Nem csip-csup ügy a Balatonba vizelés

További Tudomány cikkek

Ki gondolta volna, hogy a fürdőzők évente több mint egy tonna foszfort pisilnek lopva a Balatonba, és ezzel elősegítik az algavirágzást? És azt, hogy ennek oka, hogy a strandokon többnyire fizetni kell a WC használatért?

A meglepő összefüggésre a Balatoni Szövetség elnöke, Balatonfenyves független polgármestere hívta fel a figyelmet.

Mindez azért is érdekes, mert a Balaton vizét kitűnő minőségűnek tartják. Somogyi Boglárka, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatásvezetője az Indexnek elmondta, nem mutat határérték feletti algamennyiséget a legutóbbi mintavétel, ettől függetlenül egy hosszabb kánikulában bármikor elszaporodhatnak a toxikonokat termelő kékalgák.

Legutóbb két éve, 2019-ben lepték el tömegesen a tavat Keszthely és Szigliget környékén. A kutatók csak vakarták a fejüket, hiszen hosszú ideje nem történt ilyesmi. Az okok között felmerült a felkavarodó iszap, egy új algafaj, a fecskemoszat, és sokak csodálkozására a balatoni pecások is.

Negyvenezren vannak ők, összesen másfél millió napot töltenek engedéllyel a parton, a jó fogás reményében pedig kétezer tonna horgászcsalit dobálnak a vízbe.

Az első átfogó csali-kutatás szerint ezzel nyolc tonna foszfort juttatnak a vízbe, amit imádnak az algák. Óriási mennyiségnek tűnik, de csak a Zala folyóból 25 tonna érkezik a tóba két szezon között. Mindent összevetve pedig 160 tonna, az etetés ezért csak öt százalékban járul hozzá a foszforszennyezéshez.

Cseppben a tenger, vagy fordítva

A pancsolók még ennél is kevesebbel. Mi akkor a gond?

Az ember is vizeléssel szabadul meg a szükségtelen, köztük a káros kémiai anyagoktól. Tudósok kiszámolták, hogy ha a Föld mind a hétmilliárd lakosa egyszerre vizelne a hullámzó óceánokba, felfoghatatlanul sok, 3,5 és utána húsz nulla liternyivel gazdagítanák a vízkészletet. Ekkora mennyiség mégis csak egy apró csepp lenne a tengerben, ráadásul a vizelet percek alatt elkeveredne, kimutathatatlanná válna.

Nem úgy a kisebb vizekben. A kis helyen összezsúfolódó, felszabadultan nyaraló tömegek bizony hatásosan hozzájárulhatnak egy lokális algarobbanáshoz.

Tudjuk persze, hogy nem helyes, de az evolúció úgy hozta, hogy víz jelenléte, csobogása határozott vizelési ingert vált ki bennünk. Szinte génjeinkbe van kódolva. Annyira, hogy még az alaposan szemmel tartott, pisitől bekékülő-elpirosló úszómedencékben sem tartják vissza magukat a látogatók. Szigorú kutatók meglepve tapasztalták, hogy

a vizsgált uszodák mindegyikét kiadósan telepisilték.

Nem is csip-csup mértékben: három hét alatt egy 830 ezer literes medencébe 75 litert, a feleakkorába pedig 30 litert csurgatott titokban az úszósapkás nagyérdemű, ami megdöbbentő, még akkor is, ha nyílt titok, hogy a sportúszók mindegyike rendszeresen használja a medencéket.

Cikkünkre reagálva egyik olvasónk azt javasolja, hogy rendszeresen írjunk arról, milyen könnyen bekerülhet a húgyutakba a szennyezett víz. Akkor talán „a sok tahó abbahagyja ezt a gyerekes szokást." A déli parton csalival teli diszperzites vödörrel 200 méterre becaplató horgászokat pedig szívlapáttal simítaná arcon. "A beetetés után pár órával ugyanis ebben a moslékban dagonyáznak boldogan a strandolók, amit saját vizeletükkel ütnek fel."

Ezek után mennyire hihetünk a szlogennek, hogy a Balaton vize annyira üde, selymes és tiszta, hogy nyugodtan inni is lehet belőle?