Miért gyászolja a fél világ a királynőt?

Az egész világ gyászba borult II. Erzsébet királynő halála óta, és nehezen ocsúdunk fel, noha egy 96 éves ember elhunyta nem lehet sokkoló, ráadásul igazán nem is ismertük őt.

Angliát fekete köd borítja, pedig a szigetország lakói sokszor kritizálták a királynőt (gondoljunk csak Dianára), most mégis mind saját halottjuknak tekintik, és úgy gyászolnak, mintha egy közeli hozzátartozójuk ment volna el.

Lelki háttér

Az egyoldalú kapcsolatokat, ami egy civil személy és egy ismert közéleti személyiség, híresség, celeb között lehet, paraszociális kapcsolatoknak nevezzük. Ilyen egy idol iránti rajongás például.

Michael Cholbi, az egyesült királyságbeli Edinburghi Egyetem filozófusa és etikusa szerint a királynő és alattvalói közötti paraszociális kapcsolat alátámaszthatja a gyász érzését, hiszen nem csak kölcsönös kapcsolatoknál jelentkezhet az elvesztés miatt érzett bánat.

Egyes kutatók a paraszociális gyászt a világ általános tapasztalatának, a feltételezett szilárd pontok elvesztésének tulajdonítják. Louise Richardson filozófus, a Yorki Egyetem professzora, A Study of Human Emotional Experience szerzője szerint egy személynek erős és megalapozott feltételezései vannak a világról, és ami megzavarja ezt a feltételezett világot, az a veszteség, ami miatt gyászolunk – jelen esetben a királynő halála.

Cholbi szerint nincs abban semmi meglepő, hogy az emberek megsiratják olyan közszereplők elvesztését, akiket ugyan személyesen nem ismertek, de értékeket kötöttek hozzájuk, saját identitásuk szilárdult meg általuk, vagy csodálták őket. Az „ismeretlen ismerős” elvesztésével bizonyos értelemben önmaguk egy aspektusát vesztették el.

Egy 2012-es kutatás szerint az introjekciónak nevezett folyamat segít az embereknek megbirkózni egy híresség halálával. Az introjekció a pszichoanalízis szerint a külvilág egy tárgyának, személyének az énbe való beépítése. A gyászban segít, ha az ismert ember respektált tulajdonságait a magunkévá tesszük.

A királynő miatt érzett gyász hamarabb csökken majd, mint egy közelebbi ismerős elvesztése miatt érzett bánat. A kötelék ugyanis, amit valakivel kialakítunk, három változón alapul: az időn, az érzelmi és a térbeli közelségen. Ez a három aspektus határozza meg, hogy milyen mély és tartós a gyászunk.

Nagyon nehéz vizsgálni a gyászt, kvantitatívan mérni, tesztelni, mert érzelmek egész csoportja húzódik meg mögötte. A királynőt gyászoló több ezer ember sajátjának érzi a veszteséget, még akkor is, ha soha nem találkoztak vele. Úgy érzik, elveszítették a bátorítást, az inspirációt saját életükben, személyes történelmük és kultúrtörténetük egy fontos részét.