Miért nincs csont az emberi péniszben?

A péniszcsontot latinul baculumnak hívják. A szó nem véletlenül tűnik ismerősnek: az argumentum ad baculum nevű érvelési hiba az erővel (bunkósbottal) való érvelés taktikáját mutatja, amikor a beszélő erőszak vagy büntetés belengetésével próbál meggyőzni valakit. Bár etimológiailag nem igazolható, egy kis szabad asszociációval elég könnyű eljutni az érvelési hiba latin nevétől egy, a magyar nyelvben elterjedt kifejezésig („faszságokat beszél”).

Tehát a péniszcsont. A baculum. Ha neve is van, ráadásul latin, nyilván létező dologra utal. Így is van: egyes emlősöknél, például a rozmárnál (Odobenus rosmarus) akár a hatvan centit is meghaladhatja a hossza. Persze, nekik a szemfogaik is óriási agyarrá nőtték ki magukat, nem csoda, hogy máshol is bőkezű volt velük a természet. De aki elkezdené irigyelni a rozmártól a hatvancentis péniszcsontját, próbáljon meg két széklábbal a szájában párzani egy rozmárlánnyal az Északi-tenger jeges vizében, aztán tervezze újra az értékrendjét.

Több főemlősnek is van péniszcsontja, de ezek méretüket és felépítésüket tekintve annyira különböznek egymástól, mint talán egyetlen másik csont sem az állatvilágban. A kutatókat érdekelni kezdte, hogy mi lehet a nagy különbség oka.

A University College London szakértőinek elmélete szerint a péniszcsont nagyjából 95 millió éve alakult ki az emlősöknél; az első főemlősöknél 50 millió éve is létezhetett. Ettől a ponttól kezdve a csont mérete egyes állatokban nagyobb, másokban kisebb lett. Ez látszólag nincs összefüggésben az állat méretével. Az alig tízkilós medvemakákóknál (Macaca arctoides) a péniszcsont hossza akár 5 centiméter is lehet: vagyis ötször akkora, mint az örvös mangábéé (Cercocebus torquatus), akik nagyobb testű állatok, mint a medvemakákók.

Kit Opie, a tanulmány vezető szerzője szerint a péniszcsont általában azoknál az emlősöknél a leghosszabb, akikre a hosszú behatolás (angolul: prolonged intromission) a jellemző. Azok az állatok, ahol a párzás több mint három percig tart, ez a strukturális sajátosság szükséges ahhoz, hogy a hím minél nagyobb eséllyel megtermékenyíthesse a nöstényt. A baculum, ami többnyire a hímvessző hegyén, és nem a tövén található, segít abban, hogy a hímvessző úgy passzoljon a helyére, mint a kulcs a zárba.

Képzeljék el úgy a péniszcsontot, mint egy szervet, ami biztos alátámasztást és útmutatást ad a minél nagyobb hatékonyság kedvéért. Az alábbi képen a faasztal jelképezi a baculumot, az 50-es kaliberű Barrett M82 félautomata a péniszt, a lövedék a hímivarsejtet, a dinnye meg a petesejtet.

De vegyük például a csimpánzokat! A csimpánzok péniszcsontja nagyjából akkora, mint egy emberi köröm. A csont aprósága összefüggésben lehet azzal, hogy a párzás aktusa milyen rövid ideig tart a csimpánzoknál – alig 7 másodpercig.

A csimpánzcsoportokban a nőstények minden hímmel párzanak, hogy biztosan megtermékenyüljenek: így csökkentik az esélyét annak, hogy az idősebb hímek megöljék a fiatalokat. Elvégre ha azt hiszik, hogy talán ő az utód apja, mégsem fogja őket agyonverni bottal. Viszont a nősténynek érdekében áll minél hamarabb túlesni az egészen. Ezért maradhatott meg a csimpánzok hímvesszőjében a baculum: mert 7 másodperc alatt kell utódot nemzeniük.

És hogy az emberekből miért tűnhetett el mégis? Valószínűleg a monogámia miatt.

A monogám párkapcsolatok nagyjából a felegyenesedett ember (Homo erectus) idején jelentek meg, és ez gyökeresen átformálta az ember reprodukciós stratégiáját. Mivel a feleknek nem kellett hét másodperc alatt lerendezniük az utódlási kérdést, hanem stabil párkapcsolatban bármikor megismételhették az aktust, a csont is szükségtelenné vált. A megtermékenyítés alkalmi sikertelensége már nem jelentett akadályt, mellélövés esetén is lehetett újra próbálkozni.

A Proceedings of the Royal Society nevű szaklapban megjelent tanulmányban Opie kifejtette, hogy a monogámia lehetett az utolsó szög a péniszcsont koporsójában. Mivel az embereknek nem kellett versenyezniük a konkurens hímekkel, egyre kevesebb szükségük is volt rá; már a késői ősemberekben sem maradt nyoma a péniszcsontnak.