Hogy maradtak fenn az összeomló civilizációk üzenetei?

A sumerok, maják és más ősi kultúrák olyan szövegeket hoztak létre, amelyek több ezer évig fennmaradtak. De hogy állták ki az idők próbáját?

A kutatók szerint, ha halhatatlan írásra törekszünk, agyagtáblába véssük üzenetünket több mai, élő nyelven, és lehetőleg képekkel is illusztráljuk. Az üzenetnek többnyelvűnek kell lennie, így nagyobb esély van arra, hogy legalább az egyik nyelvet a távoli jövőben is beszéljék. A legtöbb írástudó eredeti célja a kommunikáció, ókori elődeink sem feltörhetetlen kódokat akartak létrehozni, hanem üzenetet továbbítani. 

Varázslatos sumerok

Az ékírást a sumerok találták fel, Kr. e. 3000 körül, akik kezdetben a munkásoknak kifizetett vagy a templomokba szállított élelmiszerek adagjainak rögzítésére használták. Idővel a szövegek összetettebbé váltak, és már igazi irodalmat, gyönyörű mítoszokat és dalokat is rögzítettek. Amikor a sumer fokozatosan kikopott a közhasználatból, és a modernebb akkád váltotta fel, az írástudók hosszú jellistákat írtak mindkét nyelven, ősi szótárakat alkotva, hogy fennmaradjon a legrégebbi táblák bölcsessége.

Nabu-kusurshu templomi sörfőzőnek készült, és ékírással adminisztrált, az ő fennmaradt tábláit tanulmányozta Jay Crisostomo, a Michigani Egyetem ókori közel-keleti civilizációinak és nyelveinek professzora. Nabu-kusurshu lehetett az egyik utolsó, aki az ékírást használta. 

A sumer nyelv megfejtését nehezítette, hogy a nyelv nem rokon egyetlen más ismert nyelvvel sem. A tudósok a közelmúltban megfejtették az akkád nyelvet, és megtalálták az ősi írástudók sumer–akkád agyaglistáit is, amelyeket szótárként használhattak. Közülük az egyik Nabu-kusurshu táblája volt, amely kitűnt tökéletes állapotával és „megkülönböztetett finom írásmódjával”.

Sok mindent, amit a sumer nyelvről tudunk, Nabu-kusurshuntól tudjuk.

– mondja Crisostomo. 

Összességében a különböző nyelveken több mint egymillió ékírásos szövegünk van az ókori Közel-Keletről – és ezeket a közönséges írástudóknak köszönhetően olvashatjuk.  A sumer azután is tovább élt, miután kiesett a napi használatból. Körülbelül Kr. e. 2000-től senki nem beszélte, de még mindig használták íráshoz. Fennmaradásához hozzájárult, hogy nagyon praktikus volt, és komoly kulturális hatással bírt, az ősi tudást képviselte.  

Ó, a görögök!

De ott van  Ciprus és Kréta esete. Mindkét szigeten az emberek agyagtáblákra írtak, de Krétát Kr. e. 1400 körül katasztrófa sújtja, ahogy Ciprust is gazdasági összeomlás teszi tönkre. Krétán kihal az írás, pedig itt keletkeztek Európa legrégebbi szövegei, amelyek legalább Kr. e. 1800-ig nyúlnak vissza. De a szép örökség elvész, amikor a mükénéi elit összeomlik.

És amikor évszázadokkal később az emberek Görögországban újra írni kezdenek, egy teljesen más írásmódot használnak. Saját, ősi hagyományuk örökre elveszett.

Görögországban a mükénéi paloták elvesztésével az írás is eltűnik. Kr. e. 1200 és a Kr. e. 8. század között semmi nyoma nincs. Ezzel párhuzamosan Ciprus írástudó marad

– mondja Philippa Steele, a Cambridge-i Egyetem tudományos munkatársa és a téma szakértője. 

Steele szerint a nagy különbség abból fakad, ahogy a két közösség kezelte az írást. Cipruson bőséges régészeti bizonyíték támasztja alá az „írástudás reflexeit” (hétköznapi emberek firkái, edényeiket megjelölő kereskedők), ez a viszony rugalmasabbá tehette az írást. A ciprusiak még a pusztulás és a felfordulás után is írtak kis agyagfigurákra, amiket isteneiknek ajánlottak fel. Később saját ciprusi szótagírásukat a föníciaival párosították – ami végül megkönnyítette a megfejtést. De Krétán és a görög szárazföldön az írás soha nem terjedt el a szélesebb társadalomban. A mükénéi írástudók névtelenek voltak, és nem írtak sziklafalakra, csak a palotákban használták az írást. Amikor a paloták leomlottak, eltűnt az írás is, mert megszűnt a használati kontextusa.

Mi segíti az ősi szövegek konzerválását? A megfelelő éghajlat és környezet, de az ékírásos táblákat gyakran háborúban álló városok tüze keményítette és örökítette meg.

(Borítókép: a Terpon köve, Kr. e. 450-425. Fotó: Arterra / Universal Images Group / Getty Images Hungary)