Ausztráliában kezdődött a földi élet?

Lepényszerű furcsa puhatestű élőlények tömegei kerültek elő azóta is, hogy 1946-ban Reginald Sprigg lelkes paleontológus rábukkant a lelőhelyre a Flinders-hegység Ediacara nevű dombos vidékén. A leletegyüttes az Ediacaran-fauna nevet kapta, sőt egy új földtörténeti korszakot is elneveztek róla.

Megoldotta a nagy rejtélyt

Jelentősége óriási, a prekambriumi időszakból ugyanis még nem kerültek elő maradványok, csak az 542 millió évvel ezelőtti, kambriumi időszaktól kezdődően. Ez volt a kambriumi robbanás, amikor hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra (persze földtörténeti léptékben), 10 millió év alatt berobbant az élet, és hirtelen megjelent minden ma ismert élőlény őse.

Charles Darwin sem talált magyarázatot a rejtélyre, de a kambriumi robbanás máig tartó tudományos viták forrása. A Darwin evolúciós elméletét támadók (például a teremtéshívő kreacionisták) egyik fő érve éppen az, hogy természetes kiválasztódással nem alakulhatott ki ilyen gyorsan új fajok tömege.

...arra a kérdésre, hogy miért nem találunk gazdag kövületi lelőhelyeket, amelyek a kambriumi rendszert megelőző, feltételezett legkorábbi időszakokhoz tartoznak, nem tudok kielégítő választ adni

– írta A fajok eredete című korszakalkotó könyvében.

Az egyik népszerű magyarázat máig az, hogy csakis szilárd vázas állatok fosszilizálódhatnak. Márpedig azok a kambrium elején léptek a földi élet színpadára. 

Az Ediacaran-fauna azonban rácáfolt erre, az Ediacaran-korszak (630 és 542 millió évvel ezelőtti, 88 millió éves időszak) zárta le a „Hógolyó-Földként” ismert világméretű eljegesedést, amikor kis híján teljesen eltűnt az élet. 

Ez a leletegyüttes azonban páratlanul szerencsés módon megőrizte a valószínűleg egy sekély meleg tenger iszapjába ragadt, 570–540 millió évvel ezelőtt élt puhatestűfajokat. Különösen néznek ki, leginkább ma ismert laposférgekre, puha korallokra és medúzákra hasonlítanak. Köztük a legnagyobb a Dickinsonia rex volt, mérete elérhette a másfél métert is. A másik legösszetettebb a Spriggina, az öt centimeteres féregszerű lény lehetett.

Nemcsak hogy ők tekinthetők a legősibb állatoknak, hanem meggyőző átmenetet képeznek az egysejtű és a szilárd vázas (egymásevő) kambriumi élőlények között. És akármilyen meredeken is hangzik, mint az első összetett többsejtű állatok végső soron ezek a különös lények az ember legrégebbi ősei. 

(Borítókép: Az Ediacaran-fauna fosszilis lelet. Fotó: Wikipédia)