Talán nem jártunk a Holdon, de egy golflabdát biztosan otthagytunk

Ötven év után megtalálták végre azt a golflabdát a Holdon, amit Alan Shepard amerikai űrhajós röpített váratlanul a szürke poros messzeségbe 1971. február 6-án. Ő volt az első amerikai, aki az űrben járt 1961 májusában, és az ötödik ember a világon, aki a Holdra lépett.

Zsebében, személyes tárgyai között vitt magával két labdát és egy golfütőfejet, felerősítette ez utóbbit egy univerzális nyélre,

Az egyik labda csak elgurult egy közeli kráterbe, űrhajóstársa pedig elugrándozott érte. A másik azonban felrepült, és eltűnt a sötét távolban. Majd Shepard fogta a felszerelését, és felszállt a Földre induló holdkompra. Mivel a Hold gravitációja csak hatoda a Földének, a golfrajongó asztronautának minden oka megvolt, hogy később büszkén emlegesse, a labdája csak repült, repült messze mérföldekre. Olyan távolra, hogy azóta sem találják.

Az ütést figyelve szakértők 200 méteresre becsülték a röppálya hosszát, ami tekintélyes távolság. Főleg ormótlan szkafanderben, egykezes lengőütéssel.

A NASA digitális képalkotó szakemberei viszont most nem szolgáltak jó hírrel: rábukkantak a golflabdára, mindössze 40 méterre az ütés helyétől. Alan Shepard performansza azonban így is meglepett mindenkit. Még a NASA akkori igazgatóját is. Ahogy Shepard később elmesélte, megkérdezte tőle, üthet-e párat visszaindulás előtt. „Semmi esetre sem”, volt a szigorú válasz. Az űrhajós azonban annyira elemében volt, hogy mégis lőtt kettőt, igaz, biztosította a vezetést, hogy szigorúan a küldetés végén játszik csak egy keveset. Az ütő azóta a New Jersey-i USGA Múzeumba került a relikviák közé.

Kérdés persze: hogy lazulhattak el ennyire a holdra szálló amerikai űrhajósok?

Hát úgy, hogy szinte már hazajártak a Holdra. Kevésbé közismert, hogy 1969. július 20-a és 1972 decembere között hat holdmisszió szállt le a bolygóra. Összesen 18 űrhajóssal, akik közül tizenketten sétáltak is a felszínen. Amíg az elsőt az egész világ lélegzet-visszafojtva, feszülten élő adásban nézte, és hallgatta Neil Armstrong improvizált mondatát: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”, addig a harmadik küldetésen Alan Shepard már hatalmas golfütésről beszélt.

Az érdeklődés is lanyhult, kis túlzással csak apró hír volt, hogy megint emberek jártak a Holdon.

Ez volt az egyik oka, hogy ötven éve nem küldtek oda embert. És még az, hogy

• rendkívül drága volt, az amerikai adófizetőknek pedig egyre nehezebb volt magyarázni, miért fontos ennyiszer megismételni.
• Megváltoztak a tudományos célok is. Előtérbe került a Föld körüli űrállomások és a többször használható űrrepülőgépek fejlesztése.

Persze egy vérbeli összeesküvés-hívő csak fölényesen mosolyog azon, hogy most épp egy golflabdát találtak a Holdon. Hiszen az egyik legrégibb és legmasszívabb konteó éppen arról szól, hogy az egész holdra szállás meg sem történt, csak egy jól kifundált hollywoodi filmes produkciót láthattunk. A film rendezője pedig jó eséllyel Stanley Kubrick, a 2001 Űrodüsszeia című sikerfilm alkotója lehet. Számtalan gyanús elemet fedeztek fel, a „miért áll szögegyenesen a zászlótól miért nem láthatók csillagok a képeken”-ig.

Pedig a golflabda csak egy a sok közül. Van a Holdon még 12 pár űrbakancs, egy meg nem értett művész kisplasztikája, családi fotó, Andy Warhol pajzán minigrafikája vagy éppen 96 zacskó vizelet és ürülék és poros holdautó. Ennyire elszállt kelléktárat és fantáziát pedig elég nehéz egy hollywoodi stúdiónak tulajdonítani.

(Borítókép: Alan Shepard a Holdon 1971-ben. Fotó: Time Life Pictures / NASA / The LIFE Picture Collection / Getty Images)