Gyilkolt már korábban is, most újabb részletek derültek ki a fehér rizsről

Túlzás nélkül elmondható, hogy a rizs a világ legfontosabb gabonája, az emberiség többségének (60 százalékának) alapélelmiszere. Az egyik legősibb kultúrnövény, őshazájában, Délkelet-Ázsiában már ötezer évvel ezelőtt termesztették ezt a pázsitfűfélét, és bár nem voltak vele tisztában, de a szemek olyan esszenciális aminosavakat rejtenek, amelyeknek biológiai értékei az állati fehérjékkel vetekednek. Röviden: a rizs egy teljes értékű, rendkívül egészséges, nélkülözhetetlen szupertáplálék.

De akad egy kis probléma: a fehér rizs rendszeres fogyasztása eltömítheti az ereket, és

ami szívrohamhoz vezethet. A lesújtó felismerést iráni kutatók jelentették be, akik szerint a finomított gabonák, köztük a hántolt rizs hosszú távon ugyanolyan káros a szívnek, mintha rendszeresen cukorral tömnénk magunkat. A finomított rizsszemek ugyanis megnövelik a zsír (triglicerid) mennyiségét a vérben és érszűkületet okozhatnak.

Rizsporos intrikák

Egy nagyszabású, 2500 egészséges és koszorúérbeteg embert bevonó iráni vizsgálat során jutottak erre a meglepő eredményre, amelyben a résztvevőknek részletes étkezési kérdőívet kellett kitölteniük arról, hogy milyen gyakran fogyasztanak teljes kiőrlésű és finomított gabonát. Azok, akik a finomított gabonát preferálták, egyértelműen magasabb koszorúérbetegség-kockázatot mutattak a teljes kiőrlésű gabonákat kedvelőkhöz képest.

A szívkoszorúér-betegség világszerte népbetegségnek számít, az Egyesült Államokban például minden 34. másodpercben meghal egy ember szívbetegségben, és ez a felelős minden ötödik halálesetért. Azt eddig is tudtuk, hogy a dohányzás, a cukorbetegség vagy az inaktív életmód mind erős rizikófaktorok, de hogy a fehér rizs is az, meghökkentő fejlemény.

amikor a 19. század második felében egymás után hullottak a japán előkelőségek kakkéban (másik nevén beriberiben). Sokáig értetlenül álltak a történtek előtt, a legkülönösebb az volt, hogy a szegények között kevésbé szedte az áldozatait a végtagsorvadással járó kór. Olyan méreteket öltött a rejtélyes betegség, hogy az 1904-es orosz–japán háborúban 27 ezer rizsen élő japán katona halt meg beriberiben (harc közben 47 ezer).

Végül rájöttek a talányra: a státuszszimbólumnak számító fehér rizs volt az oka mindennek. Mivel a rizs hántolása fáradságos és időigényes procedúra volt akkoriban, a fehér rizst csak a gazdagok (köztük a császári család) engedhették meg maguknak, és ha tehették, nem is ettek mást, mutatván, hogy megengedhetik maguknak ezt a luxust is. Akkor még nem tudták, hogy a hántolással együtt

és mivel az ember (és az állatok) nem képesek szervezetükben előállítani ezt a vitamint, táplálékkal kell pótolni azt. A nemesek azonban jóformán fehér (sőt fényezett) rizsen éltek és megvetették a hántolatlan barna rizst vagy a B1-vitaminokban gazdag árpakenyeret (ezek a szegények eledelei voltak leginkább), ezért tömegesen alakult ki náluk a halálos hiánybetegség.

Barna? Hántolt? 

A barna rizs abban különbözik a fehértől, hogy teljes értékű, a rizsszem egészét tartalmazza (nemcsak annak magját) csírástól, korpástól. Ezek a fehér rizsből már hiányoznak, emiatt az kevesebb esszenciális tápanyagot tartalmaz. A barna cserébe lassabban fő és keményebb marad fehér rokonánál.

A világ túlnyomó többsége hántolt (fehér) rizst eszik, de nem kivagyiságból (már régen feltalálták a hántológépet) vagy mert puhábbra lehet főzni, hanem egy nyomós ok miatt. Habár a korpával együtt egy csomó értékes tápanyag is elveszik, mégsem teljesen fölösleges a hántolás, a korpában ugyanis viszonylag sok zsír is van, a szubtrópusi melegben pedig héjastól (a lipáz enzim révén)

Az avas rizskorpa pedig nem kifejezetten egészséges. A hántolás ezért egyfajta kényszerű tartósítási módszer is egyben. Ezért (is) eszik (több mint) a fél világ fehér rizst.

Nem lenne azonban igazságos a gabonák bűnbakjának kikiáltani a fehér rizst, a többi finomított gabona (búza, rozs) és feldolgozott szénhidrátdús élelmiszer is növeli az érszűkület, sőt a cukorbetegség kockázatát is. A szervezet sejtjei csak inzulinhormon jelenlétében képesek felvenni a vérből a cukrot. Ám a szénhidrátokkal, cukrokkal (vagy éppen sok fehér rizzsel) rendszeresen magasra lökött inzulinszint olyan hormonális változásokat indít el, amelyek extra zsír elraktározására programozzák át szervezetünket.

Azaz a finomított alapanyagból (fehér liszt, rizsliszt) készült élelmiszerek hizlalnak. A teljes kiőrlésűek pedig nem, állítják határozottan a kutatók, még annak fényében is, hogy valójában még azt se tudjuk pontosan, miért vagyunk kövérek.

(Borítókép: Tessa Bunney / In Pictures Ltd. / Corbis / Getty Images)