Mi védi meg az elefántokat a rákbetegségektől?

Egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmánya szerint az elefántoknál a legalacsonyabb a rákos megbetegedések aránya. Sőt, az elefántok genetikája csökkenti a daganatok kialakulásának kockázatát. 

A rosszindulatú mutációk valószínűsége a korral együtt nő, sokáig az a tudományos álláspont uralkodott, hogy a rákkockázat összefügg a testmérettel: minél nagyobb egy állat, és minél tovább él, annál valószínűbb a daganat esélye, hiszen annál több sejtje, ráadásul öreg sejtje van.

Richard Peto epidemiológus azonban megfigyelte, hogy a karcinogén anyagok – amik közvetlenül a sejtek genetikai állományában okoznak sérülést – megléte nem állandó, és a rák esélye nem függ össze a szervezet sejtjeinek számával. Ez a Peto-paradoxon. Ennek legjobb bizonyítékai a nagy méretű és hosszú életet élő elefántok. Náluk a rákos megbetegedésekből eredő elhalálozások aránya csupán 5 százalék – szemben az emberek 25 százalékával.

Egy néhány évvel ezelőtti kutatás azt találta, hogy az elefánt p53 fehérjekódoló és sejtciklus-szabályozó génje elnyomja a daganatokat, és egy olyan fehérjét termel, ami védi a sejteket, ráadásul 20 másolata is megvan az elefánt nagy testében. Ha bármilyen DNS-károsodást vagy mutációt észlel, megakadályozza a sejtek replikációját. De ha a p53 hibásan működik, akkor a sérült sejtek növekedésnek indulhatnak. Az emberben a génnek csak egy példánya van, szabályozási zavara a rákos megbetegedések több mint 50 százalékáért felelős. Egy másik gén, az MDM2 szabályozza a p53 aktivitását egy sejtben. Ezek elengedhetetlenek az egészséges sejtek működéséhez. Fritz Vollarth, a tanulmány társszerzője, az Oxfordi Egyetem kutatója kifejtette:

Izgalmas megfigyelni, hogy az elefántokban meglévő számos p53 hogy lép kölcsönhatásba az MDM2-vel. Ez izgalmas, új megközelítést kínál a p53 tumorszuppresszor aktivitásának megértéséhez.

A Molecular Biology and Evolution című folyóiratban megjelent új tanulmány bemutatja, hogy ezekben a hatalmas emlősökben hogy működik a sok p53-molekula a rákos sejtek növekedésének gátlására. A tanulmány megerősíti, hogy ezek a nagy szervezetek több módon is küzdenek a daganatok ellen. Az eredményeket az embereknél alkalmazott rákterápia-kutatásokban is felhasználhatják.

(Borítókép: Siegfried Modola / Getty Images)