Kamu volt a híres stanfordi börtönkísérlet

A stanfordi börtönkísérlet minden idők egyik leghíresebb és egyben leghírhedtebb pszichológiai kísérlete, a mai napig a legékesebb bizonyítéka annak, hogy egy adott szituáció egyéni értékrendtől függetlenül bárkinek a viselkedését képes megváltoztatni, és bizonyos körülmények között mindenkiből ki lehet hozni a szadista állatot, a hatalmi alá-fölérendeltség mindenki lelkét megmérgezi.

A lényeget bizonyára mindenki ismeri. 1971-ben a Stanford Egyetem kutatói a sztárpszichológus Philip Zimbardo vezetésével egyhetes kísérletet indítottak, amelyben a résztvevőknek börtönőrök és rabok szerepét kellett eljátszaniuk, a kísérletet azonban a tervezettnél előbb félbe kellett szakítani, mert elszabadult a pokol: a börtönőrök túlságosan beleélték magukat a szerepükbe, kegyetlenül és megalázóan bántak a rabokkal, akik meg ettől teljesen kiakadtak, és az egész helyzet villámgyorsan közveszélyessé vált.

Zimbardo akkoriban azt állította, a börtönőrök szerepét játszó résztvevők semmilyen utasítást nem kaptak, bizonyos keretek között teljes szabadsággal dönthették el, hogyan viselkednek, milyen módszereket tartana szükségesnek a rend fenntartásához. Csakhogy most egy újságíró, Ben Blum egy Mediumon közzétett hosszú cikkben meggyőző bizonyítékokat sorakoztat fel arra, hogy valójában az őrök nem is önállóan cselekedtek, hanem utasításokat követtek.

A most előásott hangfelvételeken és a résztvevőkkel készült interjúkon alapuló cikk szerint az őröket a kísérlet irányítói arra utasították, hogy kemények legyenek a rabokkal, és esetenként nem is pszichológiai kísérletnek, hanem puszta improvizációs gyakorlatnak fogták fel a történteket – írja a tényfeltárásról beszámoló Vox. 

Az egyik felvételen David Jaffe, Zimbardo egyik tanítványa, aki a börtönigazgató szerepét játszotta, arról beszél az egyik őrnek, hogy keményebbnek kell lennie, különben a kísérlet nem fog működni:

Mert az őröknek tudniuk kell, hogy minden őr úgynevezett "kemény őr" lesz. [...] Ez nagyon fontos a kísérlet működése szempontjából, mert az, hogy ez a dolog úgy fog-e kinézni, mint egy börtön, vagy nem, ami a dolog célja, az nagyban függ az őrök viselkedésétől.

Az ehhez hasonló részletek komolyan megkérdőjelezik a kísérlet eredményeinek komolyan vehetőségét. Az, hogy az őrök viselkedése irányított volt, hitelteleníti a konklúziót, hogy pusztán a hatalmi pozíciótól váltak volna kegyetlen zsarnokká.  Az egész inkább tűnik így drámaszakkörnek, mint pszichológiai kísérletnek.

A leleplezés után érthető módon a szakma is kiakadt a kísérlet elvégzőire. Jay Van Bavel, A New York-i Egyetem szociálpszichológusa például Twitteren ment neki Zimbardónak:

A lényeg, hogy a komformitás nem természetes, vak vagy elkerülhetetlen. Zimbardo nemcsak mélyen tévedett ebben – hanem a nyilvános kommentárjai emberek millióit vezették félre, hogy elfogadják ezt a hamis narratívát a stanfordi börtönkísérletről.

Ráadásul nem ez az első emblematikus szociálpszichológiai kísérlet, amellyel kapcsolatban komoly kételyek merültek fel mostanában. Áprilisban írtunk arról, hogy a hatalommal szembeni engedelmességet, illetve a parancsszóra szadistává válást demonstráló Milgram-kísérlet eredményei is megkérdőjeleződtek.

Borítókép: a stanfordi börtönkísérlet résztvevői.