Az MIT és a Kaliforniai Egyetem kutatói olyan berendezést fejlesztettek, ami még a legszárazabb sivatagi levegőből is kivonja a minimális páratartalmat, és ivóvízzé alakítja azt. A készüléket tavaly mutatták be a Science-ben, de a tervezők most az arizonai Tempe-ben is kipróbálták a találmányt.
A levegőből kivonható víz nem vadonatúj fejlesztés, de az eljárásnak komoly korlátai vannak. Általában 50 százalék fölötti páratartalom kell az igazán hatékony működéshez, de az átalakítás sokszor még így is rengeteg energiát emészt föl. Az MIT és a Berkeley kutatóinak berendezése viszont passzív rendszer, nincs szükség külső energiaforrásra, és már tízszázalékos páratartalomból is kivonhatja a vizet.
A készülék fő eleme egy úgynevezett fém-organikus szerkezet, az MOF (metal-organic framework). Ez porózus anyagokból készült molekulákat köt össze, amiknek igen nagy lehet a felületük. Attól függően, hogy miből készül a MOF, a felület lehet kimondottan hidrofil, ami azt jelenti, hogy magához vonzza a vizet. A MOF-ot ebben az esetben úgy alakították ki, hogy vonja ki a levegőből a vizet és tárolja a pórusaiban – ez a folyamat főleg éjszaka zajlik. Reggel a napfény hatására a víz kiszabadul a pórusokból és a vízgyűjtőbe ömlik, ahonnan később kiemelhető.
A készülékkel végzett tesztek azt mutatják, hogy még külső energiaellátás nélkül, a száraz arizonai levegőből is ki tudja vonni a folyadékrészecskéket. Amikor 2017 májusában tesztelték a rendszert, minden kilogrammnyi MOF negyed liternyi vízhozamot biztosított. A MOF semennyire nem befolyásolta az ivóvíz minőségét. A tervezők most azon dolgoznak, hogy tovább növeljék a berendezés vízhozamát: szeretnék elérni, hogy egy egység naponta több liter vizet gyárthasson.