Új felfedezések a csontritkulás kutatásában

A csontritkulás gyógyszeres kezelése néha a combcsont szokatlan töréséhez vezethet. Miért fordulnak elő ezek a törések? Ezekre a kérdésekre összpontosít két újonnan publikált tanulmány, amelyekben a Linköping Egyetem (LiU) kutatói vettek részt.

A csontok folyamatosan újjáépülnek. A felnőtt csontváz csontjainak egytizede egy év alatt kicserélődik. Ez kétféle sejt között végzett munka eredménye: az oszteoklasztok a „csontfalók”, amelyek a csontvázhoz tapadnak, és lebontják a csontot, az oszteoblasztok új csontot építenek. Ugyanezek a sejtek lépnek működésbe, ha a szervezet egy törött csontot gyógyít, de ilyenkor elszigetelten működnek.

A combcsontok komoly terhelésnek vannak kitéve testsúlyunk miatt, és ez kismértékű károsodáshoz vezet. De a csontszövet egyedülállóan képes önmagát meggyógyítani

– mondja Jörg Schilcher, az Orvosbiológiai és Klinikai Tudományok Intézetének docense, a Linköping Egyetemi Kórház ortopédusa.

Néha egyensúlyhiány léphet fel a két sejttípus között, és a csontok gyorsabban elhasználódnak, mint ahogy felépülnek. Egy idő után kialakul a csontritkulás, az oszteoporózis, amit biszfoszfonátokkal kezelnek, egy olyan gyógyszerrel, ami enyhíti az oszteoklasztok által okozott csontlebontást, és megelőzi a csonttörést.

Alig több mint tíz évvel ezelőtt a LiU kutatói kimutatták, hogy ritkán, de a biszfoszfonátok egy bizonyos atipikus, nem teljes csonttörést okozhatnak a combcsontban. A folyamat kisebb mikrorepedésekkel kezdődik, és ha az oszteoklasztok és oszteoblasztok nem tudják időben begyógyítani ezeket, szétterjedhetnek, összetapadhatnak és még nagyobb repedéseket okozhatnak. Ekkor nagyon kis erő is elég ahhoz, hogy a csont eltörjön.

A Linköping Egyetem kutatóinak egyik tanulmánya a biszfoszfonátokkal végzett kezelés előnyeit csak három-öt éves időszak alatt tudta bizonyítani, de a gyógyszert már tizenöt évvel ezelőtt is alkalmazták. Most látják a negatív hatásokat – vagyis az atipikus töréseket.

Ezek a nem teljes törések álltak két kutatás középpontjában, amelyeken Jörg Schilcher dolgozott. Az egyikben röntgenfelvételeken vizsgálták a nem teljes töréseket és azt találták, hogy az atipikus törést sokkal jobban fel tudta ismerni a komputer, mint eddig gondolták.

A mesterséges intelligencia a jövőben segíthet az orvosoknak megtalálni ezeket a nem teljes töréseket, ami azért fontos, mert az eseteknek csak körülbelül hét százalékát azonosítják helyesen számítógép nélkül. 

Jörg Schilcher kutatócsoportja kaliforniai, melbourne-i és berlini kutatócsoportokkal együtt végzi a fejlesztéseket, például az AI-alapú támogatást a röntgenképek elemzésére használt szoftverekhez.

Hongkongi kutatók lehetséges magyarázatot adtak arra, hogy ezek a sérülések miért regenerálódnak nehezen. Sok kötőszövetet találtak a nem teljes törésekben, ami gátolhatja a gyógyulást. A kutatócsoport patkányokon vizsgálta a problémát és felfedezte, honnan származik a kötőszövet, mely sejtmechanizmusok állnak a megjelenése mögött, és milyen negatív hatásai vannak a biszfoszfonátoknak. De azt is kimutatták, hogy magnéziumos kezeléssel megállíthatóak a biszfoszfonátok romboló hatásai.

A kutatók optimisták, ha patkányoknál működött, akkor az embernél is hatásos lehet.

(Borítókép: Röntgenfelvétel, ami csontritkulás-elváltozásokat mutat a bal csípőben. Fotó: Universal Images Group via Getty Images)