Ezért fáj jobban a fejünk a minőségi vörösboroktól

2024.05.26. 14:13

Az emberi történelem meghatározó állomása volt, amikor az afrikai őshazából kivándorló Homo sapiens összefutott a Vitis vinifera sylvestris nevű eurázsiai kúszónövénnyel, a vadszőlővel, és onnantól már nem volt kérdéses, hogy egy soha nem múló, megbonthatatlan barátság veszi kezdetét. A belőle nemesített csemegeszőlővel is, de legfőképp a borral, az istenek mámorító italával, amelynek még filozófiája is van.

Utóbb az is kiderült, hogy nemcsak ellazít, oldottá tesz, és emeli a hangulatot (egyesekben még fennkölt gondolatokat is ébreszt), de mértékkel fogyasztva egészséges is. Bár egyes kutatók óvatosabban fogalmaznak, az vitathatatlan, hogy tele van antioxidánsokkal (polifenolok),

különösen a vörösbor, amely (fajtától függően) tízszer annyit tartalmaz, mint a fehér.

Ezek a vegyületek (rezveratrol, különböző flavonoidok) gyulladásgátlók, csökkentik a vérnyomást és az összkoleszterinszintet, akadályozzák a vérrögképződést, jót tesznek a szívnek, segítenek a vércukorszint szabályozásában, védhetnek a prosztata- és a tüdőrák ellen, de még az Alzheimer- és a Parkinson-kór kezelésében is jótékonyak. Valóságos csodaital.

Ám akad egy kis probléma: a vörösbortól sokaknak megfájdul a feje. De nemcsak másnap, ami a sűrű koccintgatások után nem túlságosan meglepő,

hanem már aznap, iszogatás közben is, vagy utána fél órával.

Még olyanoknak is, akik más italoknál, még a fehérbornál sem tapasztalnak ilyesmit. És ehhez nem is kell sokat meginni a vörösborból. Több elmélet is próbálta megmagyarázni a mennyei összképbe bosszantóan belerondító, kellemetlen hatást. Egyesek a borkészítésnél használt kénes tartósítószereket (szulfitokat) okolják, mások a vörösborban előforduló és a vérereket kitágító hisztamint tartják bűnösnek.

Nemrég azonban – úgy tűnik – megtalálták a főkolompost, a kékszőlő-fajták egyik összetevőjét, a szőlőmagban és a héjban lévő kvercetint (quercetin). Ez a flavonoid pigmentvegyület más gyümölcsökben és zöldségekben is megtalálható, és szintén erős antioxidáns, olyannyira, hogy táplálékkiegészítő formájában még árulják is. Sőt, mivel széles spektrumú vírusellenes tulajdonságokkal is bír, felkerült még a Covid–19 hatásos kezelési szereinek listájára is.

Aznaposságot okoz, de megágyaz a másnapnak is

De a kvercetin önmagában nem okoz fejfájást. Ellenben alaposan megzavarja az alkohol lebontását. Méghozzá úgy, hogy akadályozza, lassítja az alkohollebontó enzim (ALDH2, aldehid-dehidrogenáz) működését.

Az alkohol két lépésben bomlik le a szervezetünkben: először acetaldehidnek nevezett mérgező vegyületté alakul, amelyet aztán az ALDH2 enzim ártalmatlan acetáttá, lényegében ecetté alakít át. Ha ez nem történik meg, vagy csak lassan, akkor felhalmozódik a másnaposságért is felelős, irritáló, toxikus és gyulladáskeltő acetaldehid,

és menthetetlenül érkezik a fejfájás és a hányinger.

Egy mutáció következményeként éppen ebből a kulcsenzimből (ALDH2) termel csak minimálisat a nyugat-ázsiai emberek szervezete, ami miatt finoman szólva sem bírják arrafelé az alkoholt. De Európában is élnek sokan, akiknek elég egy pohár bor, és máris rosszul lesznek.

Beüthet a minőség 

A vörösboros fejfájás azonban hétpróbás borisszáknál is beüthet,

a kékszőlő-szemek ugyanis kvercetinből is körülbelül tízszer annyi tartalmaznak, mint a fehérek.

Ráadásul a szőlő napfény hatására állítja elő ezt az antioxidáns pigmentvegyületet, így az olyan napsütötte tájakon, mint a világ egyik legismertebb borvidékén, a testes, minőségi cabernet sauvignon borairól (is) híres kaliforniai Napa-völgyben akár ötször annyi kvercetin is lehet a fürtökben, mint más tájak kék szőlőiben. A tömegtermelésre szánt szőlőfajták tőkéin ugyanis általában több levelet hagynak, így nem kapnak annyi napfényt, mint a gondosabban megmetszett különleges fajták, amelyeknél főleg a minőségre és nem a mennyiségre hajtanak. Ez pedig oda vezet, hogy

a prémiumvörösborok – már poharazgatás közben is – fejfájdítóbbak lehetnek,

mint az alacsonyabb kategóriájúak, és főleg azok szenvednek tőle, akiknek a szervezete nem olyan hatékony az alkohol lebontásában, érzékenyebbek az acetaldehidre, és hajlamosabbak a fejfájásra.

