Az utolsókat rúgja a Kepler

Csaknem egy évtized után végéhez közeledik a Kepler-űrtávcső küldetése. A NASA bejelentése szerint az exobolygó-kutatást és a csillagászatot forradalmasító eszköznek már csak hónapjai lehetnek hátra.

A Keplert – többszöri halasztás után – 2009. március 7-én állították pályára. Az eredeti és elsődleges feladata a fedési módszerekkel végzett exobolygó-kutatás volt. Mivel nem Föld körüli, hanem távoli Föld-követő (Nap körüli) pályára tervezték, nem volt kitéve a Föld zavaró hatásainak. Emiatt viszont elérhetetlenül messze van. A Hubble-űrtávcsővel ellentétben, amit ötször is felkerestek szervizküldetések során, a Keplert nem lehet feltankolni.

A Kepler működésével több probléma is adódott. Négy évvel az indítása után már a második stabilizáló lendkereke hibásodott meg, pedig a tervszerű működéshez legalább háromra lett volna szüksége. A hiba miatt 2013 májusában idő előtt felfüggesztették a működését. 2014 júniusától, a K2 misszióban ismét elkezdtek méréseket végezni vele, amiket azóta is folytatnak.

A kieső lendkerekek stabilizáló hatását a Nap sugárnyomásából származó forgatónyomaték minél egyenletesebb térbeli elosztásával pótolták.  A távcső ekliptika felé irányított pozíciója egy instabil egyensúlyi helyzetet jelent, amit a szonda hajtóműveinek rövid bekapcsolásával lehet korrigálni.

A mérési kampányokban a Kepler nagyjából három hónapon át figyelhet meg egy-egy égterületet, mielőtt el kéne fordítani. A NASA eredetileg 10 ilyen kampányt tervezett, de a távcső már a 17. menetnél tart, és addig folytatja, amíg a tartalékai ezt lehetővé teszik. De nemcsak ez fogyasztja az üzemanyagot, hanem az is, hogy a távcső visszaküldje a Földre az üzeneteket.

Üzemanyagszint-jelző nélkül figyeljük meg az űreszköz figyelmeztető jeleit, így az üzemanyagtartály nyomásának hirtelen esését, vagy változásokat a fúvókák tolóerejének teljesítményében. Így pusztán becsléseink vannak, nem pontos ismereteink. Olyan ez, mint amikor megpróbáljuk eldönteni, mikor álljunk meg tankolni az autónkkal. Megálljunk most, vagy még elérünk a következő benzinkútig? Esetünkben azonban nincs következő kút, vagyis addig kell befejezzük a méréseket, amíg még kényelmesen van elég kapacitásunk az adatok Földre való visszajuttatására.

– nyilatkozta Charlie Sobeck, a Kepler misszió egyik vezető mérnöke.

Sok űrmissziónál az utolsó manőverekhez is kötelező üzemanyagot tartalékolni. Egy Föld körül keringő műholdnál gondoskodni kell róla, hogy ne ütközzön más űreszközökkel, vagy ne csapódjon be lakott területre. A NASA is inkább a Szaturnuszba vezette a Cassini űrszondát, nehogy a kontrollálatlan keringésével azt kockáztassa, hogy a a bolygó egyik, potenciálisan életet hordozó holdjába csapódjon. A Kepler esetében nincs ilyen kockázat, így az utolsó erőtartalékait is a mérésre és az adattovábbításra fordíthatják.

(Csillagászat.hu)

Nyitókép: így nézhet ki a Kepler az űrben (NASA)