Rájöttek, hogy kit plagizált Shakespeare

Dennis McCarthy és a LaFayette College professzora, June Schlueter a hallgatói dolgozatok ellenőrzésére is használt WCopyfind plágiumszoftverrel összevetették Shakespeare darabjait George North A Brief Discourse of Rebellion (Röpke eszmefuttatás a lázadásról) című művével, ami egy király elleni lázadásról szól.

A kutatók Shakespeare több mint 20 monológjában találtak egyezést az esszé szövegével. Köztük van Gloucester nyitó monológja a III. Richárdból; Macbeth hasonlata, ami kutyafajokhoz hasonlítja a férfiak csoportját; a Bolond Merlin jóslata a Lear királyból; és a lázadó Jack Cade Alexander Idennel vívott küzdelmének körülményei a VI. Henrikből.

Még egy Shakespeare-kutató sem tanulmányozta ezt a kevesek által ismert kéziratot. Elemzésünk szerint a Discourse egyike azoknak a forrásszövegeknek, amelyek a legnagyobb hatással voltak Shakespeare-re.

– mondta McCarthy.

George North eredeti műve pénteken jelenik meg a Boydell and Brewer és a British Library kiadásában. McCarthy először egy 1927-es ritkakönyv-katalógusban olvasott a Discourse-ról, amiben eredeti és ismeretlen munkaként számoltak be a műről. A kutató Schlueterrel kutatott a dokumentum után; végül a British Libraryben találták meg.

Az írás arról szól, hogy miért nem szabad egy király ellen lázadni. North eszmefuttatásával kiáll az I. Erzsébethez hű arisztokrácia mellett. [...] Shakespeare felhasználta ezt a saját darabjaihoz, főleg azokhoz, amik a lázadással foglalkoznak. Egy csomó talányra kaphatunk választ, amin eddig a tudósok vitatkoztak.

– mondta McCarthy.

A felfedezés megosztotta a szakértőket. A Guardian által idézett David Bevington, a Chicagói Egyetem professzora azt mondta, hogy nem mindennap bukkannak fel új Shakespeare-források, de a most előkerült darab valóban jelentős, mindeddig nem kutatott munka, a visszakövetett idézetek száma pedig tekintélyes.

Brian Vickers brit Shakespeare-kutató – aki maga is plágiumszoftverrel fedezte fel, hogy a III. Edwardon Shakespeare valószínűleg Thomas Kyddel együtt dolgozott – kevésbé volt lelkes. Úgy látja, hogy McCarthy az elmélet igazolására apró részleteket emelt ki, amiket más tényezőkkel is lehet magyarázni. A London College professzora, John Mullan is óvatosságra intett.

Talán Shakespeare valóban olvasta a könyvet. De már nyolc kötet foglalja össze Shakespeare forrásait. Jó figyelmeztetés ezzel kapcsolatban, ha az ember a IV. Henrik első felvonását vizsgálja, amelyben kilenc hosszú passzus szerepel különböző művekből. Ezeket forrásnak, lehetséges forrásnak, valószínű forrásnak, esetleg történelmi analógiának vagy analógiának is minősítették. Sok különböző fokozat létezik.

- mondta Mullan.

(MTI, The Guardian)

(Borítókép:  Hulton Archive / Getty Images Hungary)