal ellentétben a golomyanka nem ikrákat rak, hanem elevenszülő. A nőstény akár 2000-3000 apró lárvát hoz a világra egyszerre, amelyek azonnal önálló életet kezdenek a tó vizében. A szülés azonban gyakran az anya életébe kerül; a tudósok szerint a hatalmas fizikai megterhelés végzetes lehet számára. És hogy honnan ered az olajhal megnevezés? Onnan, hogy a golomyanka testtömegének akár 35-40 százaléka is tiszta, magas minőségű olaj. Nincs úszóhólyagja, így a felhajtóerőt ez a rendkívüli zsírtartalom biztosítja számára. Többek között ennek köszönhetően képes elviselni az óriási nyomáskülönbséget is, miközben szabadon mozog a tó legmélyebb pontjai és a felszín között. Az olajréteg egyúttal létfontosságú energiatartalék is a táplálékszegény mélyvízi környezetben.
Rosszul tudtuk, mégsem 21 grammot nyom az emberi lélek
Hogy a lélek súlya 21 gramm, ennyivel könnyebbülnek meg az emberek haláluk után, már-már evidenciaként él a köztudatban. Ha máshonnan nem, Alejandro González Inárritu 21 gramm című 2003-as thrillerje utal rá és rögzíti a tényt. Aki pedig kételkedne ebben, annak orra alá lehet dörgölni, hogy onnan jön ez a súlyérték, hogy tudományos körülmények között is megmérték és ennyinek adódott.
Valóban. Dr. Duncan MacDougall Boston egyik külvárosának jó hírű orvosa
egy rendkívül érzékeny mérleget készített az 1900-as évek elején, hogy megmérje a haldoklók súlyváltozását.
Úgy okoskodott, hogy ha az embereknek van lelkük, akkor ezeknek a lelkeknek teret kell elfoglalniuk. És ha a lelkek teret foglalnak el, akkor súlyuk is van, ami a halál pillanatában eltávozik a testből. A változást pedig meg lehet mérni.
Bizarr kísérletéhez dr. MacDougall összefogott egy kései stádiumú tuberkulózisban szenvedőket kezelő jótékonysági kórházzal. A TBC akkoriban gyógyíthatatlan betegség volt és sikerült hat végstádiumú haldoklót megmérnie precíziós mérlegével. Tudta, hogy a halál utáni testsúlycsökkenés a testből távozó levegő, a belső szervek kiürülése és az izzadság miatt is bekövetkezhet, ezért tesztelte és figyelembe vette ezeket a faktorokat. Kiszámította például, hogy az izzadság percenként „egy uncia hatvanad része” sebességgel párolog el. Azt is konstatálta, hogy a belélegzett és kilélegzett levegő nem volt hatással a mérlegre.
21 grammos (háromnegyed unciás) eredményét az American Medicine és a Journal of the American Society for Psychical Research folyóiratokban közölték 1907-ben, „Hipotézis a lélekanyaggal kapcsolatban, valamint az ilyen anyag létezésének kísérleti bizonyítékai” címmel. Majd a New York Times kürtölte világgá a szenzációs felfedezést.
Nagy divat lett az otthoni pánikszoba, kár, hogy milliók kellenek hozzá
Az utóbbi hetekben többször hallani lehetett, hogy apartmanok, könyvtár, étterem stb. mellett egy pánikszoba is lehet Orbán Viktor miniszterelnök apjának, Orbán Győzőnek hatvanpusztai birtokán. Még az is felmerült, hogy egy földalatti bunkerrendszer is kiépülőben van a komplexumban. Mindenesetre látni egy méretes páncélajtót az alagsorban.
Bármi is van ott, épültek már magánbunkerek – a világ más részein. Már a hidegháború idején, az 1950-es évektől kezdve számos cég kezdett föld alatti kisebb menedékeket kialakítani családok számára az USA-ban. A félelmet akkor a szovjet atombombák gerjesztették, amit napjainkra felváltottak a világvége-aggodalmak (természeti csapások, gazdasági válság, élelmiszerhiány, zavargások, civilizációs összeomlás, és persze egy megállíthatatlan világjárvány). Kibontakozott a 21. század katasztrófákra, társadalmi kataklizmára készülő (prepare, felkészülni szóból eredő) prepper mozgalma, aminek hívei az önellátást és a túlélést tartják szem előtt – messzemenőkig.
Bill Gatesnek, a Microsoft alapítójának már van egy-egy a kaliforniai és Washington állambeli otthonai alatt. Mark Zuckerberg a Facebook (és a Meta) alapítója pedig a történelem leggrandiózusabb, 270 millió dollárba kerülő privát bunkerépítési beruházásába fogott Hawaii-n, ahol – elképzelései szerint – 5000 négyzetméteres földalatti luxusmenedékében saját energia- és élelmiszer-ellátással vészelheti majd át bombabiztosan az Apokalipszist.
