Etelka, Aletta
3 °C
4 °C

Budapest is búcsúzott a Cassinitől

MG 9937
2017.09.15. 16:52

Pénteken, magyar idő szerint nem sokkal kettő előtt vette a Föld a Cassini űrszonda utolsó jeleit. Ezzel véget ért a Szaturnusz és holdjainak megfigyelésére húsz évvel ezelőtt indult epikus európai-amerikai küldetés. Az amerikai űrkutatási hivatal élőben közvetített a NASA kaliforniai központjából, a Jet Propulsion Laboratory irányítóközpontjából.

Talán nem mindenki tudja, de a Cassinin két olyan műszer volt, amelyek tervezésében és megépítésében a Wigner Fizikai Kutatóközpont és elődjeinek mérnökei és tudósai részt vettek. Az élő közvetítést az Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpontja is átvette, és a projektben résztvevő kutatók és munkatársaik közösen nézték a Nagy Finálét a KFKI csillebérci kampuszán.

Rendkívüli dolog volt számunkra

Pár perccel kettő előtt hangzott el az “Elvesztettük a jelet” tőmondat a JPL küldetésirányító termében, ami akármennyire is csodálatos küldetés végére tett pontot, mégis torokszorító pillanatnak bizonyult, még itt Budapesten is.

A búcsúszó után Szalai Sándor, aki a kilencvenes években az űrtechnikai osztály vezetője volt (jelenleg a KFKI emeritus professzora), felelevenítette az Indexnek, hogy miképp kerültek a magyar tudósok, körülbelül húszan, a Cassini küldetésbe. “1990-ben jött a felkérés a NASA-tól. Két dolog tette ezt lehetővé: a rendszerváltés, a nyugati nyitás, és hogy a korábban a Vega küldetéshez már Budapesten fejlesztették a tévékamerák követőrendszereit. 1991-ben már hozzá is férhettünk a Cassini adataihoz, rendkívüli dolog volt számunkra, hogy a NASA bevett minket a Cassini misszió tudományos műszereinek létrehozásába.”

“Két műszer építésében vettünk részt: a magnetométer és a plazmaanalizátor spektrométer, a CAPS földi ellenőrző berendezésének kifejlesztésén dolgoztunk. Ezzel a számítógépes rendszerrel tesztelték és ellenőrizték a fedélzeti műszerek helyes működését. Mindehhez a Cassinit kellett szoftveresen szimulálni, hogy a telemetriai adatok vétele megfelelő-e, és ehhez nemcsak hardvert, de szoftvert is fejlesztettünk” – magyarázta Szalai Sándor.

“Itt Budapesten készültek tehát a korszak IBM XT és AT számítógépeihez a kommunikációs alkatrészek, amiket ott azon az asztalon is lát. Ez volt a mi hozzájárulásunk, amiért cserébe lehetővé tették, hogy a magyar kutatók értékes adatokat kaphassanak a küldetés során” - mondta Szalai Sándor a küldetésről, amihez fogható presztizsű tudományos munkában nemigen vettek részt magyarok (az Európai Űrügynökség Rosetta missziója említhető még egy lapon).

Szalai Sándor egyébként társaival a helyszínről nézhette a Cassini startját a floridai űrközpontból, illetve mellőle, az Atlanti-óceán partjáról, az egyik floridai strandról, mert a magyarok nem kaptak belépőt a központban lévő megfigyelőhelyek egyikébe sem. “Ennek ellenére felemelő pillanat volt” – mosolygott a professzor. Szalai Sándor szerint rengeteg fontos tudományos eredményt lehet a Cassini neve alatt elkönyvelni, de ha egyet kellene kiemelni, akkor az az, hogy két holdján, a Titánon és az Enceladuson talált az űrszonda olyan feltételeket, amik a Földön kívüli élet kialakulásához hozzájárulhatnak. “Az Enceladuson talált víz nagyon fontos, és részünkról az is, hogy a CAPS műszer a Titán légkörében talált olyan ionokat, amik szerves molakulaláncok kialakítói lehetnek. De természetesen csodálatosak a Cassini által gyűjtött ismereteink a Szaturnusz gyűrűrendszeréről, a felfedezett holdakról is.”

