Robotkutya tartja rettegésben az ereklyevadászokat Pompejiben

Kevés szürreálisabb élményben lehet része annak, aki haláltusájában megkövesedett emberek és színpompás pajzán freskók alakjai, nimfái és istenei között egyszer csak szembetalálkozik Spottal, a Boston Dynamics biztonsági őrkutyájával. Nem hallucináció ez, a csarnok elontott oszlopai közt nem lebegő rémalak integet, hanem egy érzékelőkkel és kamerákkal felszerelt high-tech négylábú figyel, akinek feje helyén lámpa világít, az orra pedig egy wifiantenna. Spot vékony lábain lankadatlanul pattogva járja az ókori római város utcáit, közben éberen pásztáz. A legkisebb résekbe is belenéz, a legszűkebb járatokba is behatol. Lépcső számára nem akadály, de egy ajtót is kinyit, ha kell.

A Pompeji Régészeti Park ugyanis állományba vett egy robotkutyát, akinek munkaköri leírásában a romváros vérmes védelme, a nehezen megközelíthető helyek szerkezeti hibáinak felderítése és legfőképpen az ereklyevadászok lefülelése szerepel.

amikor kiürül a romváros, és azokra a napokra, amikor turisták elől nappal is zárva van. Ilyenkor a város környékéről induló, kotrógépekkel fúrt illegális alagutak után kutat, amelyeken keresztül szabad a bejárás a műkincsekhez, miközben az alagutak statikailag meg is gyengíthetik a műemlék épületeket. Leginkább olyan helyekre specializálódott, amelyek műemléki szakemberek számára túlságosan veszélyesek, netán túl szűkek.

Pompeji jelentősége felbecsülhetetlen. A Vezúv kitörése és hamuesője pusztította és temette el (és szerencsére konzerválta) időszámításunk után 79-ben. 1746-ig kellett várni, hogy újra felfedezzék. Amit találtak, egyszerre volt sokkoló és lenyűgöző. Kővé dermedt lakói csodálatos épületekben, pazar mozaikok és freskók között feküdtek. Habár több ókori templom, szentély is fennmaradt a római korból, Pompeji azon kevés műemlék együttesek egyike, amely bepillantást enged az emberek hétköznapi életébe. Alaposan meg is hökkenhettek és zavarba kerülhettek a freskókat feltáró katolikus régészek, hogy akkoriban mennyire egyértelmű erotikus és fallikus kultusz tombolt.

Felhőtlen dolce vita 

Virágkorában körülbelül húszezren lakhattak a Nápoly melletti tengerparti városban, amelynek egyik legvirágzóbb üzlete a prostitúció volt. Feljegyzések szerint az üdülni vágyó ókori rómaiak éppen Pompejit és környékét kultiválták a legjobban. A bormérések pincéiben több mint két tucat olyan helyiséget találtak, amelyekben a kéjhölgyek fogadták vendégeiket.

A turisták egyik kedvence vitathatatlanul a Lupanar, a kiásott pompeji bordély. Belső falait mindenfelé erotikus festmények borítják, de szó sincs parnasszusi esztétikáról, az igénybe vehető szolgáltatások széles körét mutatják be kendőzetlenül. Megkímélte a vulkáni hamu a kéjüzletek privát helyszíneit, a kőágyakat is, amelyek igencsak spártai pásztorórákra engednek következtetni.

De bemehetünk Lucius Caecilius Iucundus bankár otthonába is, és körbenézhetünk a feltételezhetően egykori belső térben. Házi oltárán egy, a végzetes 79-es kitörést 17 évvel megelőző földrengés jelenetét örökíttette meg (szinte fátumszerűen).

ezért építkeztek gyanútlanul közvetlenül a tövébe és élték önfeledt, vidám életüket a pompejiek. A sors fintora, hogy amikor 79-ben kitört a hegy, éppen Vulcanus ünnepét ülték. A római mitológiában ő volt a tűz istene, na és Vénusz szerelemistennő férje, aki amikor csak módja adódott rá, megcsalta.

Bámulatos időutazás Pompeji világa 440 ezer négyzetméteren. Nem csoda, hogy a buja ókori emlékek mágnesként vonzzák az ereklyevadászokat. A 75 ezer dolláros robotkutya azonban nem játék, nem hibázik és nem tréfál. A gyártó kötelezi is a vásárlókat, hogy a szerződési feltételekben vegyék tudomásul, hogy „nem biztonságos otthoni használatra, és Spotot még véletlenül se engedjék szabadon gyerekek közelében”.

(Borítókép: Egy régi épület oszlopai Pompejiben. Fotó: De Agostini / Getty Images)