Nem bunker
A pánikszoba azonban más dimenzió. Nem globális végítéletre készül, hanem behatolók ellen védelemre. Egy biztonságos helyiség a lakáson, házon belül,
ahová vész esetén, betörők, fegyveres támadók elől el lehet bújni.
Rövid időre, amíg a segítség meg nem érkezik.
A szülők felelőssége, ha videójáték-függő lesz a gyerek?
Megfejtették Trója titkát, nem csak a faló okozhatta a vesztét
Azt még mindig nem tudjuk, valóban létezett-e a trójai faló mint leleményes harci trükk, és mint ilyen, az Odüsszeia központi kis sztorija, miszerint a görögök (akhájok) a Parisz királyfi rossz választása miatt kirobbant háború alatt tíz éven át sikertelenül ostromolták Tróját. Egy görög eredetmítosz szerint a trójai király fiának, Parisznak, a viszály istennője, Erisz ármánykodása miatt, nehéz döntést kellett hoznia: ki a legszebb istennő, Héra, Athéné vagy Aphrodité? Mind ajánlottak valamit a királyfinak, Héra az otthon istennőjeként családi boldogságot, Athéné bölcsességet, Aphrodité a világ legszebb asszonyának szerelmét. Parisz a szerelem istennőjét választotta, így elnyerte a legszebb nő, Heléne szerelmét, csak hát ő már Menelaosz felesége volt. úgyhogy megszöktette az asszonyt, és kitört a görög–trójai háború, ami állítólag a faló bevetésével végződött.
Az évekig sikertelen, elcsigázott görögök feladást színleltek, és eloldalgást, de ott hagytak Trója falai alatt egy hatalmas falovat áldozati ajándékul Pallasz Athéné istennőnek. A trójaiak naivan azt hitték, nyertek, és a pacit bevonszolták a város falai közé. Csakhogy a ló belseje görög katonákat rejtett, akik az éj leple alatt kibújtak, és fölgyújtották a várost. Hogy ez igaz volt-e? Nem tudni, de az Iliász szerint Trója prosperáló városa a Szkamandrosz folyót tápláló két forrás, egy forró és egy hideg mellett állt.
Ódákat zengenek a borról, pedig a XX. századig lőre volt a civilizáció mámorító itala
Most már, a szüret-szezon vége felé, tudjuk, hogy jó évjáratnak ígérkezik a 2025-ös, csak kevés volt a szőlőtermés. Az viszont nem annyira köztudott, hogy mennyire hosszú és keserves utat járt be az emberiség, hogy élvezhető bor kerülhessen a poharakba.
Sokkal korábban kezdték nemesíteni a vadszőlőt Európában, mint eddig gondoltuk, de csak nem régóta isznak az emberek a maihoz hasonló borokat – józanítja ki egy nemrég megjelent nagyszabású tanulmány azokat, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a ma ismert bor egyidős a civilizációval, az egyetemes kultúra mámorító alapitala, ami a kezdetektől végighömpölygött a történelmen, amióta világ a világ.
Végighömpölygött, igen, Európán is, de egy másik útvonalon, és más minőségben, mint eddig tudtuk. Nem az antik görögök hozták el először a nemesített szőlőt Itáliába (ahonnan aztán Európába elterjedt). Már jóval korábban, időszámításunk előtt 1000-ben is jelen volt Szardínián. A Sa Osa régészeti lelőhelyen felfedezett több ezer ősi szőlőmag azért rendkívüli, mert ott találtak először komolyabb arányban a modern, háziasított szőlőkéhez hasonló magvakat is. Az időszámításunk előtt 1000-nél régebbi lelőhelyeken azonban szinte az összes szőlőmag a modern vadszőlőével egyezik meg.
Ez pedig arra utal, hogy a szőlőfürtöket vadon gyűjtögették a borhoz.
8 ezer évvel ezelőtt kezdődött a mámor
Nyolc éve fedezték fel a borivó Homo sapiens legkorábbi félreérthetetlen nyomait a Kaukázus hegység déli lejtőin, a mai Georgia (Grúzia) területén, ahol már a csiszolt kőkor (neolitikum) idején, 8 ezer évvel ezelőtt földbe ásott speciális cserépedényekben erjesztették a szőlőt a Shulaveri-Shomutepe kultúra népei. Ők a legkorábbi ismert szervezett szőlőtermesztő és borfogyasztó közösség a világon. Isteni nedűjük azonban apró szemű, magokkal teli, savanyú vadszőlőből készült, alkoholtartalma 4-6 százalék lehetett.
