A vadon élő csimpánzok hangkommunikációja jóval bonyolultabb, mint hittük

A kutatók több mint 4800 hangfelvételt készítettek az elefántcsontparti Tai Nemzeti Parkban élő három csimpánzcsoport tagjairól.

A csimpánzok a bonobók mellett az emberek legközelebbi élő genetikai rokonai, intelligens majmok, amelyek eszközöket készítenek és használnak, és az emberi jelbeszéd néhány alapvető jelére is megtaníthatók.

A tudósok régóta tudják, hogy a csimpánzok különféle hangokat használnak a vadonban, ám az új tanulmány, melyet a Communications Biology folyóiratban publikáltak, ennek a fajon belüli kommunikációnak átfogó vizsgálatát nyújtja.

A hangkommunikáció összetettsége

A tanulmány vezető szerzője, Cédric Girard-Buttoz viselkedésökológus, a francia CNRS Kognitív Tudományok Intézetének munkatársa szerint

Ez nem nyelv, de a nem emberi kommunikáció legösszetettebb formái közé tartozik.

A megfigyelt kiáltások közé tartozott a huhogás, a ziháló huhogás, az ugatás, a ziháló ugatás, a zihálás, a sikoly, a ziháló sikoly, a nyüszítés, a ziháló üvöltés, valamint a nem vokális ajakcsattogtatás is. A kutatók megállapították, hogy ezeket

Úgy tűnt, hogy a kiáltások sorrendjét szabályok és struktúra alakította. A tanulmány ugyanakkor nem próbálta megfejteni az esetleges jelentésüket – írja az MTI.

A legfontosabb megállapítás, hogy egy embertől eltérő főemlős képes több strukturált hangszekvenciát létrehozni, és két kiáltást tartalmazó kis szekvenciákat hosszabb szekvenciákká kombinálni. Ez azért is fontos, mert a strukturált kommunikáció előfeltételére utal, amely nyelvünkben a szintaxis felé tartó evolúció alapja lehetett

– fogalmazott Girard-Buttoz.

A szintaxis a szavak és kifejezések elrendezésére utal, amelynek köszönhetően érthető mondatok születnek. A kutatók által megfigyelt egyik leggyakoribb szekvencia a lihegő huhogás volt.

Arra voltak kíváncsiak, hogy a különböző szekvenciák a csimpánzok összetett szociális környezetében összetett jelentéseket tudnak-e közvetíteni. A hanglejtések lehetséges jelentéseivel kapcsolatban azonban egyelőre csak sejtéseik vannak.

„Részletesen fel kell tárnunk e hangok kibocsátásának kontextusát, hogy lássuk, változik-e a hangok száma az egyes kiáltások és a szekvenciák között” – mondta Girard-Buttoz. „Ezután playback-kísérleteket kell végeznünk, hogy lássuk, a feltételezett jelentés megegyezik-e a csimpánzok viselkedési reakciójával, amikor meghallják a kiáltást”.

A kutatók még bizonytalanok abban, hogy a csimpánzok hangkommunikációja hasonlíthat-e az emberi evolúció során kialakuló nyelv kezdeteihez. Az ember és a csimpánz közös őstől származik, de fejlődésük vonala mintegy hét millió évvel ezelőtt szétvált.