Csontjainkat durván átalakítja az életünk, lassan eltűnik a könyökünk

Csontjaink folyamatosan és dinamikusan változnak életünkben a terheléshez alkalmazkodva. Fiatalkorban az oszteoklaszt speciális csontsejtjei elnyelik a régi vagy sérült csontszövetet, és egy másik sejten, az oszteoblaszton keresztül újjáépül az új csontszövet. Idővel az oszteoklaszt sejtek működése kezd dominálni, és a lebontás irányába tolódik el a folyamat: bekövetkezik a csontok ásványi anyagainak, sűrűségének csökkenése. A csontok állandóan alkalmazkodnak: ha nehéz fizikai munkát végzünk, idővel megerősödnek, ha nem terheljük őket, a csontszövet meggyengül. 

Új dudorok

David Shahar, az ausztrál Sunshine Coast Egyetem tudósa kollégáival több mint ezer, 18–86 éves ember koponyaröntgen-felvételét elemezte. Így figyeltek fel a tüskeszerű „külső nyakszirti kiemelkedésnek” nevezett dudorra a nyak felett – írja a BBC. Minden negyedik, 18–30 éves embernél megtalálták a kiemelkedést, aminek oka Shahar szerint az okostelefonok és táblagépek fölé görnyedés. Előrehajlás közben kihúzzuk nyakunkat, és megfeszítjük, hogy helyén tartsa 5-6 kilós fejünket. A görnyedt testtartás extra nyomással terheli a nyakizmok és a koponya találkozásának régióját, amire a test egy új csontréteg kialakításával reagált.

A régi szép időkben is volt görnyedés, például könyvek fölé, de ma sokkal többet hajolunk a telefonra, mint anno a papírlapokra. 

Nem Shahar vizsgálata volt az első, tíz évvel ezelőtt egy indiai csonttani laborban már rábukkantak a dudorokra, de ekkor még csak csak 8 millimétereseket mértek, Shaharnál már 30 milliméteres puklikat rögzítettek. Ezek a dudorok valószínűleg már soha nem tűnnek el, sőt egyre nagyobbak lesznek, de szerencsére nem okoznak komolyabb gondot.

A könyök búcsút int?

Németországban a zsugorodó könyökökre figyeltek fel a tudósok. Christiane Scheffler, a Potsdami Egyetem antropológusa iskolás gyerekek testméreteit tanulmányozta, a magasságot a könyök szélességéhez viszonyította, eredményeit pedig összevetette egy 10 évvel korábbi vizsgálat adataival, és kiderült,

Scheffler kérdőíves vizsgálatot végzett gyerekek körében mindennapi szokásaikról, és lépésszámlálóval rögzítette napi aktivitásukat. Szoros kapcsolatot talált a csontvázak erőssége és a gyaloglás mennyisége között. A váll és karok összehangolt mozgásához, aminek a gyaloglásban van nagy szerepe, elsősorban a könyök járul hozzá, mivel egyre kevesebbet gyalogolunk, egyre keskenyedik könyökünk. Így alkalmazkodik a fiatalok fizikuma a modern élethez, a könyök teljes eltűnését talán csak az gátolja meg, hogy a testrész fontos a mobiltelefon tartásában is. Az is kiderült, hogy a gyaloglás, az egész testünket megmozgató tempós séta volt a legjobb hatással a csontokra. Régen 30 kilométert is megtettünk minden nehézség nélkül, de ma ki lenne rá képes?

És még egy testrész, amelyet befolyásolt a 21. század: az állkapcsunk. Nap mint nap szinte rágás nélkül esszük a puha készételeket, alig használjuk gyengülő rágóizmainkat. Ennek nagy hatása van a fogakra is: töredeznek, elmozdulnak, görbülnek, ezért a keményebb, rágós étrend, főleg a gyerekeknél, hasznos lehet a fogak növekedése, megszilárdulása, fejlődése szempontjából.

(Borítókép: BSIP/Universal Images Group/Getty Images)