A pszichedelikumok valóban csökkentik a halálszorongást?

Az ókori Görögországban minden szeptemberben az Eleusziszi misztériumok néven ismert okkult rituálé zajlott egy Athén környéki szentélyben, ahol állítólag a halál titkai is feltárultak azoknak, akik a kykeon nevű italt fogyasztották. Ez a hagyományosan vízből, árpából és mentából készült főzet nagy valószínűséggel pszichoaktív elemeket is tartalmazott és emésztést elősegítő tulajdonságairól is híres volt. Arisztophanész a Béke című komédiájában azt írja, Hermész annak a hősnek kínálja, aki túl sok száraz gyümölcsöt és diót evett, vagyis székrekedése volt.

Gombák a békésebb halálhoz?

Albert Hofmann, az LSD-t 1938-ban szintetizáló tudós azt állította, a kykeonban használt árpát az anyarozs fertőzte meg, ennek a gombának a pszichoaktív tulajdonságai válthatták ki a résztvevők intenzív élményeit. Hofmannal egyetért Robert Gordon Wasson, az etnomikológia atyja, aki a hatvanas években tüzetesebben kezdte vizsgálni a mexikói varázsgombákat. Mindketten állítják, hogy a pszichedelikus szereknek köszönhetően az élet horizontján túli távlatok is feltárulhatnak az emberek előtt. Ma azt vizsgálják a kutatók, hogy ezek a tudatmódosító szerek kontrollált körülmények között hozzásegíthetnek-e minket a békésebb halálhoz. Noha Wasson neve szorosan összekapcsolódik a hatvanas évek ellenkultúrájával, a harvardi egyetem professzora, Timothy Leary, a Tibeti halottaskönyv egyik szerzője is főszerepet kapott benne. A haldoklás különböző fázisait bemutató buddhista szöveg szerint az LSD és hozzá hasonló drogok elő tudják idézni az ego halálát és későbbi újjászületését. A mai tanulmányok szerint a pszichoaktív szerek terápiás hatása attól függhet, képesek-e csökkenteni vagy akár meg is szüntetni a haláltól való félelmet.

Halálélmény DMT-vel

A szerek és a halál közötti összefüggést vizsgálók között van dr. Christopher Timmermann, az Imperial College London Pszichedelikus Kutatóközpontjának munkatársa. Új keletű tanulmányában a DMT, az erősen pszichedelikus és veszélyes drog hatásairól írt. A halál és a haldoklás témája szerinte nagyon gyakori élmény a DMT hatása alatt, sok kísérleti alanya mondta, hogy a saját halálát éli át a szerrel.

A kábítószer és a halálközeli élmények közös pontja még a testtől való elszakadás érzése, misztikus lényekkel való találkozás és a világos, fehér fény észlelése. A kutatók a résztvevők beszámolói alapján arra jutottak, hogy a teljes ego feloldódása mindkét élményben ott van. Érdekes, hogy a tiszta DMT vegyülete megtalálható az amazóniai ayahuasca főzetben is, amit az indiánok különböző növények keverékéből állítottak elő sámánszertartások alkalmával.

A szellemmolekula felszabadulása

Timmermann szerint az ayahuascára sok bennszülött kultúrában tekintenek úgy, mint a halottak világához vezető szerre. Az köztudott, hogy a pszichoaktív növényeket évezredek óta használják a szellemekkel való kommunikációban. Dr. Rick Strassman a DMT-t „szellemmolekulának” nevezte, mikor a kilencvenes évek közepén megfigyelte a vizsgálat résztvevőire gyakorolt hatását. Az ő magyarázata az volt, hogy a halál pillanatában a szervezetben is megtalálható DMT vegyület szabadul föl az agyban. Erre azonban még nem született hiteles bizonyíték, Strassman több kortársa is megkérdőjelezte a magyarázatot, például dr. Karl Jansen arra a következtetésre jutott, hogy a ketamin – amit érzéstelenítésre, fájdalomcsillapításra, depresszió ellen vagy drogként is használnak – által előidézett élmények jobban hasonlítanak a halálközeli élményekhez, mint a  DMT által kiváltott tapasztalatok. Timmermann szerint agyunk nem bocsát ki pszichedelikus anyagot, mikor meghalunk. Szerinte számos gyógyszer vált ki halálközeli élményt, vagyis a jelenség hátterében többféle mechanizmus állhat.

Ha nagy adag ketamint vagy LSD-t adsz az embereknek, hasonló misztikus élményekben lesz részük, még akkor is, ha teljesen más molekuláris receptorokat aktiválsz az agyban. Úgy tűnik, a releváns mechanizmusok az agy hálózati szintjén helyezkednek el, nem pedig az agyi tevékenység molekuláris aspektusához van közük. Ha megvannak a kezdeti feltételek, ezek az agyi hálózatok konfigurálódnak egy bizonyos módon, amit újra és újra megtesznek, ez a fontos.

– mondja Timmermann. Nehéz pontosan megmondani, hogy mik a kezdeti feltételek, de Timmermann szerint talán egyszerűen arról van szó, hogy ha elég nagy káosz van már az agyban a szer hatására, az agy összeomlik és megpróbálja értelmezni a tapasztalatot, és talán ez a halálközeli élmény. Ez megtörténhet pszichedelikus szer hatására vagy klinikai halál állapotában is.

A modern orvoslásnak még nincs megoldása a halálos betegségben szenvedők tüneteinek enyhítésére, sem fizikailag, sem lelkileg. Több, a közelmúltban megjelent tanulmányban azt olvashatjuk, a pszichedelikus szerek segíthetik a halál feldolgozását, mert enyhítik az érzelmi szorongást. Egy vizsgálatban pszilocibint, vagyis egyfajta pszichoaktív alkaloidot kapott, végső stádiumú rákos betegek 80 százaléka szorongáscsökkenésről számolt be. Ennek oka

Ez a felismerés az ego feloldásának tapasztalatából fakad, ami annak megértéséhez vezet, hogy létezésünk nem korlátozódik fizikai formákra, tudatunk túlmutat a halálon. Ez az út segíthet egy kevésbé traumatikus életvégi élmény megtapasztalásában.

Egyesek azt sugallják, hogy a halál a fő félelmünk, és életünk során minden más rossz ebből a halálfélelemből fakad. A pszichedelikumokkal folytatott munka eredményeként a halált tudatosan az élet részévé tehetjük, a kontrollált pszichedelikus utazás lehetővé tenné, hogy békésebb legyen az átmenet a halálba.

Azt már talán soha nem tudjuk meg, hogy készítették a régi görögök a kykeont, de a pszichedelikus anyagoknak köszönhetően orvosi körülmények között esélyünk lehet a halál folyamatának megkönnyítésére.

(Borítókép: Victoria Jones - PA Images / Getty Images)