Julianna, Lilla
-1 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Ágyúval lőnek az esőfelhőre

2016.05.17. 18:11
Összeesküvés-elméletek, és kis színes hírek kedvelt témája az ember által manipulált időjárás, az esőcsinálás, vagy éppen esőűzés rejtélyes vegyületekkel és rakétákkal. Az esős hétvégén az országban több helyen lehetett durrogást hallani, és bár a hangágyúval felesleges a jégeső ellen próbálkozni, de az országban már van olyan település, ahol attól tartanak, náluk végül eső sem lesz.

Móron akárhányszor egy gyengébb zivatar jön, már lehet is hallani a lövéseket, kb. 20mp-ként, és le is gyengül a zivatar, sokszor ez végett alig van csapadék is a környéken...

- így szól a fáma a móri esőirtó csodafegyverről, olvasónk szerint a jégvédelmi ágyúk miatt a környéken alig van már csapadék, hamar eloszlanak a felhők. Utánajártunk, milyen egy ilyen ágyú, hogyan lehet befolyásolni a csapadék mennyiségét egy adott helyen, és egyáltalán bele lehet-e szólni az időjárás alakulásába.

A tökéletes hidegháborús fegyver

Csak fellövünk egy rakétát az égbe, amivel esőt tudunk létrehozni vagy éppen megakadályozni, hogy jégeső essen - ez nem valamilyen tudományos-fantasztikus film forgatókönyve, ilyen már létezik a valóságban is. Szélesebb körben akkor találkozhattunk vele, amikor a pekingi olimpia előtt időjárásmérnökök próbálták megoldani, hogy ragyogó időben legyenek a versenyek. 

Az időjárás befolyásolásának vágya egyidős lehet az emberiséggel. Ki ne akarná eldönteni, mikor és hol essen az eső? A mezőgazdaság számára kifejezett áldás lehetne egy ilyen szerkentyű. Sőt, az időjárás manipulálása fegyvernek sem lenne utolsó, legalábbis a hidegháború idején ezt gondolta a két szemben álló szuperhatalom.

Az első mesterséges hóesést 1946. november 16-án hozták létre a General Electrics kutatólaboratóriumában. Szárazjeget szórtak szét a felhőkben, annak a szemcséin a felhőben lévő apró vízcseppek összeálltak és hullani kezdtek. Azóta nem sokat változott a módszer, ma is így próbálnak idő előtt esőt fakasztani a felhőkből. Annyi a legfontosabb különbség, hogy már nem csak szárazjeget, hanem más kémiai anyagokat is használnak. A sikeres kísérlet után a GE mérnökei komolyan azt gondolhatták, hogy elérkezett az az idő, amikor az emberiség képes lehet befolyásolni a világ időjárását. Nagyszabású tervekből nem is volt hiány, az amerikaiak a jégsapkák felolvasztásáról, fegyverként bevethető, pusztító árvizekről álmodoztak.

Csakhogy az időjárás nagyon összetett folyamatok eredménye, amit némi szárazjéggel nem lehet globálisan befolyásolni. Az ezirányú kutatások sem kaptak olyan támogatást, ami létrehozott volna egy mindent uraló időjárás-befolyásoló szerkezetet. Idővel még a háborús felhasználástól is elálltak, és 1976-ban egy egyezmény meg is tiltotta az időjárást befolyásoló szerkezetek ártó szándékú felhasználását.

A Collier's magazin címlapja 1954. május 28-án
A Collier's magazin címlapja 1954. május 28-án

Az emberiség régi vágya

A kísérleteknek azonban ez nem vetett véget: az 1960-as és 1970-es években már ezüst-jodidot és más anyagokat szórtak szét repülőgépekkel a felhőkben, hogy mérsékeljék a trópusi viharok erejét. A vietnami háborúban az amerikaiak esőfakasztással próbálkoztak a Ho Si Minh-ösvény felett, hogy a vietkongok fő ellátási útvonalán sár nehezítse az utánpótlás szállítását. Ezeket a projekteket aztán a nyolcvanas években hivatalosan eltörölték.

Ezután komolyabbnak nevezhető kísérletek már nem történtek, egészen a pekingi olimpiáig, amikor a kínai kormány komoly küldetésként fogta fel, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen, még egy kicsi eső se zavarja meg a sportversenyeket, pláne az ünnepi megnyitót. Az akkori hírek szerint 30 repülőgép, több mint 7000 légvédelmi gépágyú és közel 5000 rakétakilövő juttatta a megfelelő kemikáliákat a felhőkbe, ezzel biztosítva, hogy a Pekingtől távol eső helyeken essen le a csapadék, és a város fölött ne indulhasson el a cseppképződés. Nem tudni, hogy az ezüst-jodidnak, a szárazjégnek, és a szerencsének milyen arányban köszönhető, de az olimpia alatt tényleg alig esett az eső.

