Haditengerész delfinekkel keresnék a kihalófélben lévő disznódelfint

A kaliforniai disznódelfin (avagy kaliforniai barnadelfin, avagy vaquita) Földünk egyik legritkább, sajnos kipusztulással fenyegetett tengeri emlőse. 1958-ban fedezték fel, és alig fél évszázad kellett hozzá, hogy az illegális halászat és élőhelye, a Mexikói-öböl tönkretétele miatt a kihalás szélére sodródjon. A kis testű – legfeljebb másfél méter hosszú, 50 kilogrammos – delfinből alig él már 3-4 tucat.

A vaquita megmentésére irányuló erőfeszítések egyik utolsó kísérlete, hogy az Egyesült Államok haditengerészetének kiképzett delfinjeit vetik be, írja a Navy Times. A Mexikó jelképének tartott, ritka delfinfaj megmentésén fáradozó nemzetközi szakértők megegyeztek abban, hogy a Navy Marine Mammal Program, azaz a haditengerészet tengeri emlős programjának segítségét kérik: szeretnének ugyanis az utolsó példányok közül párat befogni, és védett környezetbe helyezni. A valamikor tavasszal kezdődő akcióban a haditengerészet delfinjei keresnék meg veszélyeztetett fajtársaikat, majd jeleznének trénereiknek, hogy merre találhatók a keresett célpontok.

A haditengerészet palackorrú delfinjeit többek között tengeri aknák felkutatására alkalmazzák, ennek a rendkívül intelligens tengeri emlősnek a legfejlettebb a biológiai szonárja, azaz radarhoz hasonlatos érzékszervével képes remekül tájékozódni és vízalatti tárgyakat, élőlényeket felismerni, megtalálni. Jelenleg körülbelül 75 delfin szolgál a haditengerészet soraiban.

A tengerbiológusok azt remélik, hogy a haditengerészeti segítséggel befogott példányokat a Mexikói-öböl egy biztonságos részén, elkülönített területen sikerrel tudják majd szaporítani. Ha nem járnak sikerrel, a már betiltott, de mégis sok halász által alkalmazott kopoltyúhálós halászatnak köszönhetően 2022-re teljesen eltűnhet a kaliforniai disznódelfin.

Van azonban ellenzője is az új ötletnek: Omar Vidal, a World Wildlife Fund (WWF) mexikói igazgatója szerint ha védett helyre viszik az öbölbéli természetes élőhelyéről a delfinek egy részét, akkor ezzel a megmaradó példányokat sodorják veszélybe, mivel az illegális halászatot űzők úgy érezhetik, hogy szabad jelzést kapnak tevékenységük folytatására. Ráadásul arra sincs garancia, hogy túlélik a befogást a nőstények, és hogy egyáltalán sikerül fogságban szaporítani a fajt.

A befogást támogató szakértők szerint viszont egyrészt szigorúan be kell tartani az illegális halászatra vonatkozó tiltó szabályokat, másrészt fokozott óvatossággal kell eljárni a befogás során: ha úgy látják túl nagy stresszt okoznak az állatoknak, akkor el fogják engedni őket, és amennyiben csak egy is elpusztul közülük, akkor újraértékelik az egész tervet.