Ereje teljében volt

Erdős Géza, aki a kilencvenes években tudományos munkatárs volt a kutatóintézetben, a magnetométer kifejlesztésében volt társkutató. “Persze érzek egy kis szomorúságot, mert befejeződött valami, amin sokat dolgoztunk. De a sportolóknak se akkor kell abbahagyni a pályafutásokat, amikor már a legrozogább állapotban vannak. A Cassini is ereje teljében volt, egy tökéletesen működő hárommilliárd dolláros műszert küldtek be most be a Szaturnusz légkörébe, és ez jól is van így. Minden bizonnyal értékes adatokat kaptak a bolygó légköréről, ehhez pedig az kellett, hogy minden műszer jól működjön” – magyarázta az Indexnek a kutató, hogy részben mi indokolta a Cassini-küldetés drámainak tűnő befejezését. (A fő ok egyébként az, hogy a szonda kifogyott az üzemanyagból, és a NASA mérnökei nem szerették volna, hogy az amúgy jó állapotban lévő, de irányíthatatlan űreszköz esetleg a Szaturnusz rendszerében uralkodó kiszámíthatatlan gravitációs viszonyok miatt valamelyik holdnak, leginkább a Titánnak vagy az Enceladusnak csapódjon. Ezzel ugyanis rossz hatással lehetett volna az azokon esetleg kialakult életre, amit később mindenképp szeretnének tanulmányozni.)

Hogy milyen érzés volt belecsöppenni egy ekkora bolygóközi küldetésbe? “Mivel mindez közvetlenül a rendszerváltás utáni időszakra esett, az akkori eufória része volt, hogy mi, kelet-európai kutatók is dolgozhattunk egy nyugati űrkutatási misszión” - elevenítette fel Erdős Géza. “Ma pedig lezárult egy hosszú időszak. Az adatokon még persze lehet dolgozni” – tette hozzá Erdős Géza. “Nagy siker ez, amire mindig lehet hivatkozni” – értékelte a Cassini küldetés magyar vonatkozását Nagy János Zoltán. “Több mint húsz évig megbízhatóan működtek azok a hardvereszközök, amiknek kifejlesztésében részt vettünk. Ez a magyar mérnöktársadalomnak, a magyar űriparnak is jó ajánlólevél” – tette hozzá a KFKI űrtechnikai csoportjának vezetője, aki fejlesztőmérnük volt és annak a kártyának a fejlesztője volt, amivel az egyik Cassinire került műszer szenzorának hőstabilitását vizsgálták.

Magyar nevek a Szaturnusz légkörébe írva

“Egyfajta megnyugvás volt a mai nap” – mondta Vizi Pál Gábor fejlesztőmérnök, aki annak idején hardverfejlesztőként dolgozott a küldetés magyar szegmensében. “Olyan értelemben, hogy akik a hardverben szerepeltek, azok jól szerepeltek, és most már el lehet engedni ezt a küldetést. Eddig ugyanis megtartottuk a hozzá kapcsolódó összes hardvert, beleértve a kilencvenes években használt számítógépeket és alkatrészeiket. Amíg a küldetés tartott, addig bármikor szükség lehett volna rájuk, egy előre nem látott probléma felmerülése esetén” – magyarázta a mérnök.

“Én ennek a számítógépes kártya tervezésén, építésén dolgoztam” – mutatta a jókora alkatrészt, a fedélzeti interfészt szimuláló kártyát Vizi Pál Gábor. “A majdani célhelyszínt, a Szaturnusz űrbéli környezetét kellett szimulálni a földi berendezésnek. Ennek fizikai paramétereit a fizikusok adták, a mérnökök pedig az ezt mérni képes berendezéseket készítették el. Több iteréción keresztül készült el a végleges műszer, ez itt egy olyan fejlesztői példány, ami a űrbéli körülmények közti kommunikációhoz készült, ennek a nyáknak a terveit készítettem én. Érdemes megemlíteni, hogy korábban papíron ceruzával, tussal készültek ezeknek a tervei, ez viszont az első számítógéppel, CAD-es tervezővel tervezett példány volt, világviszonylatban is az elsők között.”

“Különös élmény a mai abból a szempontból is, hogy a Cassinivel elégett az a DVD-ROM, ami tárolta a projektben résztvevő magyar kutatók neveit is” – mondta Vizi Pál Gábor. “A teljesség igénye nélkül említeném az enyémen kívül Szegő Károly nemzetközi kapcsolattartó, akkori RMKI főigazgató, Szalai Sándor, Erdős Géza, Varga András űrfizikai osztályvezető, Nagy László szoftverfejlesztő neveit. A DVD ikerpárja egyébként jelenleg a Titánon ül, ahová az ESA landolóegységével, a Huygensszel ereszkedett 2005-ben.”

A Wigner kutatóközpont elóadóterme fél négy körül kiürült, a vetítővásznon pedig megjelent a Cassini által küldött utolsó fotó:

A Cassini által küldött utolsó kép, ami még csütörtökön készült. Pénteken már nem készültek képek, az űrszonda azonban az utolsó pillanatig küldte a többi műszere által rögzített adatokat a Szaturnusz légköréről.
A Cassini által küldött utolsó kép, ami még csütörtökön készült. Pénteken már nem készültek képek, az űrszonda azonban az utolsó pillanatig küldte a többi műszere által rögzített adatokat a Szaturnusz légköréről.
Fotó: Cassini / NASA JPL