A Nap befolyásolhatta az óriásbolygók pályáját
További Tudomány cikkek
- Történelmet írt a NASA, közelebb jutott a Naphoz, mint korábban bárki
- Ritka állatfajt találtak a tengerben, már a dinoszauruszokkal is együtt élhetett
- Nem várt helyről került elő Winston Churchill egyik híres levelének kézirata
- Gigantikus víztározót találtak az űrben, egy fekete lyuk mellett
- Az időszakos böjtbe belekopaszodhatunk
A Naprendszer korai éveiben komoly bolygótánc zajlott, mielőtt mindenki megtalálta a maga helyét. Új számítógépes szimulációk alapján a kutatók arra következtettek, a Nap sugárzása befolyásolta az óriásbolygók pályáit. A négy legnagyobb bolygó – Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – a Naprendszer születése után, a korábban gondolt félmilliárd évvel szemben mindössze 10 millió éven belül végső pályájára állhatott.
Az óriásbolygók keletkezése
Kezdetben a jég kicsapódásával megnőtt a szilárd, főként jégből álló bolygócsírák, a planetezimálok mennyisége. A planetezimálok a Naprendszer keletkezése során egymással összeütközve hozták létre a nagybolygókat. A Naprendszeren kívüli bolygórendszerek kialakulásának tanulmányozása alapján a csillagászok már feltételezték, hogy ezekben a korai időkben valami összezavarhatta az óriásbolygók pályáját.
Új sejtések
A számítógépes szimulációk arra engednek következtetni, hogy a gáz- és porkorongját párologtató Nap forró sugárzása szólt bele a pályák kialakulásába.
Seth Jacobson, a Michigan Állami Egyetem bolygókutatója és munkatársai a korai Naprendszer kifejlődését modellezték. Amikor a Nap, körülbelül 4,6 milliárd évvel ezelőtt elkezdte a hidrogént égetni a magjában, ultraibolya sugárzása több tízezer fokosra melegítette a csillagot körülvevő por- és gázfelhőt.
A felmelegedő gáz kitágulhatott és szétszóródhatott. A korong belső részének területe veszíthetett tömegéből, így a még formálódó bolygók kevésbé érezhették a gravitációt ebből a régióból
– mondja Jacobson. A bolygókat ugyanakkor komolyabb gravitációs vonzás érte a korong külső régiójából. Ez a gravitációs forgatónyomaték, ahogy a kutatócsapat nevezi, visszapattanó hatást válthatott ki, és a befelé tartó bolygók visszafordultak.
A Jupiternek túl nagy a tömege, rá nem lehetett hatással, de a Szaturnusz kifelé és abba a régióba mozoghatott, ahol a szimulációk szerint már a három jégóriás bolygó volt. Ez a terület zsúfolttá vált, és szoros bolygóközi kölcsönhatások történhettek. Ennek során az egyik jégóriás teljesen kilökődött a Naprendszerből, az Uránusz és a Neptunusz kicsit távolabb kerül a Naptól, a mai helyzetükhöz közeli pályán.
A komputerszimulációk során a kutatók megállapították, hogy amikor a napsugárzás elpárologtatja a korongot, szinte azonnal átrendeződnek a bolygók pályái.
(Borítókép: NASA via Getty Images)