Néhány évvel később már nem az eső elhárítása volt a cél, hanem az ellenkezője, az esőcsinálás. 2011-ben Abu Dhabiban mesterséges viharokat akartak támasztani. Nem meglepő, hogy a gazdag öböl-menti államok esőt szeretnének varázsolni a sivatagba, nagyon sok problémát oldana meg, ha mesterségesen tudnának vizet fakasztani az égből. Állítólag 52 alkalommal sikerült esőt csinálniuk már, de azt nem sikerült meggyőzően bizonyítani, hogy tényleg az emberi beavatkozásnak volt köszönhető a csapadék. Az utóbbi években nincsenek hírek erről a projektről, valószínűleg túl drágának találták a kísérleteket, amik összesen 11 millió dollárba kerültek.

Lokális kísérletek

Ilyen nagyszabású projektekről mostanában nem nagyon hallani, de kisebb, lokális időjárást befolyásoló műveletek léteznek. Az egyik legelterjedtebb módszer a meglévő felhőből esőt fakasztani, ilyenkor repülőgépekkel a már említett szárazjeget vagy ezüst-jodid részecskéket szórják a felhőre. 

Az ezüst-jodid szilárd, sárga színű por, korábban a fényképészetben alkalmazták. Kristályrácsa nagyon hasonlít a jég szerkezetéhez, ez használják ki, amikor a felhőre szórják vagy lövik. A felhőben lévő túlhűlt vízcseppek ráfagynak az ezüst-jodid részecskéire, így a jégszemek nem tudnak meghízni annyira, hogy elérjék a földet, egyszerűen elolvadnak útközben. A hatás kettős: nem alakul ki jégeső és hamarabb esik le az eső, ami egyébként előbb-utóbb képződne a felhőből.

Magyarországon 1991-ben alakult a Nefela Dél-Magyarországi Jégesőelhárító Egyesülés Baranya-, Somogy- és Tolna megyében. Kiterjedt területen próbálják védeni a termést a jégesőtől az ezüst-jodid felhasználásával. Saját honlapjuk állítása szerint működésük kezdete óta jóval kevesebb a jég miatti kár, mint az azt megelőző években, ezt az Országos Meteorológiai Szolgálattól és biztosítóktól kapott adatokkal próbálják alátámasztani. Hasonló rendszerek egyébként több országban működnek, itt a nagy területet befedő hálózaton van a lényeg.

Ágyúval felhőre

A jégeső megakadályozására másik módszert is használnak, az úgynevezett belga viharágyút, amely acetiléngáz és levegő keverékével működik. Ezt az elegyet hét másodpercenként gyújtógyertyák robbantják be, lökéshullámot hozva létre, ezért hallanak a környéken élők pukkanásokat szabályos időközönként.

Hogyan akadályozzák meg ezek az apró robbanások a jégesőt? A jégszemek több kilométeres magasságban keletkeznek, ahol nagyjából -50 Celsius-fok van. A vízcseppek a zivatarfelhő belsejében különböző hőmérsékletű és elektromos töltésű légrétegek között cirkulálnak. A megfagyott vízcseppekből kialakult jégszemek emiatt egyre nagyobbak lesznek, majd lezúdulnak a földre.

A szabályos időközönként kibocsátott lökéshullám ebbe a folyamatba szólna bele és akadályozná a jégszemek kialakulását, mivel a lökéshullámok összekeverik a negatív és pozitív töltésű rétegeket. A semleges töltésű zónában pedig nem tudnak kialakulni jégszemek. Legalábbis elméletben, mert a Meteorológiai Világszervezet szerint ez a gyakorlatban egyáltalán nem működik. A hangágyús módszerrel egyszerűen nem lehet olyan magasra fellőni, ahol a jégszemek keletkeznek. A módszerről többször is bebizonyították már, hogy nem működik, ahogy az Országos Meteorológiai Szolgálat szakértője, Molnár László fogalmazott, legfeljebb akkora területen védi meg a földet az esőtől, amekkorát eltakar a terjedelmével.

Az olyan legendák, hogy a településről ágyúdörgéssel elriasztják az esőt, arra épülhetnek, hogy hogy nyáron a zivatarfelhőket nagyon messziről látni, hiszen ezek akár 8-10 kilométer magasak is lehetnek. Ha azt veszi észre valaki, hogy nála nem esik, de a szomszédban igen, akkor eszébe juthat, hogy bizony valakik manipulálják az eső mennyiségét - de ez egyelőre ilyen úton nem lehetséges.