Megsüti bolygóit a TRAPPIST-1

Február végén elég nagy tudományos szenzáció volt, hogy hét olyan bolygót találtak egy relatíve hozzánk közeli csillag körül, amik a Földhöz hasonló méretűek, közülük három pedig a csillag körüli úgynevezett lakható zónában kering, azaz elképzelhető, hogy a földihez hasonlatos élethez szükséges folyékony víz megtalálható rajtuk. Az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetében működő Nap és csillagaktivitás kutatócsoport tagjai, Vida Krisztián, Kővári Zsolt, Pál András, Oláh Katalin és Kriskovics Levente által jegyzett cikk most lelombozza a kedélyeket: a magyar kutatók szerint ugyanis nem igazán alkalmas a frissen felfedezett bolygórendszer arra, hogy az élet feltételei stabilan fennmaradhassanak. Kővári Zsolt, a csoport vezetője összefoglalta az Index érdeklődésére, hogy miről árulkodnak a frissen elemzett adatok.

“A Kepler űrtávcső, amit kifejezetten exobolygóvadászatra építettek, egy ideje a TRAPPIST-1 megfigyelését is végzi az úgynevezett K2 misszió részként. Pár hete jöttek le a legújabb nyilvános adatok, amelyek elemzésével arra jutottunk, hogy a TRAPPIST-1 rengeteg úgynevezett flert bocsát ki magából. A nyolcvan napos megfigyelési időszakban körülbelül negyvenszer jelentkezett felfényesedés, ami arra utal, hogy nagyon erős a csillag mágneses aktivitása, ami sorozatos, napkitörésekhez hasonlatos, nagy energiájú jelenségekhez vezet” – magyarázta Kővári Zsolt.

“A jól mérhető fényesedések mértékéből és idejéből kiszámoltuk a flerek energiáit, amelyeket összevetettünk a napflerekkel. Azt találtuk, hogy az elmúlt igen rövid időszakban a TRAPPIST-1 legalább négy olyan nagy energiájú flert bocsátott ki, amilyen a mi Napunk esetében is rekorderősségű számít.”

Hogy mi következik mindebből a TRAPPIST-1 bolygóira nézve? Gyakorlatilag az, hogy

csakúgy mint a Napunkhoz legközelebb keringő Merkúr, aminek ha volt is valaha valamennyi légköre, azt rég elfújta a napszél.

“Mivel egy kisebb bolygórendszerről van szó, amiben kisebbek a távolságok, a csillagjukból származó flerek mágneses felhők formájában könnyen elérik a bolygók felszínét, ami elég sok negatív hatással jár. A Földről szólva az 1859-es heves geomágneses vihart érdemes itt felemlíteni, amelyben a napvihar tönkretette a távíróhálózatot, és akkora sarki fényt generált, hogy az még az egyenlítő közelében is látszott, és ami ha manapság történne, akkor pár óra alatt össze is omlana a globális technikai civilizáció megannyi vívmánya. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a TRAPPIST-1 rendszerében egyszerűen túl sűrűn és túl kis területre koncentrálódva követik egymást az ilyen nagy energiájú mágneses viharok, amik a földinél jóval nagyobb eséllyel érik el a bolygókat. Ha van légkörük ezeknek a bolygóknak - amit egyelőre nem is tudunk bizonyosan -, azok állapotát folyamatosan megzavarja az ilyen kisüléssorozat. A nagy energiájú töltött részecskéket pedig az élő anyag nem szereti” – mondta az Indexnek Kővári Zsolt.

Némi esélyt az életre az jelenthetne, ha a Földhöz hasonlóan a TRAPPIST-1 bolygóinak is lenne saját mágneses tere, ami valamelyest védelmet nyújt a pusztító mágneses viharok ellen. (A Földön e védőmechanizmus eredményeként csodálhatjuk a sarki fény jelenségét.) Kérdés, hogy ilyen intenzív, kíméletlen mágneses ostrom ellen tud-e megfelelő védelmet biztosítani mondjuk egy földihez hasonló mágneses tér.

A TRAPPIST-1 flerjeiről szóló cikket kb két hete küldték be a magyar csillagászok az Astrophysical Journalba, a bírálat hozzávetőleg egy hónapot vesz igénybe, de a felfokozott érdeklődést jól mutatja, hogy az Arxiv preprint szerverére feltöltött cikk híre másfél hét alatt körbejárta a világot, és már ötvennél is több jelentős tudományos portál idézte.