Gyűjtögetés vagy őrület? Amikor a tárgyak átveszik az irányítást
Eldőlt, segít-e vagy sem a méregerős csili a fogyásban
Jóindulatú mazochizmusok közé sorolja a mindennapos méregerős csilipaprika-evést a pszichológia. Okkal, a valódi jutalom ugyanis nem más, mint a könnybe lábadt szemmel artikulátlanul hebegés és izzadós csuklásroham utáni megkönnyebbülés. Amiről tudható, hogy a váratlan stresszre a szervezet endorfinfelszabadítással reagál, hogy csillapítsa a fájdalmat, és kicsivel később kellemes érzést, akár eufóriát okozzon még egy falatnyi cseresznyepaprika felelőtlen lenyelése is.
Felelőtlen? A dán élelmiszerügyi hatóság szerint igen. Heves vitákat váltott ki egy Dél-Koreában gyártott csípős ramen tésztatermék visszahívása, azt állították, hogy a bennük lévő kapszaicinszint akut mérgezéssel fenyegeti a fogyasztókat.
A tudomány azonban csípős válaszokkal szolgál a méregerős érzésért felelős kapszaicin nevű alkaloidavegyületről.
Először is határozottan cáfolja azt az évtizedek óra megrögzült tévhitet, hogy a csilifogyasztás kimarja a gyomrot és fekélyt okoz. Kézenfekvő lenne persze, hogy a fájdalmasan égető érzés nem tesz jót a gyomornak. Csakhogy pont fordított a helyzet: mivel serkenti a gyomornyálkahártya vérellátását, éppen hogy segít a fekély megelőzésében, vagy ha már kialakult, a gyógyításában.
Ismerje meg a legújabb globális konteót, a rovarevés összeesküvés-elméletet
Hol van már a megrendezett holdra szállás (filmstúdióban vették fel Neil Armstrongék 1969-es Holdra lépését), a chemtrail konteók (a repülők kondenzcsíkjai valójában vegyi anyagok, amelyekkel az embereket mérgezik vagy befolyásolják), vagy a Covid-vírus egy titkos laborban készült azért, hogy a járvány ürügyén kontrollálják a világot, és hogy az 5G hálózat káros az egészségre, és a járvány terjesztésére szolgál?
A legújabb és legfeltörekvőbb összeesküvés-elmélet a pár éve szárba szökött „Nem akarok bogarakat enni”, ami szerint a „globalista elit” rákényszerítené az emberekre a rovarfehérjét. És mint minden rendes konteónak, a rovarevés-ellenességnek is van valóságalapja.
Az EU a világon az elsők között biztonságos fogyasztásra alkalmas élelmiszernek minősítette 2023-ban a lisztkukacot, a mindenevő bogarak alrendjébe, a gyászbogarak családjába tartozó lisztbogár lárváját. Majd jött a házi tücsök, a vándorsáska és a lisztbogár lárvái. Magyarország pedig egyedüli tagállamként nem támogatta, hogy élelmiszerként és élelmiszer-összetevőként rovarokat hozzanak forgalomba az EU-ban. Nagy István agrárminiszter szerint ezzel az Európai Bizottság a magyar gasztronómiai hagyományokat, étkezési szokásokat sodorja veszélybe. Ettől még megjelentek a hazai polcokon is sáskák kakaós fűszerezésben, feketebors-fűszerezéssel és paradicsomos ízben, tücsök piros gyümölcsös ízben, amiket az Indexben meg is kóstoltunk, és
jó mókának találta mindenki, de egyszer elég volt kipróbálni.
Magunktól nem vásárolnánk bogárnasit, ahhoz elementárisan pusztító éhínségnek kellene kitörnie.
Rákényszerít a globális elit?
A „Nem akarok bogarakat enni” konteó szerint az élelmiszeripar és a politikai döntéshozók el akarják venni a hagyományos állati fehérjéket (marha, sertés, csirke), és helyette – ránk erőszakolva – rovarfehérjét tesznek az élelmiszerekbe – „a globalista elit rovarokkal akarja etetni az embereket”, méghozzá titokban rovarlisztet tesznek az ételekbe, és nem írják rá a címkére. A csipszekbe és a csokoládéba már most is titokban darált bogarakat tesznek. Vagyis minden élelmiszerben kötelező lesz rovarfehérjét használni. Mindezt a fenntarthatóságra és környezetvédelemre, a rovartenyésztés alacsony ökológiai lábnyomára hivatkozva vezetik be, miközben „ők maguk továbbra is steaket esznek”.
Rovataink a Facebookon