Rudolf
1 °C
13 °C

Ezek a nyilvános vécézés dilemmái

2021.03.31. 15:18

Bizonyára a legtöbb ember járt már nyilvános mosdóhelyiségben, ahol kézszárítóhoz és/vagy papírtörlőkhöz lehet – jobb esetben – nyúlni kézmosás után. De vajon melyiket biztonságosabb használni, és melyik a környezetbarátabb lehetőség? Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennie az üzemeltetőknek? Kérdések, amelyek a járványhelyzetben csak még aktuálisabbá váltak.

Tudjuk, hogy a kézszárító gépek a levegőben keringethetik a baktériumokat, miért használják mégis mindenhol? – teszi fel a kérdést a brit The Conversation portálon megjelent közös cikkében az ausztrál Bond Egyetem adjunktusa és az intézmény egyik PhD-hallgatója.

A cikkben azt írják, hogy

a legtöbb felnőtt napi 8-10 alkalommal látogat a mosdóba.

A kézszárítás pedig nélkülözhetetlen része a kézmosásnak, a nedves kezek ugyanis tovább terjeszthetik a mikrobákat, azaz a nedvesség megkönnyíti azok átjutását a bőrről más felületekre – hívják fel a figyelmet.

Az elektromos kézszárítók vagy a papír kéztörlők használata jelentősen csökkenti a kezünkön maradt baktériumok mennyiségét, különösen azzal összehasonlítva, ha csak lerázzuk a kezünket kézmosás után.

A brit portálon megjelent cikkben azt is kifejtik, hogy

a meleg levegős kézszárítók elpárologtatják a nedvességet a kezünkről, az airblade (kézbedugós) kézszárítók pedig erővel lefújják a vízcseppeket.

Önmagukban a kézszárítók nem „hoznak létre” mikrobákat, és általában csak minimális mennyiségű baktérium van a fúvókáikban, ráadásul gyakran antibakteriális filterekkel is el lehet látni őket.

A Bond Egyetem adjunktusa és PhD-hallgatója arra figyelmeztet, noha a kézszárítók magukban nem szükségszerűen piszkosak, a levegő megmozgatása segítheti a baktériumok keringését a levegőben. Ezért fontos, hogy megakadályozzuk azok levegőbe kerülését – teszik hozzá.

Példaként említik, hogy

ha fel van hajtva a WC-ülőke fedele, és lehajtjuk, az akár hat négyzetméternyi területen is szétszórhatja a mikrobákat.

A papírtörlők felszívják a vizet és magukkal viszik a szennyező anyagokat a szemetesbe. Hátrányuk azonban, hogy eldugíthatják a WC-t, ha az emberek beledobják.

Ráadásul a papírtörlőket folyamatosan be kell szerezni, aztán ki kell dobni – ez mind növeli a költségeket. A legrosszabb esetben pedig kifogyhatnak, és ilyenkor az emberek kézszárítás nélkül távoznak.

A cikk szerzői a környezeti hatásokra is rámutatnak:

a meleg levegős kézszárítók 70 százalékkal több szén-dioxidot bocsátanak ki, mint az újabb, gyorsabb airblade kézszárítók.

Környezeti szempontból, a meleg levegős szárítók és a papírtörlők hasonlóan „teljesítenek”. Azzal sem lehetnek sokan tisztában, hogy nem segít, ha újrahasznosított papírt használunk, mivel tovább már nem hasznosíthatóak újra a kémiai anyagok miatt, amikkel növelték a nedvességfelszívó képességüket.

Az Egyesült Államokban évente hatmillió tonna papírtörlő kerül a szeméttelepekre – olvasható a The Conversation portálon publikált cikkben. Egyes kutatásokra hivatkozva azt is írják: a papírtörlők higiénikusabb módját jelentik a kézszárításnak, míg az „agresszív” airblade kézszárítók a legnagyobb eséllyel terítik szét a baktériumokat a levegőben. Ugyanakkor azt is hozzáteszik: nincs egyértelmű győztes a kézszárítási módok versenyében, nincs elég tanulmány a témában.

Mit tehetünk mégis azért, hogy megakadályozzuk a baktériumok levegőbe jutását? A Bond Egyetem adjunktusának és PhD-hallgatójának a válasza egyszerű:

Csukjuk le a WC fedelét, mielőtt lehúzzuk. Viseljünk maszkot, különösen, ha köhögünk vagy tüneteink vannak. Ha köhögünk, tegyünk zsebkendőt a szánk elé, és azonnal dobjuk ki. Mossunk rendszeresen kezet, és szárítsuk is meg.

Nem is annyira bonyolult. Ahogy a cikk végkövetkeztetése sem: bármelyik lehetőség érhető is el a mosdóban – a papír vagy a gépi –, mindkettő jobb, mint ha egyáltalán nem szárítanánk meg a kezünket.