A világ első kalapácsmúzeumát a Breaking Bad városában nyitották meg

Vajon hol nyitották meg az első kalapácsmúzeumot? Töprenghetünk sokáig, de sosem fogjuk kitalálni, hogy egy alaszkai kisvárosban. Itt tanulmányozhatjuk a legalaposabban a pöröly történetét, mert Dave Pahl gyűjtő 20 évvel ezelőtt itt állította fel kedvenc tárgyának szentélyét.

Egy családapa vágyának titkos tárgya

A Hainesben (nem meglepő, ha ismerős a név, ide menekül el a Breaking Bad  2019-es folytatásában, az El Caminóban Jesse Pinkman karaktere) található múzeumban több ezer kalapácsra csodálkozhatunk rá. A négyszobás tárlaton végigkövethetjük a kalapács évszázadokon átnyúló történetét, és többek között olyan leletekkel találkozhatunk, mint a sziklakalapács, amellyel a paleontológusok szerint a legkisebb gízai piramison, a Menkaurén kopácsoltak, vagy egy római harci fejsze, amit a gyalogos katonák használtak fegyverként. Vannak 20. századi, reklámok felragasztására használt plakátkalapácsok is, sőt, a hatvanas évekbeli New York-i bárkalapácsokat is megnézhetjük – amikkel az italok újratöltését jelezték a pultosnak.

Dave Paul gyűjteménye arra is bizonyíték, hogy szinte minden szakmában használtak kalapácsot, és miközben elámulunk ezen a kultúrtörténeti időutazáson, elgondolkodhatunk: hol lennénk ma kalapácsok nélkül? 

Az ohiói származású Pahl 1980-ban érkezett Alaszkába, és farmerként feleségével Hainesben, egy körülbelül 2000 lakosú délkelet-alaszkai kisvárosban telepedtek le. Itt családilag önellátásra rendezkedtek be, és minden rendben is volt addig, amíg Pahl rá nem döbbent, hogy olthatatlan rajongással viseltetik a kalapácsok iránt. Elkezdte gyűjteni vágya titokzatos tárgyait, először árveréseken, majd az eBayen.

A családi vakáció is kalapácsvadászat volt

– mondja. A kollekció addig duzzadt, mígnem kinőtte otthonukat, ráadásul Mrs. Pahl is megelégelte a mindenhonnan lógó kalapácsokat és ezek állandó portalanítását.

2002-ben Pahl megnyitotta végre kalapácsmúzeumát egy 1200 négyzetméteres nyaralóban. Az elmúlt 20 évben kiderült, hogy Pahl nincs egyedül a szenvedélyével: komoly gyűjtőket látott vendégül a világ minden tájáról, például Litvániából, Ukrajnából és Ausztráliából is. A litván megszállott azóta saját múzeumát is felavatta Linkmenysben, egy kis litván faluban.

Scotty Fulton Pahlhoz hasonlóan szintén magángyűjtő, ő vezeti a Fulton Hammer Múzeumot Maysville-ben, Kentuckyban, ahol körülbelül 21 ezer kalapácsot csodálhatunk meg. Pahl gyűjteménye annyiban tér el az említettektől, hogy 2500 szabadalmi dokumentumon keresztül be is mutatja, hogy a különböző fajta kalapácsokat hogyan használták. Fulton nem is fukarkodik, amikor kollégája dicséretéről van szó:

Ha valaki szakértő, akkor Dave az. Ráadásul használja is a kalapácsait ott fent, az alaszkai vadonban. 

Gigantikus pöröly

A nyári hónapokban Hainesbe sétahajón érkeznek a vendégek, és hogy véletlenül se hagyják ki a helyi egzotikumot, Pahl 2007-ben egy 19 méter magas kalapácsot állított fel a múzeum előtt. Kellenek is a látogatók, mert nemcsak a múzeum életben tartásához járulnak hozzá, hanem a gyűjteményhez is. Néhány különlegességet ők adtak Pahlnak, például az 1880-as évekbeli kalapácsnyélgyártó összeszerelősorát. Négy éve pedig a kollekció 1600 kalapáccsal bővült, miután Jim Mau, az arizonai Phoenixből származó gyűjtő meghalt, és kalapácsai az alaszkai múzeumra szálltak. 

A kis múzeumnak nagy szerepe volt Haines turisztikai fellendítésében (nem is tudjuk elképzelni, hány titkos kalapácsrajongó van körülöttünk) és hírnevének öregbítésében – 2016-ban a múzeumot megemlítették egy kvízműsorban is. 

Pahl a világ egyik legkiválóbb kalapácsgyűjtőjeként ismert, iskolai projektekkel is rendszeresen felkeresik, de a History Channel szakemberei és az Amerikai Történeti Múzeum is tőle kér tanácsot, ha a munkatársak elbizonytalanodnak egy kalapácsos témában. A múlt hónapban Pahl kiadott egy 200 oldalas könyvet is, The Improved Hammer: A Guide to the Identification, History and Evolutions of the Hammer, amely többéves kutatásának összefoglalása, illusztrációkkal. Egy oregoni gyűjtő „az új kalapácsos Bibliának” nevezte, és Fulton kolléga szerint is ez a valaha írt legjobb kalapácsos könyv. 

Pahl fő célja, hogy továbbadja a kalapács történetéről megszerzett tudását, és a digitális világba született fiatalokat arra ösztönözze, hogy használják a kezüket – amelyben természetesen kalapácsot tartanak.