De azért nem érdemes megfeledkezni arról az össznépi tapasztalatról sem, hogy a mindenféle adalékanyagokkal telepumpált lőréktől szinte mindenki rosszul lesz. Ha nem is azonnal, de másnap garantáltan.

Nincs még meg az ellenszer 

Az émelygés, hányinger, rossz közérzet, na és (ha vörösborozgatás közben szerencsésen el is maradt, másnap jó eséllyel) a fejfájás is eluralkodik a dáridó után körülbelül 12 órával. A feldobott hangulatért felelős dopaminhormon szintje pedig leesik, ezért menetrendszerűen érkezik a levertség is. Kissé furcsa, hogy nincs még általános ellenszer, és ha tíz embert megkérdezünk, valószínűleg tíz különböző választ fogunk kapni arra a kérdésre, hogy: miként lehet kifogni ezen a letaglózó állapoton?

  • Igyunk sok vizet, még a koccintások előtt. De utána, lefekvéskor mindenképp. Kézenfekvő gyógyír, valóban segíthet valamit, az alkohol ugyanis vízhajtó hatású, és mivel az ereket is tágítja, többet izzadunk. A kiszáradás pedig fejfájással bünteti a másnaposokat. De ez még vajmi kevés.
  • Együnk sokat. Nagy hiba éhgyomorra alkoholt inni. „Béleljük elő szépen a kis belünket. Mondjuk, ha egy jó kis csülköt megeszik az ember, akkor az alkohol lassabban szívódik fel” – javasolja a téma első számú hazai szakértője, Zacher Gábor toxikológus, aki például a tejfölt jó ötletnek tartja, a savanyú uborkát vagy káposztát azonban nem, hiába kívánja annyira a másnapos test. Egy vidámra sikeredett ivás után ugyanis a gyomornyálkahártya be van gyulladva, a savas ételek, de a kávé is csak erősíti a gyomorégést. A koffein ráadásul szintén vízhajtó, ami megint csak a fejfájás felé taszítja az amúgy is leharcolt szervezetet, ha nem iszunk eleget.
  • Persze nem alkoholt, a „kutyaharapást szőrével” gyógysörös, gyógyfröccsös jótanács legnagyobb hátránya ugyanis, hogy csak elodázza a tortúrát, hiszen egyszer úgyis abba kell hagyni az ivást, és akkor biztosan beköszönt majd a másnaposság.
  • Sokan esküsznek a zsíros ételekre, húslevesre, hamburgerre, mondván, hogy felszívják az alkoholt. Előző este még talán igen, de másnap már eső után köpönyeg, az alkohol ugyanis már rég acetaldehiddé alakulva gyötri a szervezetet.

A terület kutatói szerint valójában senki sem tudja biztosan, mi okozza a másnaposságot, pont ezért nincs rá egyszerű gyógymódunk sem. Szinte minden szervrendszerünket érinti, de a tudomány egyelőre nem látja át teljes egészében a komplex folyamatokat. Ezért aztán nem is várható még egy darabig olyan „varázsszer” eljövetele, amelyik megszabadítana a macskajaj minden egyes tünetétől (bár időről időre próbálkoznak csodaszerekkel).

A gond az, hogy nemcsak hogy bonyolult, de a másnaposság hatásmechanizmusa teljesen egyénfüggő is.

Ahogy előbb szó volt róla, számít a genetika és az is, hogy a nők például kevesebb alkohollebontó enzimet (ALDH2) termelnek, mint a férfiak, azaz kevésbé bírják az italt. De az sem mindegy, frissek vagyunk-e, vagy fáradtak, mit és milyen gyorsan iszunk. És még ezernyi más tényezőtől is függ, hogy a fejfájás mellett hányásba is torkollik-e az euforikus este utóélete. (A szándékosan előidézett „taktikai hányás”, a gyomor kiürítésével tehermentesített szervezet Zacher Gábor szerint amúgy segíthet.)

Csak egyetlen bevált módszer létezik a tudomány mai állása szerint: ha mértékkel iszunk. Ha mégsem úgy alakulnak az események,

akkor már csak az idő múlásában bízhatunk, és beletörődve kivárjuk,

hogy egy-másfél nap alatt lassanként lebomoljon az összes felgyülemlett mérgező acetaldehid. Addig is eltűnődhetünk azon, vajon miért úgy kanyarodott az emberi evolúció, hogy még le sem jöttünk a fáról, már elkezdtünk alkoholizálni.

Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM